A gyerek esete a fürdővízzel

2017. január 30. 08:28

Aristo
Aristo

Képzeljük most el ugyanezt fatornyos hazánkban. Mekkora üvöltés lenne abból, ha Orbán hatósága valamely hírről kijelentené, hogy az kamu. Na ugye.

„Vegyünk egy gondolatkísérletet. Híre ment, hogy Németországban külön hatóságot kívánnak felállítani az álhírek kiszűrésére, nehogy Putyin aljas módon megakadályozza a Bundesmutti kancellárrá választását. Nyilvánvaló, hogy ennek az új szervezetnek tagjait a kormány fogja kinevezni. A magyar libsi sajtó feltételezése szerint ennek azt kell jelentenie, hogy Merkel maga, hiszen nálunk a minisztérium, az önkormányzat, vagy bármely hivatalosság csinál valamit, azt Orbánbasi csinálja személyesen, akkor nyilván ott is minden ilyen felmenő rendszerben történik. Tehát Merkel létrehoz egy hivatalt és az elkezdi kiszűrni az álhíreket. Miután ott demokrácia van, bizonyára az ellenzéki Frauke Petryt bíznák meg a hivatal vezetésével, ahogyan a honi libsijeink követelik idehaza. Fékek és ellensúlyok ugyebár. Hogyne.

Képzeljük most el ugyanezt fatornyos hazánkban. Mekkora üvöltés lenne abból, ha Orbán hatósága valamely hírről kijelentené, hogy az kamu. Na ugye. Tudom, tudom, a német sajtó az más, elfogulatlan, pártatlan, amint azt nap mint nap tapasztalhatjuk is. A szomorú helyzet az, hogy a szólásszabadság vagy korlátlan, vagy nincs. A szólásszabadság pedig nem más, mint a gondolatszabadság manifesztációja. Abban a pillanatban, amint valaki, bármely nemesnek tűnő megfontolásból, korlátozást vezet be, akkor mások, más megfontolás alapján ugyan ezt megtehetik. Nincs jó és rossz cenzúra. Vagy van, vagy nincs.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://media.mandiner.hu/trackback/28127