Etnikumok a médiában: Magyarországnak van hová fejlődnie

2013. március 1. 14:58
A statisztikák szerint Magyarország a leginkább idegenellenes ország az unióban, és a média felelőssége is, hogy ezen változtassunk. Németországban és Ausztriában eredményre vezetett a külföldi újságírók megjelenése. Habár itthon is vannak előrelépések, van hová fejlődnünk. A Mandiner tudósítása.

Hogyan írjunk etnikai és vallási témákról? címmel rendezte meg legutóbbi kerekasztal-beszélgetését a Független Médiaközpont a Főszerkesztők Fórumával és a Goethe Intézettel együttműködésben. A csütörtöki fórum második etapjában a színpadon két érintett, egy roma újságírónő és egy kameruni újságíró is helyet kaptak.

Baranyi Mária a roma média gyakornoki programban végzett, négy éve dolgozik a Kossuth Rádiónál, jelenleg a Jelenlét Roma Kulturális Magazin szerkesztője. Korábban szociális munkás diplomát is szerzett, és mint azt csütörtökön elmondta, akkor tanulta meg az első számú etikai szabályt: munkája során ne csináljon semmi olyat, ami neki nem esne jól. „Nem gondolkodom kvóták mentén, amikor anyagot készítek, csak ezt az egyszerű szabályt tartom szem előtt” – mondta, megjegyezve, hogy amikor csak lehetősége van rá, kontextusba helyezi a sztorikat és megszólaltatja az érintetteket. Pozitív példaként elmesélte, hogy nemrég egy roma női interjúalany nevét és hovatartozását is vállalva nyilatkozott neki. „Amíg ezt meg tudom valósítani, addig érdemes ott dolgoznom” – szögezte le.

Baranyi Mária szerint fontos az újságíróképzés, de nem új arcokra van szükség, hanem a már végzetteket kellene tovább segíteni, különösen a nyelvtanulás terén. Zárásként azt is megjegyezte, Magyarország le van maradva Németországhoz képest. „Nem látok kerekes székes kollégát, vak kollégát, vagy olyat, aki meleg – van hová tartsunk” – jegyezte meg.

„Nem újságírónak, hanem feketének tartanak”

Az Ausztriából érkezett Simon Inou arra hívta fel a figyelmet, az etnikai és a vallási témák esetében is kétfajta látási-, megközelítési mód létezik: a belső és a külső. „Kameruniként Ausztriában én nyilván teljesen másként számolnék be saját magamról, mint ahogy a média számolna be rólam.”  Hozzátette: sokan nem újságíróként, hanem elsősorban feketeként tekintenek rá.

Inou közölte: 2004-ig Ausztriában lehetetlen volt a migrációról a mainstream médiában objektíven beszélni. Kétfajta megközelítés létezett: a migránsok vagy elkövetők voltak, vagy áldozatok. „A bevándorlók mindkét esetben negatív szerepbe kerültek a társadalom szemében, holott sokan közülük sem áldozatnak, sem elkövetőnek nem érezték magukat” – számolt be a Diversity Mediawatch munkatársa. „Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy mi magunk is egy társadalom elemei vagyunk, és hogy szocializációnk határozza meg a világlátásunkat” – jegyezte meg. Inou felhívta a figyelmet: az interkulturális média létezik, szervezetével erről kézikönyvet is adtak ki. Kiemelte az oktatás fontosságát: „csak akkor tudunk hosszú távon eredményeket elérni, ha a tankönyvek is más képet festenek a társadalomról”.

Az újságíró nagyobb szerepet szánna a sajtótanácsoknak is. Úgy látja, ezeknek kell biztosítaniuk, hogy a szakmabeliek korrektül írjanak, sőt, hogy az érintettek különböző testületekben jelen legyenek. Szerinte fontos lenne az is, hogy a testületek hallgassák meg az érintett csoportok véleményét a döntéshozatal előtt. Véleménye szerint a szervezetek összefogására is szükség lenne. Ezzel kapcsolatban megjegyezte: a Diversity Mediawatch a Neue Deutsche Medienmacher projekttel szoros együttműködésben is dolgozik, mert csak az ilyen közös munka vezethet eredményekhez.

A bevándorló újságírók viszik előrébb

A Németországban élő Canan Topçu, szabadúszó újságíró, egyetemi tanár szerint aktuális téma Németországban a romák megjelenése a médiában. Felidézte: két héttel ezelőtt a Frankfurter Allgemeine Zeitung vasárnapi kiadásában megjelent egy később nagy felháborodást kiváltó cikk, amely a szegénységi bevándorlással foglalkozott. Az önkormányzatok panaszkodnak a szintik és segélyigényléseik miatt, a szövetségi politikától kértek segítséget. A cikk nyomán a tévétársaságok is foglalkozni kezdtek a témával. Később az ügyben A hónap leghamisabb statisztikái címmel is kijött egy cikk, amely rávilágított a média korábbi csúsztatásaira az üggyel kapcsolatban. „Szerencsére vannak még intézmények, amelyek figyelemmel kísérik a tudósításokat” – jegyezte meg. Hozzátette: ő maga is tagja a Neue Deutsche Medienmacher szervezetnek, ahol folyamatosan figyelik a média által felkapott aktuális témákat.  Mint mondta, ezeket statisztikai adatokkal megtámogatva, higgadtan, szakértők bevonásával vizsgálják. „A beszámolók között vannak kifogásolhatóak, de egyre több olyan is, amely az etnikumokat objektíven mutatja be; ez jelentős részben a bevándorló újságírók munkájának köszönhető” – szögezte le a török újságírónő. Közölte: ő maga az egyik legelső török újságíró volt, aki nagy német lapnál kezdett dolgozni, így ő is hozzájárult a pozitív irányú fejlődéshez.

Hátulról az elsők vagyunk

Gyulai Gábor, a Magyar Helsinki Bizottság menekültügyi vezetője úgy kezdte felszólalását, hogy megszólította a jelenlévőket: szerintük sok vagy kevés külföldi él-e Magyarországon. Mint elmondta, a kutatások szerint a magyarok aránytalanul nagyra teszik az itt élő külföldiek számát. Valójában csak két százalék külföldi állampolgár, közülük pedig a legtöbb magyar etnikumú. „Más országokhoz képest nagyon kevés külföldi él nálunk, ehhez képest Magyarország az uniós statisztikák szerint a leginkább idegenellenes ország.” Ebből le lehet szűrni, hogy Magyarországon az idegenellenesség nem valós tapasztalatokra épül, hanem félelemből táplálkozik – mondta Gyulai, aláhúzva: valójában nincs szó együttélési problémákról, konfliktusokról. A média, a politika, és az oktatás azok a területek, amelyek csökkenthetik az idegenellenességet – jegyezte meg a programvezető.

A Helsinki Bizottság felmérései arra is rámutattak: a magyarok számára a migránsok nem jelentenek izgalmas témát. Emellett nyilvánvaló a fogalmi zűrzavar, és a negatív sztereotípiák jelenléte is. A szóhasználatot vizsgálva a migráció kapcsán olyan hangulatfestő szavak kerültek elő leggyakrabban, mint a „zúdul”, „árad”, „áradat”, „ömlik”. Nincsen Magyarországon migrációs újságírás, szemben Németországgal – hívta fel a figyelmet Gyulai, majd megemlítette azt is: nincsen oknyomozás, csak a közlemények, MTI-hírek átvétele valósul meg, ami szakmailag nem túl dicséretes.

Gyulai szerint a Helsinki Bizottság újságíróképzéseinek nyomán is javult a média hozzáállása a tárgyalt témákhoz. Külföldiek Magyarországon – segédlet újságíróknak a címe a füzetnek, amely a Bizottság honlapján is elérhető. Ennek célja, hogy az újságírók nyelvén, hasznosítható terjedelemben fogalmazza meg a legfontosabb pontokat a migránsok megfelelő bemutatásához, valamint hogy tisztázza a gyakran rosszul használt fogalmakat. „Magyarországon mindig is lesz bevándorlás, és ha a magyarok hozzáállása nem változik, akkor az ország nagyon komoly problémákkal fog szembenézni” – zárta előadását Gyulai.

 

Összesen 28 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Egy Kaukázusból származó, Szentpéterváron élt, most Budapesten élő ismerősöm azt mondta, hogy azért is szereti ezt az országot, mert itt nincs idegenellenesség.

Egészen egyszerű a válasz rá, de nem csodálom, hogy a balliberális-kulturmarxista és antirasszista értelmiségi elitünknek köszönhetően az nem ismert az átlagember számára.
Először is a hazai zsidoság az askenázi ághoz tartozik, mely az összes etnikai csoport közül a legnagyobb átlagos intelligenciával rendelkezik: 115IQ. Másfelől Rushton 2006-os felméréséből tudni, hogy a középeurópai cigányok viszont europában a legkisebb átlagos intellektussal jellemezhetők:70IQ.
A magyar átlag 100IQ. A gyenge egyetemhez 105 fölötti IQ kell, a műegyetemhez orvosi karhoz meg 125 feletti.
Egy populáció IQ eloszlása Gauss -vagy haranggörbe lefutású. Számoljunk! Kell egy Gauss görbe kalkulátor
http://www.stat.tamu.edu/~west/applets/normaldemo.html
Ahol a mean az etnikum átlagos intellektusa (pl 115, 70, 100)St.Dev (szórás) legyen mindenhol 15.Az area right of mezőbe írjuk azt az IQ értéket,amiből megtudjuk, hogy a populáció hány százaléka tartozik ide (1,0= 100%, 0, 01= 1% stb.)
Nézzük meg, hogy a 125IQ fölötti arány a zsidóknál 25%, a magyaroknál 5%, a cigányoknál egy tízezred%- azaz évfolyamonként egy/kettő. Nem véletlen, hogy a SOTE cigány orvos programjára Rosivall professzor alig tudott tíz cigánygyereket összevadászni- és még csak a második évfolyamnál tartanak.

Válaszok:
bispora | 2013. március 2. 20:02

Ne álljunk meg itt. A következő legyen a Nobel díj- amihez 160 IQ feletti szellemi kapacitás kell. A hazai zsidóságból minden ezredik, a magyar etnikumból minden harnincezredik a cigányságból kb minden százmillomodik rendelkezik ilyen képességgel.
Milyen érdekes a 13 magyarszármazású Nobel díjasból tíz zsidó három magyar etnikumú, a cigány díjazottra még várnunk kell olyan 500 évet- vagy valamivel kevesebbet, ha a szaporodási ráták nem változnak. De az már egy másik aplett, az exponenciális függvények világa.

Inkább genetika, úgy 50-70%-ban, a nevelőszülőknél elszakítottan felnőtt egypetéjű ikrek intellektus és személyiségvizsgálata alapján (Minnesota ikerkísérlet, 1990-2012).
Izraelben a szefárd és askenázi zsidó csoportok információhoz jutásában nincsen különbség ennek ellenére jó 20 IQ pont a differencia az átlagos intellektusban.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés