Álljunk meg egy szóra és beszéljünk őszintén a cáfolatról

2013. február 25. 14:06

Tófalvy Tamás
Kontent
A magyar újságírásban egyre gyakrabban fordul elő az a kifejezés, hogy XY cáfolt valamit. Ez eddig teljesen rendben van, csak legtöbbször olyankor történik ez, amikor XY egyáltalán nem cáfol semmit.

„Manapság ha egyszerűen tagad valaki valamit, akkor a lapok nagyon gyakran úgy számolnak be róla, hogy cáfolt. Amiből akár egészen durva szülemények is kijöhetnek, mint például ez itt a Népszaván: »L. Simon László kulturális államtitkár reggel cáfolta lemondását, majd közleményben cáfolta cáfolatát, később újságírók előtt mégis cáfolta távozását. Pénteken tudjuk meg hivatalosan, hogy marad-e az államtitkár - közölte a minisztérium. Ha addig nem cáfolják.« Természetesen szegény L. Simon itt nem cáfol(hatot)t semmit, ahogy fent említett kollégája sem tett ilyet valószínűleg egész eddigi pályafutása alatt.

A cáfolat ugyanis nem tagadás. A tagadás egy puszta egzisztenciális állítás (valami nincs, valami nem úgy van), a cáfolat viszont jóval több ennél: érvelési struktúra, amiben az állítás mellett az azt alátámasztani hivatott bizonyítékok is megtalálhatóak, ahogyan azt többek között Lakatos Imre is olyan szépen megírta már.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés