A médiaszabályozás leghátsó oldala

2015. augusztus 14. 09:53
Nagy Krisztina-Polyák Gábor
hvg.hu

Nyilvánvalóan felmerül a kérdés, hogy a nyertes rádiók jogosultságait hogyan érinti a feltárt jogszerűtlenség.

A Médiatanács tehát valóban eszközként, méghozzá igencsak diszkriminatív eszközként használta a formai követelményeket a rádiós piaci térkép átrajzolása során. A nemkívánatosnak tartott rádiós szereplőket nem tartalmi értékelési szempontok alapján, hanem mondvacsinált formai hibákra hivatkozva utasította vissza, és lehetetlenítette el a rádiós piacon. Ahol ilyen szereplő nem vett részt a pályázatban, ott a hatóság nem alkalmazta, figyelmen kívül hagyta a maga által alakított szabályokat. Két eset lehetséges: a Médiatanács is tudta, hogy a Klubrádió pályázata jogszerű volt, és az egész Klubrádió-ügy mégis csak önkényes vegzálás volt, illetve a Médiatanács szándékosan nyilvánított nyertessé olyan pályázatokat, amelyekről tudta, hogy – éppen a Médiatanács jogértelmezése miatt – jogsértőek. Az biztos, hogy a diszkriminatív jogalkalmazással sokáig a Klubrádió létét veszélyeztette – és ennek komoly jelentősége lehet a Klubrádió által a Médiatanács ellen indított kártérítési perben –, és súlyos jogbizonytalanságot okozott azoknak a rádióknak a működésében, amelyek esetében nem alkalmazta az általa konstruált formai követelményeket.

A diszkriminatív pályáztatást erősíti az érintett frekvenciák későbbi sorsa is. Az eredménytelenséggel érintett frekvenciák egy részét a Médiatanács később újra megpályáztatta, de már új feltételekkel: nem kereskedelmi rádiók pályázhattak a lehetőségekre, hanem közösségi rádiók. Ezeknek a frekvenciáknak a zömét a frekvenciapályázatok során erősen preferált Katolikus Rádió és a Lánchíd Rádió nyerte el. A frekvenciák egy másik részére – elsősorban a korábban Klubrádió által használt frekvenciákra – a Médiatanács azóta sem írt ki újabb pályázatot, ezeken a frekvenciákon nem szólal meg rádió.

Bűnhődjenek a nyertesek?

Nyilvánvalóan felmerül a kérdés, hogy a nyertes rádiók jogosultságait hogyan érinti a feltárt jogszerűtlenség. Erre a kérdésre a médiatörvény egy sokat vitatott szabálya adhatja meg a választ: amely kimondja, hogy ha nem kizárólag a pályázó felelős a jogsértő döntésért, akkor nem kell felmondani a vele megkötött szerződést. Ezekben az esetekben pedig egyértelműen a médiahatóság jogszerűtlen pályáztatási gyakorlata eredményezte a jogsértő állapot előállását. A Médiatanács diszkriminatív működése mellett maguk a pályázati felhívások is következetlenül és sok esetben önellentmondó formában fogalmaztak meg követelményeket, ahogy ezt később több bírósági döntés is rögzítette.

Az azóta elhunyt Szalai Annamária vezette Médiatanács – és annak minden egyes tagja – a szabályok megkerülésével rajzolta át a rádiós piacot. Azzal, hogy ellentétes jogértelmezéseket alkalmazott egymással egyébként mindenben azonos pályázati helyzetekben, durván megsértette a jogállami működés kereteit és a sajtószabadság érvényesülését, önkényes döntéseivel megakadályozta a szabad versenyen alapuló médiapiac létét.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://media.mandiner.hu/trackback/16608