Nem vagyok Charlie – időszerűtlen hitvallás

2015. január 10. 9:01

Kiss Ulrich
Ulrich blog
Az újságírók sem vértanúk, akárhogy is próbálják a kollégák azzá szépíteni őket. Ők ismerték a kockázatot, ami a folyamatos provokációval jár. Az talán kevésbé világos, tudták-e, hogy uszításuknak ártatlan áldozatai is lesznek.

„Nyelvtanilag a tegnap óta divatos »Je suis Charlie« annyit jelent mint »Ich bin ein Charlie« (Németül: Karlchen…), és állítólag a szolidaritás jele a szólásszabadság mellett. Bármely tévécsatornát kapcsoljuk be, bármely nyelven, ugyanazok a képek, ugyanazok a nyilatkozatok. Már ez is kissé megingatja bizalmamat a szólásszabadságban. Tényleg Ausztráliától Koppenhágáig mindenki mindenben egyetértene? Nekem ez valahogy gyanús. Nincs ellenvélemény?

Félreértés ne essék, a gyilkosság gyilkosság marad, nem lehet mártíromsággá stilizálni, még ha a merénylő testvérpár ezzel az illúzióval is ment a halálba. Azt se vitatja józan ember, hogy a piaci vásárlók, a túszok, legyilkolása nem igazolható semmiféle ideológiai diskurzussal. Ők áldozatok, nem vértanúk. De az újságírók sem vértanúk, akárhogy is próbálják a kollégák azzá szépíteni őket. Ők ismerték a kockázatot, ami a folyamatos provokációval jár. Az talán kevésbé világos, tudták-e, hogy uszításuknak ártatlan áldozatai is lesznek, toleráns emberek, akik nem gyűlölködnek másképp gondolkodók ellen, mint feltehetőleg a ma megölt bevásárlók voltak. Feltehetően a vendetta, a bosszú újabb és újabb áldozatokat követel majd. A karikaturisták ezt nem tudták volna? Akkor jobb esetben Jézus szavaival »nem tudták, mit cselekszenek.« A tulajdonosok viszont, akik a mai napon egymillió példányt adtak el a lapból, a szokásos mennyiség húszszorosát, nagyon is tudták, de nem bánják, mint ahogy a fegyverkereskedők sem siránkoznak a háborúk áldozatai miatt.

A Charlie vagyok kitűzők hordozói pedig fontolják meg, hogy a francia mondat azt is jelenti: Követem Charliet. Tényleg? A halálba is? A pr-kampány kiötlői hideg számítók. Ők a gyűlölködés nagykereskedői, sőt exportőrei is. Igaz rájuk persze a mondás is: Aki szelet vet, vihart arat.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 166 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Teljesen igaza van az atyának.

Vajon a kórus neki mer-e ugrani?

Mégegyszer erről a szönyűségről.

NEM a keresztény, hanem a liberális Európát érte támadás.
Az áldozatok két lábbal tapostak más emberek legszentebb érzésein és vigyorogva közölték, hogy azoknak ezt tolerálniuk kell, miközben ők nem tanusítottak sem tolarenciát sem emberi tisztességet (hogy a tapintatot ne is említsem). A törvény őket támogatja visszaélve a sajtószabadság elvével azokban a prekben amelyben korlátozásukat kezdeményezték. Így lesz a sajtószabadságból sajtó szabadosság. Nem maradt más lehetőség tehát, mint az erőszak, amely kultura és megítélés kérdése, hogy túlzott volt avagy sem. Az erőszak ilyen fokát én sem helyeslem, de vegyük számításba, hogy ők sem kapnak mást (akár otthon) a liberális nyugattól. Miután pedig ennek a nyugatnak a reguláris hadereje összehasonlíthatatlanul erősebb, marad számukra a gerillahadviselés. A terrorizmusnak bélyegzett tevékenység pedig ennek egy válfaja. Az erő tehát nem minden, mert azellenfél kiszolgáltatottsága és tehetetlen dühe (hiszen a kiszogáltatottság mellett még naponta meg is alázzák őket), olyan biztonságtechnikai kockázatot eredményez, amely kezelhetetlen. Végsősoron pedig káoszt és anarhiát jelent a törvényes rend helyett. Esetleg a törvényes rend a valódi vélemény és egyéb szabadságjogokat korlátoz a szükségesnél sokkal jobban és nem ott ahol valójában kellene.

És akkor nem foglalkoztam azzal, hogy kik bízták meg a merénylőket a cselekmény végrehajtásával, kik képezték ki őket, kik voltak a segítőik. Merthogy az eredmény nyilvánvalóan nem a kívánatos irányba mutat. Példának okáért az akció brutalitaása és az ártatlan áldozatok miatt a közvéleményt azok oldalára állítja, akikkel a meggyőződésem szerinti döntő többség nem ért egyet. Hősnek mondják az áldozatokat, akik pedig szimpla provokátorok voltak. (Nehéz persze erről elmélkedni most, mert haláluk megbocsátást követelne és felmentené őket, de semmiesetre sem legitimálja tevékenységüket) Ebbe a csapdába pedig nagyon sokan belesétálnak.

A sajtó is fegyver és a Charlie Hedbo elfelejtkezett arról, hogy nem veszélytelen kardot ragadni.

Már boccs, de az ISIS-t a liberális nyugat (Amerika) támogatta, fegyverezte fel az Asszad ellni harcában. (Miért is volt útban Asszad ?) Most pedig egyfajta állami rend helyett anachia uralkodik ezrek pusztulásával és százezrek menekülésével. A baklövésüket pedig jól láthatóan nem sietnek helyrehozni.

Ha már az iraki keresztényeket szóba hozta, nem emlékszem, hogy értük bárki tüntetett volna Európában "Iraki keresztény vagyok." feliratú táblákkal. - Értük miért is nem?

Ez így van, nincs vita. Senki nem mondta, hogy minden irányzattal egyet lehet érteni. Éppen ezért nem kellene a létét erősíteni semmilyen módon.

Nálam belefér egy Jézus/Mohamed/Mózes karikatúra.
Náluk nem fér bele. És ezzel tömegbázist adnak a szélsőség alá, ennek minden következményével. EZ A BAJ.

Csurka szólás szabadságáért, a Hatodik koporsó színházi bemutatásért, Szakály kutatási szabadságáért tüntetsz-e?

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés