Kurvaanyázás, varangyozás és „Orbán, takarodj!” rogyásig – már megint óriásit megy a privilegizált „magyar fiatal” Budapest belvárosában

A Mandiner és mások is szenteltek némi figyelmet annak a nem elhanyagolható politikai bravúrnak, hogy miközben a magas infláció és kamatok, valamint a gazdasági nehézségek miatt az elmúlt tizenhárom év talán legnehezebb hónapjai vannak a magyar társadalom (reméljük) mögött, ebből a hazai ellenzéknek jottányit sem sikerült profitálnia. Értsd: növelnie a támogatottságát. 

A legtöbb mérés szerint a Fidesz alig veszített a tavaly áprilisi rekordtáborából, de ami még ennél is fontosabb: az ellenzéknek nem sikerült bővülnie. Vagyis akik esetleg rosszabbul is érzik magukat, mint mondjuk egy éve, azok sem náluk keresik a megoldást. Ez talán nem is csoda, teszetoszaságból, lustaságból és a kreativitás teljes hiányából adtak leckét a továbbra is inkább osztódó, egymással is kekeckedő formációk.

Pedig tényleg vannak ügyek és témák, amik mentén – okos válaszok, ésszerű javaslatok és hatékony kommunikáció esetén – tudnának alkotni az egyre inkább a DK árnyékában vergődő pártok és pártocskák. Ilyen lehetne például akár az oktatás ügye, ám ezt is sikerült rendesen elbaltázni. 

Emellett egy afféle szervezeti reformot is bedurrantott, ami jelentős viták kereszttüzébe került, az egyeztetések nyomán sokat változott is, mégis, a tüntetők egyik fő jelszava lett az úgynevezett „bosszútörvény” visszavonása.

Az oktatás kőkemény politikai, szakpolitikai, egyúttal szakmai és civil téma. És nem áll jól a róla szóló diskurzusnak a vulgaritás és az erőszak. Ha igaz is, hogy az információs sztráda sűrű és gyors forgalmában nagyot kell mondani azért, hogy meghallják az embert, minimum az O1G óta tudjuk, a csendes többség nem vevő erre a hangnemre. 

Márpedig az elmúlt nagyjából egy évben nemhogy ésszerű szakmai vitát nem sikerült kerekíteni a kormányellenes térfélen a témában, 

Pankotai Lili nemhogy új Pukli István vagy „fekete ruhás nővér” nem lett, de alighanem sikerült elidegenítenie magától és szedett-vedett mozgalmától a legtöbb normális gondolkodású magyar embert. A pártok szintjén épp a Momentum karolta fel egy ideig, s vitte ki egészen Brüsszelbe, ám a brüsszeli forrásmegvonásért kardoskodó politika szintén nem talált be a magyar néplélekbe.

A minapi budapesti (egész pontosan: belvárosi) megmozdulás már alig pár száz, a beszámolók alapján nem épp a globalizmus veszteseinek köréből kikerülő résztvevőt mozgatott meg, a jelek szerint ők is leginkább a balhé meg a buli miatt mentek ki. Mindazonáltal érdemes a teljesség igénye nélkül áttekinteni az elhangzottakat, mert valahogy cseppben a tenger módjára mutatják be, mennyire félrement ez a történet. Ahogy azt is, hogy az oktatás ügyéért aggódó, nem kapásból kormánybuktató népfelkelést és trágársági vetélkedőt vizionáló tanárok és szülők miért tartják magukat távol ettől az egész őrülettől.

Mocskos szájak

Na de jöjjön a lényeg, az erős mondatok, a hazai fiatalság, illetve a diákság, szóval az új generáció reprezentánsainak beállított hölgyek és urak magvas gondolatai az elmúlt időszakból – színpadról, mikrofonba, kamerába:

• „Pedagógusként állok itt előttetek. És hivatásom legnagyobb tudatában mondom azt, hogy kibaszottul elegem van.”
• „Pintér Sándor, a kurva anyád!”
• „Csomó tanáron látszik, hogy tudna érdekes dolgokat tanítani, de nem, mert nekik kell azzal haladni, ami a tankönyvekben van, meg ilyesmi, és amúgy pontosan tudják, hogy az minket sem érdekel.”
• „Nem akarunk csak időt vesztegetni az iskolában, tehát az vicc, hogy azért járunk be, hogy ott üljünk. Elüldözik a tanárainkat, felháborító ez az egész.”
• „Mocskos Fidesz! Mocskos Fidesz!”
• „Én biztos, hogy addig nem nyugszom, és addig nem megyek sehova, amíg ez a tetvedék mocsadék rendszer még áll.”
• „A tanárok többsége nagyon passzív, így nem lehet semmit elérni.”
• „Be kell látni, hogy a király meztelen, hol van most a mi kis utcai harcos miniszterelnökünk? El mer-e jönni végre felelősséget vállalni a tetteiért? Vagy vonyítva húzza meg magát az oligarchái keblei között? Jól figyelj, mert mi érted is megyünk! Félj, mert mi ledobtuk a láncainkat, és szabadon megyünk érted, és haragosan!” 
• „Kurva kékek! Kurva kékek!” ( – a rendőrökről)
• „Orbán Viktor a nemzet varangya.”
• „Csessze meg a kurva korrupt kordonkormány!”
• „Imádkoztam már mindegyik istenhez, de egyedül a magyaroké nem akarja, hogy itt éljek.”
• „Mindnyájunk felelőssége az, hogy Orbán Viktor ma is a nyakunkon ül. Tegyünk ellene már végre!”
• „Mi lenne, ha végre eltakarítanánk ezt a hazug rendszert?”
• „Orbán, takarodj!”

Nem állítjuk, hogy a jobboldali nyilvánosságban ne lennének olykor túlkapások vagy közönséges mondatok, ám a szezont ne keverjük a fazonnal! Az idézett közszereplőket (igen, azok!) szimbólumoknak, a kormánnyal szembeni közéleti és politikai fellépés aktorainak állítják be, s maguk is szemmel láthatóan úgy viselkednek. Egy korosztályt és egy ügyet képviselnek, szerintünk pedig korántsem mindegy, hogyan teszik ezt – még akkor sem, ha meggondolatlanul lázadni amolyan fiatalos dolog.

Persze ez itt a szabadság földje, igazából lehet bármit, csak az előbbi vinne is valamerre, az utóbbi pedig a jelek szerint zsákutca.

El a kezekkel a munkájukat végző tudósítóktól!

Hab a tortán, nem is kicsi, hogy a minapi demonstráción megalázták és szinte meglincselték egy kollégánkat, nevezetesen a Hír Tv riporterét, aki csak a tudósítói munkáját végezte – volna. Még Pankotai Lilinek is mikrofont adott, aki azonban nem élt a lehetőséggel. Sőt. Ez a viselkedés pedig egész egyszerűen elfogadhatatlan, szóval várjuk az ilyenkor persze rendre elmaradó kiállásokat és jelzéseket az illetékes elvtársaktól. Nyilván hiába.

(Nyitókép: képernyőfotó)