Az értelmiség ezt a csatát elveszítette

2014. január 13. 21:37

Zsolt Péter
hvg.hu
Olyan korban élünk, amikor a jelentéktelenség érzete könnyen ránk szakadhat, és a Való Világban való részvétel kiragad ebből.

hvg.hu: Gladiátorjátékokhoz hasonlítja könyvében a Való Világ (VV) »játékát«, miközben arra is felhívja a figyelmet, hogy korántsem könnyed és becsületes versengésen alapuló helyzeteket láthatunk. Miért kínálják magukat mégis fel a jelentkezők önként és dalolva?

Zsolt Péter: Röviden ki lehet jelenteni, hogy a legtöbb résztvevő még a VV6-ba is naiv butaságból sodródik bele, bár tegyük hozzá gyorsan, ez a faktor sokkal nagyobb volt az elején. Ha tudományosabban fogalmazzuk meg az okokokat, akkor azt mondhatjuk, hogy kultúrtörténeti szempontból azért jelentkeznek, mert olyan korban élünk, amikor a jelentéktelenség érzete könnyen ránk szakadhat, és a VV-ben való részvétel kiragad ebből. Szociológiai szempontból azért, mert létezik a műveletlenek tábora.

VV-ben olvasni még senkit sem láttunk. Szociálpszichológiai szempontból azért, mert vannak csoporton belül olyan emberek, akiket a csoport kinevet. Nekik a VV bizonyítási lehetőség. Pszichológiai szempontból azért, mert vannak, akik szívesen belemennek azokba a helyzetekbe, ahol másokat eszközként kezelhetnek, és azt gondolják a másik emberrel lehet »játszani«.

hvg.hu: Suzanne Collins Éhezők viadalának megfilmesítése, és a második rész magyarországi premierje nagyjából egybeesik a VV6 kezdetével. Valóban a lét a tét ez utóbbinál, vannak párhuzamok a két viadal között?

Zs.P.: Collins könyvét és gondolkodását nagyon szeretem. Visszautalva még az első kérdésére, hogy miért is jelentkeznek a játékosok: Collins regényében néhány körzet lakója kifejezetten készült rá, hogy részt vehessen a gladiátor-küzdelemben. Lehet szocializálódni a VV-re. Az éhezők szektora inkább csak elviselte, elszenvedte a kiválasztást. S igen, a VV-k és Collins könyve között rengeteg párhuzam van.

Sőt, voltaképpen ő pontosan azokat a szereplőket vonultatja fel – játékmesterek, speakerek, stylistok stb. –, akiket a show-kban foglalkoztatnak. Persze ott arról van szó, hogy egy diktátor miként tudja felhasználni hatalma megtartására ezeket az eszközöket. Ám burkoltan ez fogyasztói társadalom-kritika is. Végül is a szabadság elől diktatúrába épp úgy menekülhetünk, mint a fogyasztói társadalomba. Erre az összefüggésre már Erich Fromm filozófus-szociálpszichológus is felhívta a figyelmet.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 14 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában