Baj, ha a politika rátelepszik a szakmai vitákra – Bús Balázs a Mandinernek

Mi történik most az ország kulturális életében? Miért van ez a szétszakítottság?

Én a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) szemszögéből azt látom, hogy azok a kollégiumok, amelyekben kizárólag szakemberek vesznek részt, jól működnek. Nagyobb viták nélkül tudnak nagyon jó támogatásokat biztosítani az egész magyar kulturális életnek. Az, hogy bizonyos részterületeken vannak kisebb nézetkülönbségek, teljesen normális. Mindig is voltak. Ha az ember visszaolvassa a magyar kulturális élet történetét – akár a színháztörténetet, akár a zenét –, akkor látható, hogy ezek sohasem voltak idegenek a kulturális élettől. Ezeket a vitákat le kell folytatni, aztán együtt tovább kell dolgozni.

Tehát a háttérben viszonylag békésen mennek a dolgok. Viszont ami a társadalomban lecsapódik, az már sokkal viharosabb. Lesz-e valaha „kultúrbéke”?

Nem feltétlenül kell mindenkinek mindenről ugyanazt gondolnia. A viták fontosak, nem volna jó mellőzni őket. Az biztos, hogy politikai szinten nagyon nagy a megosztottság, és ez óhatatlanul megjelenik a társadalom többi területén is. Én inkább ezt érzékelem.

Ha visszatekintek a polgármesteri munkámra, azon belül is a Római part körüli vitákra, akkor azt látom, hogy egy szakmai kérdésből politikai kérdés lett, és vakvágányra vitte a vitát.

Hogyan szőtte be magát a politika ennyire mélyen például a művészeti ágak közé?

Talán nem mindig ennyire kiélezett a helyzet. Ne felejtsük el, hogy választásokhoz közeledünk, és ilyenkor mindig felerősödnek ezek a viták.

Mi áll a kultúrharc hátterében? Mit képviselnek a szemben álló felek? Miért vonzóbb beleolvadni a nyugati tömegkultúrába, filmek, zenék vagy könyvek terén, mint a saját nemzeti karakterünk vonásait belevinni egy-egy alkotásba?

Én máshonnan közelíteném meg ezt a kérdést. A kultúrát, mint kérdéskört leginkább a közösség fogalma mentén érdemes vizsgálni.

Az eltérések abból adódnak, hogy ki hová teszi a hangsúlyt: helyi közösségekben, nemzeti közösségekben vagy még tágabban, globális közösségben gondolkodik-e. Ebben más-más vélemények vannak, és ezek csapnak össze olykor. Szarvas József színművésszel értek egyet, aki szerint a kultúra egy nagy gyűjtőfogalom, amibe minden beletartozik és úgy véli nincs olyan, hogy jó kultúra, csak kultúra és ellenkultúra létezik.

A világban, amely nem a közösségek támogatása és megerősítése felé tart, hanem az egyént helyezi középpontba, nem árral szemben való úszás ez?

Engedje meg, hogy a mostani járványhelyzet felől közelítsem meg ezt a kérdést, hogy érthetőbb legyen. Jelenleg a legnagyobb baj az, hogy az emberek nem tudnak egymással találkozni, és szétestek a közösségek. Miközben, ha valamiben az egyén meg tud maradni, az a közösség. Van egy dán építész, Jan Gehl, akit nagyon kedvelek; ő azt mondja, hogy az ember legfontosabb szükséglete a másik ember társasága. Úgy véli, hogy ez alapján kell a tereinket is újra gondolni, újra tervezni – hogy alkalmasak lehessenek ezekre a találkozásokra. Most a covid miatt még inkább azt gondolom, hogy az embereknek szükségük van rá, hogy együtt legyenek, és ebben a kultúra óriási segítség. Az ilyen válságokat, mint ez a járvány is, csak így tudjuk majd könnyebben átvészelni a jövőben.

Beszéljünk akkor az NKA-ról, amely a legfőbb mecénás szerepét tölti be a magyar kulturális életben. Mik a 2021. évi legfontosabb munkatervek?

Látható, hogy a kultúra ugyanolyan veszteséget él át, mint mondjuk a vendéglátóipar vagy a turizmus. Egyének és intézmények szintjén is óriási baj van. Mindenképpen valamiféle segítséget kell adni, tehát az NKA-nak olyan pályázatokat kell kiírnia, amelyek választ tudnak adni a mostani helyzetre. Hogy kicsit visszacsatoljak az előző kérdéskörhöz:

Ami a szervezési feladatokat illeti, a Bizottság tavaly márciusban, a kollégiumok pedig a közelmúltban újultak meg. Tehát most februárban teljesen új kollégiumok állnak föl, amelyeknek a vezetőit illetően a javaslattétel már megtörtént, a miniszter jóváhagyására várunk. Nagyjából február-márciusban elindulnak majd és kiírják az új pályázatokat.

19 állandó kollégium fog működni az NKA-nál. A Közgyűjtemények Kollégiuma kettévált: mostantól Könyvtárak és Levéltárak, valamint Múzeumok Kollégiuma néven dolgoznak tovább. Miért volt szükség erre az átalakításra? 

Az előző kollégiumi struktúrában „kényszerházasság” révén kerültek egy kollégiumba a területek, a két szakma egyhangú kérésének engedve született ez a döntés.

Az NKA együttműködési megállapodásokat kezdeményez a kulturális élet határterületeivel: az EMMI Köznevelésért Felelős Államtitkárságával, az Innovációs és Technológiai Minisztériummal, valamint tárgyalásokat folytat a Petőfi Irodalmi Múzeummal. Ez pontosan mit takar?

A legfontosabb, hogy az NKA kiküszöbölje a párhuzamos támogatásokat. Látható, hogy eddig is voltak átfedések. Például a Petőfi Irodalmi Múzeum is nagy összegeket ad könyv- vagy folyóirat támogatásra az íróknak, kiadóknak.

És ugyanígy a többi terület esetében is.

A Magyar Nemzeti Filmintézet számos filmes terület finanszírozását átveszi, amelyek eddig az NKA költségvetését is terhelték. Nagyságrendileg ezáltal mennyi pénz marad önöknél?

A Nemzeti Filmintézet az NKA-tól nem von el forrást, náluk plusz források vannak, az NKA-nak pedig ugyanazok a forrásai vannak, mint korábban. A filmkollégiumunk költségvetése nem változik, inkább a területek változnak, amelyekre támogatást adunk. Például nem biztos, hogy a jövőben szükséges forrást biztosítanunk filmfesztiválokra, amikor a Nemzeti Filmintézet ezt megoldja. Ugyanakkor az Art mozi hálózatokban, az egyetemi filmklubokban vagy a szabadtérii mozik létrejöttének támogatásában van helye az NKA-s támogatásoknak.

A járványhelyzet miatt mennyire volt szükséges, hogy átszervezzék a pályázati kereteket, struktúrát?

Erre nehezen tudok konkrét választ adni, mert ezeket a pályázatokat a kollégiumok fogják kiírni, de a tavalyi évben gyorsan reagált a szervezet és igyekezett olyan támogatásokat kiírni, melynek megvalósítása az online térben is lehetséges, vagy elfogadta teljesítésnek a virtuális térben létrejött produktumokat. Én biztosan abba az irányba mennék, vagy arra törekednék, hogy minél inkább olyan projekteket támogassunk, amiket szabadtéren is létre lehet hozni, meg lehet valósítani és ezt az irányt fogom javasolni a kollégiumoknak Koncerteket, kiállításokat, szabadtéri mozit és hasonlókat. Ugyanakkor az is igaz, hogy a covid teljesen új projekteket tudott generálni. Az online térben nagyon izgalmas produkciók jöttek létre, amelyeket érdemes tovább gondolni, a kollégiumoknak van lehetősége éves keretül terhére pályázati stratégiát módosítani.

Így a végén egy kis „Óbudázást” engedjen meg nekem. Két év távlatából talán jobban rálát a történtekre az ember, mit gondol, min csúszott el ez a választás?

Az összes korábbi önkormányzati választásnál számított az, hogy ki mit csinált az adott településen, milyen teljesítménye volt.

Ilyen szempontból kevésbé szólt a helyi teljesítményről, agy arról, hogy a jelöltek mit mondanak, mit ígérnek. Velem szemben Óbudán talán még egy lovat is megválasztottak volna.

Milyennek látja a baloldali vezetés mérlegét?

Felelőtlen vezetés, vagyonfelélés, ötpárti koalíció és ezért eltérő érdekek miatti döntésképtelenség, leépülés, széteső intézményrendszer.

Egy időre eltűnt a közéletből. Szándékosan?

Természetesen. (Nevet) Bizonyos szempontból hálás vagyok a sorsnak, kaptam egy kis pihenőidőt, hogy magammal foglalkozzak. Tizenhárom évig voltam polgármester. Most  tudtam pihenni, kirándulni, feltöltődni és más dolgokkal foglalkozni.

Tavaly azt nyilatkozta: „Egy vesztes választás, ha másra nem is, de arra biztosan jó, hogy letisztítsa az emberi kapcsolatokat. (…) Néha el kell veszteni a hatalmat, hogy ezeket tisztábban láthassuk. Talán az elmúlt évben nem is a hatalom elvesztése volt rossz, hanem megélni, hogy fontosnak hitt kapcsolatok hamisak voltak, és ezzel együtt még a szép emlékek is átértékelődnek, semmivé válnak.” Mire gondolt pontosan?

Egy vesztes választás után nagyon élesen kirajzolódik, kik az ember barátai és kik azok, akik csak érdekből vannak vele. Most már tisztábban látom, hogy kik azok, akikre számíthatok az életemben és kik azok, akikre nem.

Nyitókép és fotók: Mátrai Dávid