CSR
FACEBOOK 
RSSAmilyen feszes, lüktető, vicces és újszerű volt a Danny Boyle rendezte megnyitó, olyan idegesítően lapos és unalmas volt a záróbuli.
„Amilyen feszes, lüktető, vicces és újszerű volt a Danny Boyle rendezte megnyitó, aminek még azt is el lehetett nézni, hogy bizonyos pillanataiban az intézményesített giccs előtti kollektív főhajtásnak tűnt, olyan idegesítően lapos és unalmas volt a záróbuli, aminek feltehetően a férfi maratoni futás érmesei örültek a legjobban, mert itt kapták meg végre a 42 kilométeres rohanás jutalmát. A többiek szerintem mentek volna bulizni, zabálni vagy dugni, már ha lehet hinni a piros lámpás gyorséttermi negyeddé átvedlett olimpiai faluról szóló rémtörténeteknek, ehelyett ott feszengtek a stadion közepére felállított Union Jack-alakú színpad réseiben.
Mindezt a vasszigorral őrködő önkéntesek sorfala mögött, mint egy bazinagy karámban, pedig annál viccesebbet nemigen tudunk elképzelni, mint a spontán versenyfutást rendező, önmagukat 80 000 néző (meg még vagy 300 millió a tévék előtt) előtt ünnepeltető atléták látványa - igaz, akkor a műsor gerincét alkotó, a stadionba állandóan behajtó taxikat, limuzinokat vagy teherautókat el lehetett volna felejteni. A műsor koreográfiáját összerakó Kim Gavin korábban balettáncos volt, ami a táncos betéteket elnézve mély nyomokat hagyott az ő kis lelkén, bele sem merünk gondolni, milyen záróeseményt tudna egy kőfaragó vagy egy szimbolás összerakni.
A brit popzenéről szóló műsorban a Pet Shop Boys, Ray Davies, Madness, Annie Lennox, a The Who, Nick Mason a Pink Floydból, George Michel és a Queen két tagja képviselte a szépkorúakat, vagy hogy is kell a nyugdíjasokat polkorrektül aposztrofálni. Lennox előadása lendületes volt, de a borzasztó jelmezt, sminket és a riasztó táncosokat ez sem tudta feledtetni a nézővel. A többiek letolták, amit le kellett, hol playbackről, hol nem, de ez már tényleg senkit nem érdekelt. Russell Brandt komikusnak viszont meg kellene mondani, hogy soha többé ne énekeljen Willy Wonkának öltözve Beatlest, mert nagyon-nagyon sokat árt annak a kevés hitelességnek, ami megmaradt belőle, és hiába bizonygatta Szujó Zotán, hogy mindegy, ki énekli a We Will Rock You című Queen-nótát, Jesse J. erre szinte azonnal rácáfolt.”
3 komment
Összes hozzászóló megjelenítése
A kommentek nem szerkesztett tartalmak,
időrendben |
fordított időrendben |
értékelés szerint
Hozzászólók szűrése
A kommentek nem szerkesztett tartalmak,
időrendben |
fordított időrendben |
értékelés szerint
tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
A szerző kihagyja a lényget:
A sátánista és kereszténygyűlölő Beatles Imagine c. számát énekelték, melyben az "imagine there are no countries" a brittek teljes fogalomzavaráról tanúskodik, hiszen ha nincsenek országok akkor olimpia sem lenne. Jellemző ez e zavarodott és hibbant nép viselkedésére.
Ha még csak a brittek lennének zavarodottak, és hibbantak, de sajnos lassan egész Európát uralja ez a csiricsáré identitásnélküliség. Európa lényege vész el, és ez legalább olyan fájdalmas, mint ami felé Magyarországot is hajszolja ez a harsány, erőszakos liberális kisebbség.
Ez a mentalitás nem is olyan hosszú távon megágyaz pont azoknak a népeknek akik tudják kik ők,sokan vannak, élni akarnak, és így vagy úgy de elsöprik az útjukba kerülő dekadens puhagerincűeket.
Bejelentkezés