Hibáztam, nem partizánkodtam

2014. január 15. 9:50

Gavra Gábor
Átlátszó.hu
Sem a rovatvezető, sem én nem néztük végig a felvételt, egyedül hagytuk az újságírót ezzel a sztorival, aminek a fontosságát sem ismertük fel. Interjú.

A bajai videó-ügy hogyan csúszhatott be, ha nem pártos elfogultságból? Mikor még a botrány kitörése előtt megnéztem az anyagot, rögtön gyanúsnak találtam, neked nem volt furcsa például hogy a rejtett kamerás felvétel zoomol?

Pártos elfogultságról pont nem volt szó; a történet ennél súlyosabb problémákat tárt fel a hvg.hu működésében. Ha a hozzám visszajutott információk helytállóak, a HVG vezérigazgatója a lemondásom után, már távollétemben több belső fórumon elfogult Bajnai-ellenességgel, illetve MSZP-propaganda folytatásával vádolt meg, miközben a Mesterházy, a legbutább hadoszlop című írást és számos hasonlót közlő lap aligha vádolható MSZP-pártisággal.

A hvg.hu szempontjából ennél jobb és rosszabb volt a helyzet egyszerre: politikailag nem voltunk elfogultak, viszont a bajai videó közlésének pillanatára legalább két lapvezető – az Itthon rovat vezetője és jómagam – alkalmatlanná váltunk feladatunk ellátására, ez világosan kiderült a fejleményekből. A zoomolásnál sokkal gyanúsabb momentumra sem figyeltünk fel, hiszen a videó és a cikk kikerülése előtt már G. Róbertként azonosítottuk a videó egyik szereplőjét, akit a videóban úgy szólítanak meg, hogy szia, Józsi. Ez nálunk senkinek nem tűnt fel, sem a cikk írójának, sem a rovatvezetőjének, se nekem, aki nem pusztán főszerkesztőként, de napi szerkesztőként is részese voltam a folyamatnak, tehát a felelősségem kettős. (...)

De az igaz, hogy te vetted át a felvételt, méghozzá a Jókai utcában?

A felvételt ketten vettük át a hvg.hu Itthon rovatának egyik munkatársával, és valóban a Jókai utcában. Azért voltunk ketten, mert főszerkesztőként soha nem szerettem politikussal négyszemközt találkozni. A későbbi sugalmazásokkal ellentétben egyikünk sem tett ígéretet a videó nyilvánosságra hozatalára.

A felvételt a szerkesztőségbe vittem és ott megkapta az erre illetékes rovat, amelynek tagjaitól véleményt kértem arra vonatkozólag, hogy alkalmas-e a felvétel arra, hogy foglalkozzunk vele, illetve alkalmas-e arra, hogy másnap cikk szülessen a tartalmából. Miután erre a kérdésre a cikk későbbi szerzője igennel felelt, jeleztem vissza a felvételt átadó forrásnak, hogy a hvg.hu-t érdekli a sztori.

Másnap az előző nap a videót megtekintő kolléga megírta a cikket, majd átadta ellenőrzésre a rovat vezetőjének, és nekem, aki aznap napi szerkesztő is voltam. Tehát minden olyan fázison, amin formailag át kell esnie egy ilyen cikknek, átesett, mégis beleszaladtunk ebbe a pofonba. A helyzet szerintem súlyosabb volt annál, mint amit a HVG közleménye és Szauer Péter már idézett nyilatkozata sugallt, hogy ez egy főszerkesztői magánakció lett volna: semmilyen partizánkodás nem kellett, a hvg.hu üzemszerű működése közben ment át a kamuvideó a szerkesztőségen, mint kés a vajon. Ez persze – ismétlem – nem csökkenti a főszerkesztő felelősségét. (...)

Továbbra sem fér a fejembe, hogyan sikerült választási csalás bizonyítékaként tálalni egy videófelvételt, amit nem ti csináltatok. Történt bármiféle ellenőrzés?

A hvg.hu októberre egy tökéletesen kiégett szervezetté vált, amiért nem kis részben engem terhel a felelősség. A már említett brutális látogatottság-növekedés, amit elértünk, egy elképesztő mennyiségi termelés eredménye volt, nagyjából harminc ember napi háromszáz cikket és hírt termelt.

A Social Times ezzel a jelenséggel foglalkozó felmérésére tavaly tavasszal a Cink csak úgy hivatkozott, hogy »Kínai munkások embertelen körülmények között gyártják a hvg.hu cikkeit«. A külvilág először akkor szembesült a ténnyel, hogy a hvg.hu-n több mint kétszer annyi cikk jelent meg 2012-ben, mint a jóval nagyobb szerkesztőségekkel dolgozó Indexen vagy Origón. Sajnos a mennyiségi termelést nemhogy nem fogtam vissza, de ösztönöztem, pedig ez a fajta futószalagmunka előbb-utóbb megbosszulja magát: vagy rámegy az egészségünk, vagy belefutunk egy perbe – végül nem ez jött, hanem a videóbotrány.

Ennek a mennyiségi termelésnek a meghonosítója a hvg.hu-val szemben irreális látogatottsági elvárásokat támasztó Szauer mellett én voltam. Az eszeveszett tempónak logikus és roppant kellemetlen következménye volt, hogy a hvg.hu Itthon rovata és főszerkesztője egyszerre mondott csődöt októberben, amikor a bajai történet úgy ment végig a szerkesztőségen, hogy sem a rovatvezető, sem az ügyeletes szerkesztő (azaz én) sem nézett semmi mást, csak hogy ez meg fogja dobni a látogatottságot.

Sem összeesküvők, sem összeesküvés áldozatai nem voltunk, a valóság prózaibb és lehangolóbb: sem a rovatvezető, sem én nem néztük végig a felvételt, egyedül hagytuk az újságírót ezzel a sztorival, aminek a fontosságát sem ismertük fel. Nekünk lett volna a dolgunk az ellenőrzés, és ha nem lettünk volna benne biztosak, be kellett volna másokat is vonnunk. A Schmitt-ügy idején annak az összes dokumentumát, gyakorlatilag egy ötfős, szerkesztőségen belüli bizottság ellenőrizte a tényeket, minden egyes cikkben, a francia nyelvű forrást napokig ellenőrizte a nagyszerű, azóta az Indexet erősítő Dezső Andris.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 42 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Aha.
Csak semmi pártoság.
Szegény bajai videó a kattintásszám áldozata lett előzetes kontroll nélkül.
Ezt higgyük is el, miután személyesen szaladtál vele az MSZP-székházba.

Az Átlátszó ezekkel a kérdésekkel + a fel nem tett kérdésekkel - amiről catalina9 beszél - nálam mától
Nem Átlátszó.

Összességében életszerű a történet; bár ettől még lehet ferdítés. De akár igaz is lehet.

Ami engem illet, elhiszem, amit elmondott, csak azt nem hiszem el, hogy az igazság minden részletét kibontotta (khmmm...)

Szóval elhiszem, hogy technikailag úgy történt, hogy X számú személy nézegette, és senkinek nem tűnt föl az übergáz, de nem hiszem el, hogy emögött nem az újabb szaftos jobboldalszívatási kilátás állt.

A cikkben Gavra 3 nagy előző dobást említ: a Schmitt-ügyet, a Semjén-ügyet és a trafikmutyi-ügyet. Merő véletlenségből mindegyikkel a kormányt rúgdosták. Merő véletlenségből ez is a kormányt célozta meg.

Mármost. Kiégett, hiteltelenné vált jobboldalszívató újságíróra a balosoknak szerintem nincs szükségük, elég nagy ott a munkanélküliség. Ezek után a kormánypártok mellé állni nem könnyű.

Marad valami békés polgári szakma. Nü?

Nem hiszékeny Ön egy kissé?

Nem, nekem már a nagyszüleim is újságírók voltak, ismerem őket (én vagyok a fekete bárány).

Jól értem, hogy bevallása szerint ő nem pártos, hanem szakmailag alkalmatlan a munkakörbe?

"...hibáztam" - hát igen, erre mondják 'a bűnnél több, hiba volt'.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés