Vitray Tamás fájlalja, hogy nem tudja, hol nyugszik Vágó István

Február 14-én lenne 75 éves Vágó István. A tévés kvízmester hiánya most is fájó pont a családnak és a kollégáknak egyaránt – derült ki a Blikk összeállításából.

Megszólalt a korábbi TV-s özvegye

A Blikk felidézte a tévés halálának körülményeit is. István és felesége épp kettesben voltak otthon, amikor Vágó hirtelen, gyakorlatilag minden előzmény nélkül összeesett. A feleségét, Juditot összetörte férje halála, a barátok és a fia, valamint a hatéves unokája tartják benne a lelket – írták.

Az asszony nemrég azt nyilatkozta, hogy „nagyon meghatja a felé áradó szeretet.”

„Soha nem gondoltam volna, hogy a barátok ennyire szeretnek minket, engem. Miután Isti elment, még inkább itt vannak velem, mellettem, óvnak, féltenek, vigyáznak rám, nem hagynak magamra. Az ünnepek István nélkül nehezek. Év végén úgy gondoltam, nem utazom a megszokott csapattal sehova, ne feszengjenek miattam a többiek. De nem hagyták, hogy így legyen, jöttek értem, vittek. Nehéz volt az óévet búcsúztatni, újragondolt álmokkal, tervekkel belépni az új esztendőbe, de 

 – fogalmazott az özvegy a Best Magazinnak.

„Mindig rokonszenvvel figyeltünk egymásra”

Hozzátették, hogy a kvízmester után maradó űrt nem enyhíti az sem, hogy a kollégái, tisztelői 

Vágó Istvánt családja szűk körben búcsúztatta, magáról a temetésről, a helyszínről és az időpontról nem adtak tájékoztatást.

Ennek kapcsán egykori kollégája, barátja Vitray Tamás azt mondta, „életének felnőtt szakaszában – több változatban – jelen voltam. A Riporter kerestetik zsűrijében ültem, és úgy véltem, nagy »lelet« bukkant elő a hazai tévézésben. Aztán a polyglot mérnök-üzletkötőt igyekeztem rábeszélni, hogy inkább az MTV-t válassza a külkereskedelem helyett. Sikerült, amint sikerült az is, hogy az általam vezetett kis egységnek lett a tagja, és szinte a közönség rokonszenvét is azonnal elnyerte, mint vetélkedők derűs, nagy tudású és kedvelt mestere” – emlékezett vissza Vitray, aki azt is elárulta, ha tehetné, tiszteletét tenné egykori kollégája sírjánál.

Azzal folytatta, „ami kettőnk kapcsolatát illeti, már jóval távolabbról figyeltünk egymásra. De mindig rokonszenvvel. (...) Nagyon korán és szinte felfoghatatlan hirtelenséggel ment el, és még nagyon sokáig fog hiányozni, jó kollégaként és gáncs nélküli »szaktársként« egyaránt. Egy kicsit sajnálom, de megértem, hogy családi körben búcsúztak el tőle, így nem lehettem ott, és – sajnos – 

– fogalmazott Vitray Tamás.

Nyitókép: MTI/Czimbal Gyula