Kérdés a szerkesztőséghez

2014. március 7. 8:13

Tamás Gáspár Miklós
hvg.hu
Mármint a Magyar Nemzet és a Heti Válasz szerkesztőségéhez.

„Én igazán nem azt várom, hogy a Magyar Nemzet és a Heti Válasz mintegy »elhatárolódjék« az újfasisztáktól. Az effajta fölszólítások még akkor is eredménytelenek, ha történetesen indokoltak és helytállók. Egyébként a Magyar Nemzet az 1930-as években, s ameddig még megjelenhetett a második világháború alatt, a szociáldemokrata Népszava mellett a legfontosabb antifasiszta lap volt, a múltja kifogástalan. Emiatt igazán nem kell bizonykodnia.

Én nem tudom, mit kellene írnia a Magyar Nemzetnek és a Heti Válasznak, nem is tartozik rám. Egyszerűen érdekel, mit gondol a nemzeti konzervatív értelmiség és újságíró-társadalom a szélsőjobboldalról. Ez fontos információ lenne valamennyiünk számára, s – gondolom – elsősorban a Fidesz-KDNP hívei, támogatói, választói számára.

A kérdésemre adandó válasz egyik elemét persze ismerem: a szélsőjobboldal relatív sikerének egyik fő oka a »balliberális« politikai retorika. Ebben még van is némi igazság, de ez nem érdekes. Hiszen azt is lehet állítani, hogy sok kétkedő szavazó éppen azért hajlik – mindennek ellenére – az MSZP és szövetségesei felé, mert egyáltalán van Magyarországon újfasiszta, neonáci párt. Ez sem érdekes. Ami viszont sokakat érdekel, s ami az ország sorsát befolyásolhatja: mit gondol a választási győzelemre esélyes politikai tábor a Jobbik eszméiről és érzelmeiről.

Mit tart az önmaga és a Jobbik közötti legfontosabb különbségnek?

Az MSZP-t és szövetségeseit tartja-e a kisebbik rossznak, vagy a Jobbikot? Gyurcsányt tartja-e kisebbik rossznak, vagy Vonát?”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 63 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Egy filozófustól elvárnám, hogy ne ilyen fekete-fehérben lássa a világot.
Amúgy meg: mi sem természetesebb: Vona a kisebbik gond.
(Jöhet a szitokáradat, hogy hova tűnt a legendás "középen állásom", ha igény lesz rá, indoklást is adok))

Szerintem is Vona a kisebbik gond, Tamás Gáspár kis kedvencei már hosszú választási ciklusokon keresztül bemutatták, mit tudnak. Elég volt!
Fáj? Tetszettek volna kevésbé pocsékul, saját zsebre kormányozni!
A Fidesz itt az első kormány, amelyiktől személyesen kapott a családom.
Az elsőtől azt, h. annak ellenére, h. a 4 gyermek taníttatása nagyon megterhelő volt anyagilag, mégis tudtunk a 85 nm-es lakásunk mellé egy másik, 60 nm-esbe belevágni, mert kedvező kölcsönt kaptunk, mint akkor mindenki más. Most pedig, igenis, nagyon jól esett a rezsi csökkentés, többek között, hogy mást nem említsek!

"Ami viszont sokakat érdekel, s ami az ország sorsát befolyásolhatja: mit gondol a választási győzelemre esélyes politikai tábor a Jobbik eszméiről és érzelmeiről.

Mit tart az önmaga és a Jobbik közötti legfontosabb különbségnek?

Az MSZP-t és szövetségeseit tartja-e a kisebbik rossznak, vagy a Jobbikot? Gyurcsányt tartja-e kisebbik rossznak, vagy Vonát?”" - kérdezi Tamás.
Nem akarok fogadatlan prókátora lenni senkinek, csak annyit, kedves Miklós, nagy sansza van annak, a két lap ugyanazt gondolja ezekről, mint jómagam is és még több millióan.
Az embertelenséget tartja a kisebbik-nagyobbik - értsd ahogy akarod - rossznak.
Az emberi méltóság tudatos, gyűlöletből, gonosz indulatból történő megsértését tartjuk rossznak.
És persze a provokációt, a provokációkat, a nyomásgyakorlást, a gyalázkodást, gyanúsítgatást, a kioktatást, hogy milyennek kell lennie egy demokratának, a ragaszkodást a nomenklatúra örököseiként orvul megszerzett "szerzeményekhez", mint az említett okozatok okát.
S mivel elég a mának a ma baja, mindig az aktuális, napi gond orvoslása a fontos.
Akár egyik nap az MSZP-é, a másik nap a Jobbiké...
Abszolút biztosíték - mint eddig a történelemben - úgysem lesz, lenne ezután sem.
A tettek számítanak. A számító, célt kereső szavakról ismerni fel a silány embereket.

No, akkor megismétlem:
"A tettek számítanak. A számító, célt kereső szavakról ismerni fel a silány embereket."
Te, Zokni, fel vagy ismerve. Sajnálom.

Vegyük csak az első megjegyzésedet:
szerinted van-e olyan ország a világon, ahol a parlamenti képviselő köteles eskü alatt megnevezni: állampolgárságainak számát és milyenségét?
(Elárulom: van.)
Ez csak egy kérdés.
Azzal egyetértek, a kérdést egy bizonyos - bármelyik országra - provokatív céllal feltenni, helytelen.

Valóban Jeruzsálem is keletre van nem csak
ös-Finnugriya :-D

Platonov71 ez a bölcs-szerü filosz egyébként még azt sem vette észre hogy Ha TGM a neo - fasizmustól való elhatárolódás igényével lép fel akkor NEM ama bizonyos "jóizü zsidózás" kategóriájába tartozik senkiemberlánya-fia részéröl a TGM-re adott refleksziójában a zsidókat szóbahozni azaz megemlitenie mint igazából mégsem releváns tematikát.

Platonov egy különös filosz aki hosszabacska mondatokat nem akar értelmezni...


Végül pedig: Majdan 2018-ban vagy 2022-ben adjunk választ a TGM FideszMP-KDNP belépö koaliciós társát firtató kérdésére.

Ha látnék minimális esélyt arra, h. a Jobbik olyan helyzetbe kerülhet, h. az elképzelései egy részét megvalósíthatja, gondolkodnék...

De: Vona személyében nagyon ellenszenves, ez ugyan teljesen szubjektív, de ettől még ez van. Balczó és tsai kivételével a többiek sem rokonszenvesek.

Viszont: a műveltségi cenzus bevezetése a választásokkor a jelenelegi magyar adósságszint és kiszolgáltatottság mellett bár illúzió, de a szívemnek kedves ideák közétartozik.

25 év alatt a cigány kisebbség létszáma cca. a duplájára nőtt egy elhibázott szociális rendszer következtében, de az eltartásukra, felzárkóztatásukra költhető összeg az eladósodottság, a nemzeti ipar megszűnése miatt csökkent. Ők nem munkaerő tartalék, ők, sajnos, tömegükben civilizálatlan, iskolázatlan (elvileg a közoktatás ingyenes) teher, az együttélés pedig egyre rémesebb. Ez, sajnos, tény és az, h. erről szó sem esik a maga szörnyűségében, annak az az oka, h. megfelelő helyen lakva az ember sem velük, sem közvetlenül a problémával nem találkozik. (Ha nem bír megfelelő helyen lakni, akkor legfeljebb belehal.) Ez tarthatatlan, de a megoldáshoz -a többségi társadalom normáinak, munka kultúrájának meghonosítása ebben a kisebbségi, de néhol már többségi közösségben, szükségességének kitartó hangsúlyozása, anyagi ösztönzők új rendszerének segítségével is- csak akkor juthatunk, ha beszélünk magáról a problémáról, mégha ez olyan szerencsétleneknek, mint ez a agyonsztárolt félész TGM nem is tetszik. Nincs más érték, nincs más kultúra, mint az európai, a munkán és tisztességen alapuló! Nagyon nem dicsőség segélyből élni! Aki nem tud dolgozni, azon segíteni kell, de aki tud, annak muszáj munkával önfenntartásra törekedni.

Van itt egy másik együttélés is, amelyről -többek között Szabó István, a valamikori aktív besúgó, Bergmann mellett is dolgozható sztár rendező készíthetett filmet- a Napfény ízét. Ebből a filmből kiderül, h. a környező magyar társadalomból csak a háztartási alkalmazott volt rendes ember a kizárólag tündöklő emberi nagyságú és tehetségű későbbi üldözöttek mellett, ill. ilyenképpen inkább alatt. A valós kép valószínűleg árnyaltabb. Ezek szomorú dolgok, a kitárgyalásuk majdnem reménytelen, de ennek a közösségnek és tagjainak a közösséget sujtó tragédia után több emberöltővel el kéne dönteni, h. szolidárisak tudnak-e lenni a magyar néppel és érdekeivel, v. más azonosulási lehetőséget választanak. Az ember nem lehet egyszerre vendég és házigazda.
Ez sem lehetne tabu téma. Ennek a közösségnek a prominens tagjai az utóbbi időben oly sok hazug rágalmat szórtak a jobboldali magyar kormány és így az őket megválasztó magyar nép fejére, h. leginkább a békés egymás mellett élés lenne a kívánatos és reális cél.
A Mefisztó pedig valóban nagy film.

Lehet, h. a Jobbik most megindul egy olyan úton, ami a nagyobb elfogadottsághoz fog vezetni.

A Gyurcsány-Kuncze-Fodor és a velük együttműködésre kész Mesterházy vezette társaság remélhetőleg nem lesz a jövő opciója, mert az a kifosztottsági mélypont, amiből mostanában küszködünk kifelé az ő vezetésük alatt lett a magyar valóság.

