Olaszországban megkezdődött az olasz antifa, Ilaria Salis választási kampánya
Apja szerint azért jelölteti magát, hogy „senkivel ne történhessen meg többé Európában, ami vele történt”.
Konkrét adatokkal mutatjuk be, hogy nekünk magyaroknak, családjainknak és vállalkozásainknak mit jelentettek gazdasági szempontból a 2002 után meghozott rossz döntések.
Írta: Varga Zsolt
„Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. […] És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit. […] Ha el kell számolni az országnak, hogy mit csináltunk négy év alatt, akkor mit mondunk?” (Őszödi beszéd, Gyurcsány Ferenc, 2006.)
A Mandiner a közösségi média oldalain posztsorozatba kezdett, amelyben részletesen, mutatóról mutatóra haladva beszámoltunk az őszödi beszéd és a 2006-os rendőrattak 15. évfordulója kapcsán a családok akkori anyagi körülményeiről, a foglalkoztatásról, a munkanélküliségről és a keresetek alakulásáról. Egyszóval mindarról, amit a gazdaságról numerikusan kimutatható. Konkrét adatokkal illusztráltuk, hogy személy szerint nekünk, magyaroknak; családjainknak és vállalkozásainknak mit jelentettek gazdaságilag a 2002 után meghozott rossz döntések,
Gyakorta halljuk a baloldali térfél megmondóembereitől, hogy „de hát 2008-ban válság volt”. A KSH-, Eurostat- és OECD-adatok alapján, Szalai Piroska által készített grafikonok segítségével bemutatjuk, hogy nálunk nem 2008-ban kezdődtek a problémák. A lejtmenet már 2002 után elindult, s a 2006-os választás után felgyorsult, zuhanásba váltott.
Az összesen 20 grafikont három cikkben foglaljuk össze, ebből ez a második írás. (Az első írás itt érhető el)
Hazánkban már jóval a válság előtt, 2003-tól csökkent a minimálbér reálértéke, azaz a minimálbér inflációval korrigált értéke. A kétezres évek baloldali kormányai alatt összesen két évben sikerült javulást elérni, 2005-ben és 2006-ban. Nyolc évnyi kormányzás alatt ez az érték 2,5%-kal lett alacsonyabb. Magyarán: hiába volt a minimálbér nagyobb, az elinflálódott s kevesebbet ért 2010-ben mint 2002-ben.
A minimálbér reálértékékek csökkenése nem csak azokat érintette rosszul, akik minimálbérért dolgoztak. Számos egyéb juttatás is a minimálbérhez kötött, így ezeknek is csökkent a vásárlóértéke. Például a GYED maximuma is kevesebbet ért 2010-ben, mint 2002-ben, hiába volt akár numerikusan nagyobb is.
A környező országok ezalatt a nyolc év alatt előztek le minket, holott 2002-ben a szlovák minimálbérnél jóval magasabb, a cseh és lengyelhez képest pedig hasonló mértékű volt a magyar minimálbér vásárlóértéke. 2010-re mindegyik ország leelőzött minket. Ebben az időben két olyan ország volt az OECD harminchét országa között, ahol csökkent a vásárlóérték. Magyarország és Mexikó.
Azóta: Magyarországon a minimálbér reálértéke a jobboldali kormányok alatt jelentősen megemelkedett. Az első Orbán-kormány idején, 1998 és 2002 között 85%-kal, 2010 és 2021 között pedig 74%-kal. Ez utóbbi Litvánia után a második legjelentősebb javulás az OECD harminchét országa között.
Jövőre, ha kétszázezer forint lesz a minimálbér és (az MNB inflációs várakozásának megfelelően) 3,8% a fogyasztói árak növekedése, akkor a 2022-es minimálbérnek a 2010-es vásárlóértéke megduplázódik. Magyarán kétszer annyi termékre és szolgáltatásra lesz elegendő a minimálbér. Ilyen mértékű javulást még soha nem tudtunk véghez vinni, amióta létezik a minimálbér intézménye hazánkban.
Hazánkban már jóval a világgazdasági válság kitörése előtt, 2005-től stagnált az átlagbér reálértéke, amely stagnálást 2009-ben jelentős zuhanás követett. 2010-ben sem érte el a 2006-os szintet.
Mindeközben az EU többi tagállamában 2004 és 2008 között lendületesen bővült a munkaerőpiac, így az uniós átlagbér reálértéke 3,3 százalékponttal növekedett. Bár 2006-ban még közel azonos szinten voltunk Csehországgal és Lengyelországgal, s jóval magasabb volt ez a mutatónk mint Szlovákiáé, 2010-re mégis leszakadtunk a csehektől és a lengyelektől, s majdnem utolért minket Szlovákia az OECD kimutatása szerint.
Azóta: A tragikus gazdasági-pénzügyi politikát folytató baloldali kormányok után, 2010 és 2020 között a bruttó átlagkereset reálértéke 58,4%-kal, a nettóé pedig 66,3%-kal nőtt. Kimondható az az axiomatikus egyszerűsítés, hogy a baloldali kormányok idején minden kereset – legyen az minimálbér vagy éppen átlagbér – vásárlóereje csökkent, a jobboldali kormányok idején pedig jelentősen emelkedett.
Hazánkban 2003 és 2007 között növekedtek a béreket terhelő adók és járulékok mind a gyermekeseknél mind a gyermektelen háztartásban élőknél. A környező országokban és az OECD harminchét országának átlagában csökkentek. 2007-ben, az addig is magasnak számító adó- és járulékterheket növelték, emelkedett az egészségbiztosítási járulék, illetve, hogy még több munkavállalónak növeljék a terhét, az átlagbért keresők is a magasabb, 36%-os SZJA-kulccsal adóztak. Összehasonlításképpen: ma 15,5% az SZJA-kulcs mértéke.
Az átlagkeresetű, kétgyermekes párok esetében 2007-ben a bérekből levonódó adók és járulékok mértéke közel 50%-ra emelkedett, amely Belgium után a második legmagasabb érték volt az OECD országaiban akkoriban. Csehországban 12, Szlovákiában és Lengyelországban 14-15 százalékponttal voltak alacsonyabbak az elvonások akkor.
2009-ben a baloldali kormány előrántotta a „szuperbruttósítás” fogalmát az ingujjukból. A sokak által szeretett s várt intézkedés csupán egy matematikai trükk volt. A 27%-kal megnövelt szuperbruttó lett az alapja az SZJA-nak és az elvonásoknak, így tehát bár nem az adókulcsot emelték 40% felé, hanem az alapot 27%-kal, végeredményében a munkavállaló ugyanott tartott. Csak kozmetikázták az adókulcsot.
Azóta: 2020-ra az egyedülálló átlagkeresetűek adói és járulékai lecsökkentek 53,1%-ról lecsökkentek 43,6%-ra. Ez a 9,5 százalékpontos csökkentés az OECD-országok közül az egyik messze legnagyobb javulás volt. Az átlagkeresetű, kétgyermekes párok esetén még gigászibb a javulás, szám szerint 11,3 százalékpontos. Az utánunk következő második OECD- ország fele ekkora adócsökkentést sem tudott végrehajtani. A 2022-es évben a kormány tervezi tovább csökkenteni a munkát terhelő adókat, a minimálbér-tárgyalásokon eddig elhangzottak szerint.
Nyitókép: MTI/Mohai Balázs