A penetráns jeti – ellenzéki sajtó, szubjektív olvasatban

2017. február 7. 16:30

Holbok Sándor
Vendégszerző

Békés emberként, gondoltam szólok szegény 444-nek, hogy marhaságokat írnak.

Holbok Sándor írása

 

A Népszabadság megszűntekor ellentétes érzések kavarogtak bennem. Bár soha nem volt a kedvenc napilapom, néhány kedves újságíró ismerősöm is elvesztette a munkáját és természetesen sajnáltam őket. Arra gondoltam, hogy mértéktartó, korrekt ellenzéki, vagy mondjuk úgy, hogy kormánykritikus sajtó megléte még a kormány hosszú távú érdekeit is szolgálja, hiszen a saját szervezet, vagy lojális sajtó sokszor nem képes önkorrekcióra külső jelzések nélkül. Kontroll, egyensúly meg ilyesmi.

Előfordulhat, hogy valami, a kormány által tett vagy nem tett dolog, amiről egy kormánykritikus médium azt írja, hogy vacak, tényleg az. Nem karaktergyilkosság, nem ellenzéki propaganda, hanem valamilyen létező diszfunkció. 

Szóval, örülünk, hogy van kormánytól független sajtó. Bár sajnos a legmagasabb szakmai és etikai elvárásokat nem mindig sikerül elérniük, még nekik sem. 

Az ellen sok kifogásom nem lehet, hogy rengeteg téves állítással, meg persze csipetnyi igazsággal megírt cikkekben törlik belém a lábukat. Hiszen 1990 óta valóban többször dolgoztam a jelenlegi kormánypártnak és ezért méltán sújthat a dolgozó nép és a kormányt nem kedvelő hölgyek-urak megvetése. Bár a lefestettnél minden bizonnyal kevesebb közöm van Habony Árpádhoz, immár örökre a „Habony-csicska” első szinonimája maradok a szótárban, üsse kavics. A PR az PR, még ha negatív is, úgyhogy köszönöm.   

Tavaly novemberben azonban elkövettem azt a könnyelműséget, hogy jelentkeztem a köztévé vetélkedőjébe. Még nyertem is, pontosabban volt pofám nyerni. Pénzt. A 444 nevű kiváló site néhány héttel később leleplezett, és szépen körülírta, hogy csalással nyertem a szerintük időközben Habony Árpád szőrös markába került vetélkedőn, és mint a nemzet spin-doktorának ölebe, „az utolsó fillér közpénzért is lehajolok”. Mindezzel a hazugsággal nem sok probléma lenne. Én egy gonosz kormány-közeli alak vagyok, az önjelölt Szent Györgyök dolga leszúrogatni mindenféle hegyes eszközzel. A valóság harmadlagos. 

Az igazi összeesküvést azonban a lusta újságíró, a tények iránti olthatatlan undora miatt nem vette észre. Jelesül, amikor a műsort velem felvették, még a régi, mondjuk úgy, prehabonyiánus csapat dolgozott a gyártáson. (Néhány héttel később sokukat menesztették is.) Vezetőjük akkor Bányai Gábor producer volt, egy nagyon kedves, nagyon művelt, veterán TV-s. Idősebbeknek és médiatörténelem-fetisisztáknak: Hankiss Elemér MTV elnöksége idején a köztévé intendánsa, aki miatt Hankisst agyontámadták a jobboldalon. Szóval nemcsak aljas vádakkal illetett megalapozatlanul a remek 444, hanem megvádoltak jó néhány, vélhetőleg kicsit sem habonyista tévés szakembert, akiknek egy jó részét épp az új menedzsment küldte el. 

Van még egy kevéssé szívderítő fejezete a történetnek. Békés emberként, gondoltam szólok szegény 444-nek, hogy marhaságokat írnak. Írtam egy nem fenyegetőző, nem anyázó mailt a főszerkesztőnek. Pár nap hallgatás után pedig a szerkesztőségi mailcímre is írtam. Azóta eltelt néhány hét.

Egy megveszekedett sor válasz sem jött. Milyen médium az, mely még válaszolni sem képes annak, aki beír nekik, miután őt személyében megtámadták? Milyen jogon várják el, hogy bárki is válaszoljon nekik, ha ők kérdeznek, mikor ők nem válaszolnak általuk kifilézett emberek kulturált hangvételű panaszleveleire?

Ha ők lennének a magyar demokrácia őrangyalai vagy őrkutyái, akkor nagy a córesz, kérem tisztelettel. Mert a 444-et kiadó cég, a Magyar Jeti Zrt. hajaz a magyar narancsra. Kicsi, savanyú, de legfőképp nagyon büdös.

 

A bejegyzés trackback címe: http://media.mandiner.hu/trackback/28330