Mintha a Magyar Narancsnak nagyinterjút adó Alex sem ismerné fel, hogy a hozzá hasonlókat a kormányellenes „mozgalom” alapvetően kihasználja, majd eldobja, és a végén ők szívják meg. Kacsoh Dániel írása.
Beköszöntött az ősz, és a jelek szerint nem történt meg a tanárok tömeges felmondása. Elvileg a jogállásukról szóló, számos pozitív változást is hozó törvény miatt készültek tízezrével pályaelhagyásra, legalábbis hónapok óta ezt hallottuk az egyre kisebb tüntetéseken, aprócska szakszervezetek vezetőitől, elvadult diákaktivistáktól és egyes ellenzéki politikusoktól. Gulyás Gergely kancelláriaminiszter a legutóbbi kormányinfón 700 felmondást említett.
A köznevelésben ettől még nyilván nem rózsás a helyzet, sőt, több pedagógusra és jobb fizetésekre lenne szükség, ám
az nem igaz, hogy a kormány ne tett volna gesztusokat, ne egyeztetett volna, az meg pláne nem, hogy tudatosan akarja lebutítani a következő generációt.
Ez utóbbi megfejtést persze régóta halljuk, ettől még legfeljebb az elvakult DK-sok és momentumosok veszik komolyan. Meg talán Pankotai Lili.
Ha már itt tartunk: az előző néhány, valóban inkább a körúton belüli, jól szituált fiatalokból verbuvált, atrocitásokba hajló megmozduláson már inkább a kormányellenesség meg valami artikulálatlan liberális hőbörgés kapott szót, mintsem érdemi javaslatok és követelések. A történet kifulladni látszik, marad egy hangos és obszcén csapat, ami jórészt diákokból áll. Van pár szervezetük is, köztük az ADOM Diákmozgalom, ami egy „alulról szerveződő, középiskolásokból és egyetemistákból álló szervezet, tagjai a modern, esélyteremtő, diákközpontú oktatásért dolgoznak”. Nyomásgyakorló akció segítségével és az aktív taglétszám bővítésével a már megalkotott komplex oktatási programjuk egyes elemeinek megvalósításáért küzdenek – így a leírás.
Kapcsolódó vélemény
Mandiner
Srácok, érdemes lenne eldönteni: ésszerű vitát és csipetnyi párbeszédet – vagy szimplán csak üvöltözést és kormányváltást akartok?
A szervezetnek – mint az a Magyar Narancs múlt heti számából kiderül – kommunikációs elnöke (!) is van. Alelnök már nincs, csak asszisztens.
A kommunikációs elnök a tizenhat éves Merucza Tibor Alex, aki nagyinterjút adott a liberális hetilapnak.
A cikk címe az interjúalany életkorából fakadóan egyszerre triviális és leleplező: „Amióta az eszemet tudom, Orbán Viktor a miniszterelnök.” Ez kétségtelen.
A tizenhat éves elnök elpanaszolja többek között, hogy itthon a „rendszerváltás után nem igazán alakult ki vitakultúra, közösségi fórumokon és élő beszélgetésekben is jellemző, hogy ha valaki elmondja a véleményét, azt egy trágár reakcióval elintézik”. Ezért „tudatosítani szeretnénk a diákokban a jogaikat, és megismertetni velük a kialakult tanár-diák helyzetet, ami már rég nem kis helyi ügy”. Bármit is jelentsen ez.
Alex nehezményezi, sőt, szomorúnak tartja, hogy
a NER-ben felnőtt generáció számára „megszokott”, hogy a véleményüket nem mondhatják el szabadon.
„Mostanra ott tartunk, hogy vagy nincs vitakultúra, vagy a fiatalok már ki se mondják, amit gondolnak” – foglalja össze széleskörű tapasztalatait.
Hát, elnézve itt az elmúlt éveket, meg a vonulásos demonstrációkat, azért ezt árnyalnánk.
Az áhított vitakultúrában meg nyilván a TASZ által kitüntetett Pankotai Lili nyelvezete lehet az irányadó ezek szerint. Sebaj!
A kommunikációs elnök mindenesetre korán kezdte. Mint mondja: „Édesapám és édesanyám kicsi korom óta hagyták, hogy kimondjam, ha nem tetszik valami, így hatalmas igazságérzetem alakult ki.” Távol álljunk attól, hogy kétségbe vonjuk e vallomás igazságtartalmát, így legfeljebb rögzíthetjük: az igazságérzet mellé nem kicsi egó is érkezett.
Az ADOM egyik csúcsvezetője az interjúban őszintén vall a tanuláshoz való viszonyulásáról is. Ez persze legfeljebb mellékszál, hiszen mi köze van egy tizenhat éves fiatalembernek ehhez a műfajhoz. De akkor is, fontos gondolatok ezek, íme: „Általánosban kimondottan jó tanuló voltam, a gimnázium már nehezebb, és mással is foglalkozom. Az alapvető bajom az, hogy a magyar oktatási rendszer nem készít fel arra, hogyan éljek és érvényesüljek.”
Nos, mielőtt továbbmennénk a gondolatmenetben, azért nyugtassuk meg a mozgalmárt:
egy kommunikációs elnöki szék és egy hosszabb MaNcs-interjú nem is rossz, akár érvényesülésnek is nevezhetjük!
„Szerintem többet tanulok azzal, ha mondjuk szervezek egy olyan eseményt, mint a virrasztás, mint ha az iskolai tölteléktárgyak anyagát bújnám.” Világos! A valódi tanszabadság ezek szerint az, ha az iskolás szó szerint megszabadul az oktatástól.
És akkor végül kicsit térjünk rá arra, hogy az ADOM milyen eszközöket tart hatékonynak céljai elérése érdekében. Alex elsőként a forgalomlassítást nevezte meg, amire szerinte az autósok is pozitívan reagálnak, „meglepően kevesen anyáztak”. Az elnök nem árul zsákbamacskát, az oktatásügy akkora területet ölel fel – ebben nincs vita! –, hogy alapvetően ezzel szeretne foglalkozni. De
olykor belefér egy demonstráció valamelyik akkugyár ellen is, ha már ez most az egyik ellenzéki slágertéma.
Pankotai Lilivel szemben Alex ugyanakkor felnőttként is itthon szeretne érvényesülni, hacsak nem „sodródik ki teljesen az ország”, illetve azt is elárulja, bár egyházi gimnáziumba jár, nem bántják az aktivizmusa miatt. Helyes!
Hát így. Ez itt tényleg a szólásszabadság országa, diákok diktálnák a tempót a tanáraiknak meg a politikusoknak, megfejtik a világot, viszik az ügyeket. Az egésznek ugyanakkor valójában semmi tétje, néha kicsit túltolják a bringát, elvetik a sulykot, de alapvetően buli ez nekik a javából, Tesco-gazdaságos ellenzéki lózungokkal, nyugatról importált koreográfiával és klisékkel. Ami már veszélyesebb, hogy
e fiatalok jó részét, különösen a hangadókat, a kormányellenes „mozgalom” alapvetően kihasználja, majd eldobja, és a végén ők szívják meg.
Addig is: hajrá, oktatás! Hajrá, Alex!
(Nyitókép forrása: az ADOM-mozgalom Facebook-oldala)
Annyira független újságíró a korábban Bajnai mellett kampányoló, választásokat sorra bukó Bod Tamás, hogy Márki-Zay gyulai emberének írja a testületi felszólalásokat.
A kegyvesztettségről, bukásról és mélyrepülésről szóló remények és vágyvezérelt újságírói mondatok nem jöttek be.
Nincs olyan kezdeményezés, amelynek a tagja akarna lenni, de azért szerinte a propaganda szigetelte el.
A Népszava szerzője a véleménycikkében azt próbálta meg levegőt kapkodva, lóhalálában bizonygatni, hogy Soros György és fia, Alex nagyszerű ember, csak az fránya, gaz, gyűlöletkeltő konzervatív sajtó állítja őket be rossznak.
Egy fasiszta jellegű propagandát látunk az önök pénzéből – gügyögi átszellemülten, de az indoklástól megkímél bennünket.
Ha az iskolában „nem használhatjátok az agyatokat”, akkor lázadásképpen vessetek föl okos ötleteket a köztéri tüntetéseken. Az lenne az igazi, intellektuális forradalom. Francesca Rivafinoli írása.
Három órán át tartott a „vita”, de valójában csak kellemes kérdéseket tettek fel a Tisza Párt alelnökének.
A Fidesz frakcióvezetője szerint a két személy mögött állók szándékai, a külföldi finanszírozók céljai ugyanazok.
