Egy felháborodás margójára

„Értesültem róla, milyen felháborodás fogadta szerény cikkecskémet, amelyben megkérdőjeleztem a Klubrádió mártíromságának hitelességét. Hát akkor folytassuk még egy kicsit. Először is tisztázzuk még egyszer: a sajtószabadság eltiprásának áldozata nem a Klubrádió, hanem a közszolgálati média. A Klubrádió egy magánrádió, és mint olyan, a magántulajdonos és a benne dolgozók magánügye. Az nem magyarázat, hogy a közszolgálati média elveszett, ezért ez lett a közszolgálati média, mert ez hazugság. A közszolgálati média ott van a helyén, a köz pénzén mossa az agyát a magyar lakosság 98 százalékának.

A sajtószabadság a közszolgálati rádió és a közszolgálati televízió elfoglalásával veszett el. Ezért a sajtószabadságot a közszolgálati médiánál kell védeni. A polgárok információs szabadsága, a sajtószabadság léte vagy nem léte a közszolgálati média szabadságán múlik. A közszolgálati média hivatott arra, hogy a polgárok tájékozódáshoz, informálódáshoz való jogát biztosítsa. A közszolgálati média nem magánvállalkozás, amely ma van, holnap nincs, és a magántulajdonos érdekeit szolgálja, hanem közpénzen működik, a közt kell szolgálnia, és a pártoktól függetlenül kell biztosítania a kiegyensúlyozott tájékoztatást. A közszolgálati médiának kell garantálni a polgárok alkotmányos jogait. A törvény nem ruházta át ezt a jogot és kötelességet egyetlen magánrádióra és kereskedelmi televízióra sem. A sajtószabadság a demokrácia mérőzsinórja, ezért aki a sajtószabadságért és a demokráciáért akar küzdeni, annak a közszolgálati rádió- és televízió szabadságáért kell küzdenie. Ahogyan azt magányos és magára hagyott harcosként Nagy Navarro Balázs és néhány kollégája teszi. Ők a sajtószabadság és a demokrácia igazi hősei.”