Válaszok:
Agnieszka | 2014. március 16. 8:48

A jó Bajnait kihagytam a Nagy Kvartettből, pedig masszívan benne van.

"egyáltalán van Magyarországon újfasiszta, neonáci párt?"

A magyarul is beszélő megélhetési művészek is már régen ráéreztek arra, mitől döglik légy, mi lehet sikeres témaválasztás, mitől nyílik meg a nyugateurópai mecénások vastag pénztárcája és a mecénások által delegált zsűri ítéleteit milyen témák befolyásolják a nyerés irányába.

A művelt nyugaton sikereket elérésére törekvő magyarul (is) beszélő (élet)művészek felismerték, mi a conditio sine qua non azaz a feltétel ami nélkül nincsen siker: a témaválasztás:

A a magyarok gyalázásáért, befeketítésével, magyarországi kisebbségek sanyarú sorsával kell foglalkozni, akik ki vannak szolgáltatva a gonosz rasszista/fasiszta magyarok perverz indulatainak.

A megélhetési művészek ráéreztek: Olyan témaválasztással, ami az Olaszliszkai lincseléshez hasonló eseteket mutatna be, azok indítékait is feltárva,

nincsen esélyük az anyagi és erkölcsi sikerre az olyan típusú megmérettetéseken, mint a Berlini Biennálé.

Olyan alakok, mint Dieter Kosslick, a filmfesztivál igazgatója a valóság bemutatását ez esetben nem tartaná Politikailag Korrektnek.

Nem is válogatjuk be a versenybe, ha nem látjuk esélyesnek, mondaná a Magyarország lejáratásában érdekelt potentát.

Az irodalom területén is hasonló a helyzet:
Például:

Konrád György liberális,

antirasszista,

náciellenes értelmiségi mozgalmak ismert alakja.

Rendszeresen fellép mind az antiszemitizmus, mind a fasizmus és az újnácizmus ellen mind a balközép-liberális SZDSZ tagjaként, mind magánemberként.

Díjait külföldön azzal érdemelte ki, hogy külföldön Magyarországot a raszzizmus antiszemitizmus, fasizmus és az újnácizmus darázsfészkeként festette le a művelt nyugaton.

Az ottani tőkeerős média tulajdonosok jóvoltából, ezt elharsogták kelettől-nyugatig. Ezzel hülyítették a tömegeket.

A nyugati sajtó működése Magyarországgal kapcsolatban, mutatis mutandis, emlékeztet az egykori Pravda (Igazság) technikájára, ami rendszerint nem a Valóságot közvetítette a tömegeknek, hanem azt, amivel a gazda hülyíteni akarta a tömegeket.

A nyolcvanas évek végén volt egy politikai tüntetés Rómában. Az újságíró megkérdezett egy polgárt, hogy ő is újfasiszta-e. Az sértődötten válaszolt:
'-Hogy gondolja? Én rendes régi fasiszta vagyok.'

Nem kell a világot ketté osztani fasisztákra, meg antifasisztákra. Néha az utóbbiak inkább azok.

Én Gyurcsányt fasisztának tartom, bármilyen ideológia mögé bújjon is, mint ahogyan a kötelezős-nem hallottam emeszpéseket is. Úgy feltenni a kérdést, mintha fasiszták csak a jobboldalon lehetnének eleve csúsztatás. Vonáék őszintébbek. De Gyurcsány nélkül sosem lettek volna.

Nem jó összekeverni a lehetet a helyessel.
Elharapózott itt egy kocsmai hang, a kedves MSZP-SZDSZ nagyon európai társaság jóvoltából.
Arra meg egyik sem gondol, h. szép-szép megnyerni egy választást, de másnap is van nap, s végülis a letolvajozott, lehazugozott, elhajtaní kívánt társasággal együtt be kell ülni az országházba s ha ellenzékben, ha kormányban, de közösen dolgozni s együttműködni nem egy kérdésben.
Azok után, amik itt elhangzanak, nem lesz könnyű.
Ahogy elhangzanak, az olyan, mintha egyes embereket hiába oktatta volna az anyja meg az iskola.
Valószínűeg a Szanyit ki kellett volna a politikai életből a közössége vesse, mikor az Orbán család számbeli gyarapodásáról az interneten megemlékezett. Ez jó régen volt, azóta sokakkal szaladt el a ló. Gyurcsány az emlékezetes Tv vitában nemcsak mérhetetlenül közönséges és modortalan volt, de hazudott is. Azután kiderült, h. már beleszokott, úgyhogy nem eshetett nehezére. A közössége számára továbbra is etalon maradt, kollektíve álltak ki mellette.
Nem lenne szabad megtűrni ezt a hangot, mert feltűnően durva és mert utána nehéz lesz még a visszaköszönés is, nemhogy az együttműködés!

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés