A családok az előző évtizedet megnyerték – de az előttük álló még keményebb lesz

A család jó esetben biztonságot jelent mindenkinek, aki benne él. De fordítva is igaz, biztonság kell ahhoz, hogy egy család létrejöhessen. Akkor vállalunk gyermeket, ha biztonságban érezzük magunkat, s ha bízunk abban, hogy ezt a biztonságot meg tudjuk őrizni a jövőben is. Biztonság a jelenben és bizalom a jövőben – mindkettő szükséges ahhoz, hogy családot alapítsunk és gyermeket vállaljunk. Akkor családbarát a világ körülöttünk, ha biztonságos, és tudunk bízni abban, hogy az is marad.

2012-ben miniszteri biztosként készítettem egy jelentést a női foglalkoztatásról, s a feministák megszámolták, hogy húsz oldalon harmincnyolcszor szerepelt benne a családbarát szó. Ez akkora bűnöm volt, hogy még az ENSZ-ben is elpana­szolták. Pedig tényleg csak arról írtam, hogy mi, nők nem akarunk választani, hanem a hivatásunk gyakorlása mellett szeretnénk gyermeket nevelni és családban élni. Ez nem megy másképp, csak ha a szűkebb és a tágabb környezetünk is családbarát, s megkülönböztetett figyelmet kapunk legalább arra az átmeneti időre, amíg a gyerekek kicsik. Ha a munkahelyen vagy állami szinten nincs így, akkor nem fognak megszületni a vágyott gyermekek.

A keleti blokkbeli országokban az ötvenes évek óta két kereset kell egy család fenntartásához. Az egész háztartás hosszú távú anyagi biztonságát veszélyezteti, ha a gyermeknevelés miatt az anya elveszíti a munkahelyét. 2010-ben ez sokakat fenyegetett, a munkanélküliség az egekben volt, a foglalkoztatás pedig a mélyponton. Ennek következtében 2011-ben minden idők legalacsonyabb magyar termékenységi rátáját produkáltuk, mindössze 1,23-os arányunkkal az Európai Unió legrosszabbja voltunk. Ezekben az években a születésszám-csökkenés a foglalkoztatott, legalább érett­ségizett és házas nőknél volt kimutatható. Ők olyan munkakörben dolgoztak, amelyet nem mertek a bizonytalan munkaerőpiaci helyzetben kockáztatni. Innen jutottunk el 2021-re az Eurostat szerinti 1,61-os szintre.

2010-ben a gyermeket nevelők több mint harmada, a gyermekeknek a 40 százaléka élt szegénységben. Ez csaknem a másfélszerese volt a gyermekteleneknek. Az unió tagállamai között nálunk volt a legnagyobb a gyermeket nevelők hátránya. Ez a hátrány eltűnt, a gyermekesek szegénysége megfeleződött, a gyermekteleneké pedig harmadával csökkent, s a magyar gyermekek szegénységi aránya produkálta a legnagyobb javulást.

Tudom, a mostani még mindig nem a 2,1-es reprodukciós szint, de azért valljuk meg, mérföldkőnek nem rossz. Mivel időközben a 20–40 éves nők létszáma 1,5 millióról 1,2 millióra esett, kellett ahhoz a jelentősen megnövekedett termékenység, hogy a születések száma ne zuhanjon, a legaktívabb szülőképes korban levő női korcsoport 20 százalékos létszámcsökkenése ellenére se.

A 2021-ben szülő nők 36 százalékának volt diplomája, s az arányuk folyamatosan növekszik a jövőben is. Ezeknek a családoknak a gyermekvállalását csakis munka- és tudásalapú megközelítéssel megalkotott intézkedésekkel lehet támogatni. Nekik lehetőséget kell adni az anyagi biztonságuk megteremtéséhez, ahogy tette Magyarország ezt a gyed extrával, a csed 100 százalékra emelésével, az adókedvezményekkel, a csok számtalan változatával, a babakötvénnyel és a babaváró kölcsönnel többek között.

de tegyünk meg mindent azért, hogy a családjaink biztonsága megmaradjon! 

 (A nyitókép illusztráció; forrás: Pixabay)