Charlie, nem Charlie: Szőnyi és Kósa vitája szólásszabadságról, vallásról és határokról

2015. január 14. 16:18
Hol vannak a sajtó és a szólás határai a Charlie Hebdo-mészárlás után? Szőnyi Szilárd (Heti Válasz) és Kósa András (VS.hu) vitáztak a Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége szervezésében kedden. Szó volt többek között a szólás-, a sajtó- és a véleménynyilvánítás szabadságáról, a Charlie Hebdo szatirikus hetilap stílusáról, az újságírói önfegyelemről, a szerkesztőségek és az újságírók felelősségvállalásáról is.

Charlie gyilkolja Mohamedet a maga módján és Mohamed gyilkolja Charlie-t a maga módján. Akkor most háború van?”

Sajtófórumot szervezett a Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége (Makúsz) január 13-án a budapesti Café Pióban. Szó volt többek között a szólás-, a sajtó- és a véleménynyilvánítás szabadságáról, a Charlie Hebdo szatirikus hetilap stílusáról, az újságírói önfegyelemről, a szerkesztőségek, valamint az újságírók felelősségvállalásáról is. A vitában Kósa András, a VS.hu és Szőnyi Szilárd, a Heti Válasz újságírója fejtették ki véleményüket a párizsi hetilap ellen elkövetett terrortámadás kapcsán. A fórumot Gebauer Szabolcs, a Makúsz főtitkára nyitotta meg, majd Szilvay Gergely, a Mandiner munkatársa moderálta a beszélgetést.

A Szőnyi Szilárd által írt, sok vitát kiváltó publicisztika felidézésével indult a párbeszéd. Voltak, akik egyetértettek álláspontjával, sokan azonban támadták az önkorlátozást javasló nézeteit.

Volna azonban még egy módja annak, hogy az ember elkerülje a mostanihoz hasonló vérengzést. Félve mondom, mert egyáltalán nem vágyakozom a sajtó- és szólásszabadság lábbal tiprójának szerepére – viszont az emberi életet még a sajtó korlát(ozhatat)lan szabadságánál is többre tartom. Felvetésem kiszámíthatóan egyszerű: mivel az Iszlám Állam terroristáit a jelek szerint nem áll módunkban megváltoztatni, csak mi magunk tehetünk bármit is a védelmünkre. Leginkább talán azzal, hogy nem közlünk szakmányban ilyen, nemcsak emberi mivoltukból kivetkőzött vadállatok, hanem minden tisztességes polgár számára viszolyogtató karikatúrákat” – írta cikkében Szőnyi Szilárd.

Korlátozná-e a szólásszabadságot?

Szőnyi Szilárd első körben az írása keletkezési körülményeiről beszélt. Épp ügyeletben volt és híreket szemlézett, amikor a párizsi tragédia megtörtént. Újságíróként úgy érezte, a párizsi helyzetre reagálnia kell: „most vagy soha” – gondolta Szőnyi. Először megpróbált értelmezési keretet adni az eseményeknek, majd megvizsgálta a merénylet hátterét. Szőnyi belátása szerint az valóban katasztrófa, amit a két merénylő tett a Charlie Hebdo szerkesztőségében: emberek mészárlását ő is elítélendőnek tartja. Azzal viszont saját belátása szerint nem ért egyet, hogy mások vallási hovatartozását, hitét obszcén módon ki lehet gúnyolni. Szerinte ez nem fér bele a szólásszabadság kereteibe.

Kósa András ízléstelennek tartotta Szőnyi eredeti cikkbeli reakcióját, szerinte jobb lett volna, ha megvárja, amíg lezajlanak az események és csak utána ad hangot véleményének. Azonban a Charlie Hebdo egyes karikatúráit ő is ízléstelennek tartja. Kósa úgy gondolja, hogy a Szőnyi-féle írás a „nem kellett volna ezt tennetek, tovább élhettetek volna” habitus irányba mutat. Kósa véleménye szerint a vicclap létezése nem függött össze a terrortámadásokkal, hiszen ha nem létezett volna a Charlie Hebdo, akkor is történtek volna, történnek és történni is fognak terrorcselekmények.

Charlie Hebdo-stílus: mi a határ?

„Egymás tisztelete nagyon fontos” – mondta Kósa András. Éppen ezért a Szőnyi személye ellen érkezett sok gusztustalan támadást ő is kifogásolja. Habár a Charlie Hebdót szatirikus lapként titulálja a többség, véleménye szerint ez a lap nem csak „vallásgyalázással”, hanem komoly társadalmi problémákkal is foglalkozott. Kósa logikája szerint „amíg nem uszítunk és nem fenyegetünk másokat erőszakkal”, addig nincs baj. Európa alapnormája más, mint a muszlimoké.

Szőnyi Szilárd pontosan ezért tartja fontosnak a másokra való odafigyelést: „Európa egy olyan színes kontinens, ahol különböző ideológiák – mint a liberalizmus, akonzervatizmus stb. – versenyeznek egymással” – mondta. Szőnyi szerint a szatirikus lap kiprovokálta magának a vérengzést. A Charlie Hebdo munkatársait többször is figyelmeztették a múltban, hogy vessenek véget a vallásgyalázásnak, de ők nem mit sem hallgattak a fenyegetésekre, továbbra is feszegették az emberek ingerküszöbét. Ezzel olyan helyzetet teremtettek maguknak, amelyet az egész Európa gyászol.

Kósa András „vadhajtásnak” nevezte a Charlie Hebdót. Szerinte a lap egyáltalán nem a sajtószabadság letéteményese: csupán csak a sajtó peremére szorult, ún. marginális lap, amely a vallás provokálásával akart a figyelem középpontjába kerülni. A lap munkatársait fenyegetés érte, amire ők válaszként nem a meghátrálást választották, hanem megteremtették a körülményeket, hogy tovább működhessen a lap. Éltek a véleményszabadság és a sajtószabadság jogával, amely „fegyverként” volt a kezükben.

Újságírói önfegyelem: szükség van a vallások provokálására?

Szőnyi állítása szerint a Charlie Hebdo nem hódolt be, talán éppen ezért vált lap egyesek szemében figyelemre méltóvá. Úgy véli, egy vallásos, konzervatívabb nézeteket valló társadalom tagjainak igenis meg fogja ütni ingerküszöbét, ha családtagjukként tisztelt prófétájukat pornográf rajzokkal illusztrálnak egy hetilap címlapján. Bírálni kell, bírálni lehet az egyházat, hiszen Ferenc pápa is kemény kritikával illeti püspökeit, de a Charlie Hebdo által képviselt szinten már túlzásnak tartja a bírálatot.

Sok szerkesztőség – itthon is – szolidaritást vállaltak az áldozatokkal, de voltak olyan sajtóorgánumok, amelyek nem vettek részt benne, sőt híreket sem nagyon közöltek. Kósa itt kiemelten beszélt a CNN felelősségteljes főszerkesztőjéről, aki kijelentette: nem veszélyezteti munkatársai életét, ezért nem fog Charlie Hebdo-karikatúrákat közölni. Kósa András szerint a saját hagyományainkat ne hagyjuk el. Nyugaton a szabadságjogok jóval tágabbak, ezzel szemben a muszlimok egy zártabb világban élnek. Véleménye szerint nincs szükség a vallások provokálására, öncélú provokációról azonban lehet szó addig, amíg nem uszító a jelleg.

Melyik lap hogyan reagál az eseményekre?

A VS.hu fórumot indított, különböző szerkesztőségek vezetőit kérdezik meg az ügyről, a napokban publikálják az anyagot. Szőnyi hamarosan állást fog foglalni és eldönti, hogy Charlie-e vagy sem, továbbá egy 15 oldalas körképet készítenek a terrortámadásról, a bevándorlásról.

*

A Heti Válasz felvétele a keddi vitáról.

Összesen 23 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Egy nagy büdös ló fütyit mindenkinek mindkét kezébe és az orra alá, aki Charlie-nak vallja magát. Ez az én szatirikus rajzom.

További véleményem.

Sokan és sokszor hivatkoznak a francia forradalomra és annak dokumentumait idézgetik. Előszeretettel idézik, ha a szabadság meghatározásáról van szó. Hivatkoznak az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatára, de soha nem idézik pontosan az idevonatkozó részeket. Nézzük akkor meg, hogy mit tartalmaz „Az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata”, amelyet a francia Nemzetgyűlés 1789. augusztus 26-án adott ki. (Mika Sándor fordításában)

„IV. A szabadság annyit jelent, hogy mindent szabad, ami másnak nem árt. Az egyes ember természetes jogainak gyakorlása tehát más korlátokba nem ütközhetik, mint azokba, amelyek a társadalom többi tagjai számára ugyanezen jogok élvezetét biztosítják; s e korlátokat a törvény határozhatja meg.
V. A törvénynek csak a társadalomra nézve ártalmas cselekedetek megtiltására van joga. Amit a törvény nem tilt, azt senki nem akadályozhatja meg, s amit a törvény el nem rendel, arra senkit kényszeríteni nem lehet.
VI. A törvény a közakarat kifejezése; alkotásában minden polgárnak joga van személyesen vagy képviselői révén közreműködnie. A törvény egyformán törvény mindenki számára, akár védelmez, akár büntet; s mivelhogy a törvény előtt minden polgár egyenlő, tehát minden polgár egyformán alkalmazható minden közhivatalra, állásra és méltóságra, erényeik és képességeik különbözőségén kívül egyéb különbséget nem ismerve.”

Következzenek a kérdések.

- A Charlie Hebdokok ténykedése a társadalom szempontjából hasznos, vagy káros?
- Elősegíti a békés egymás mellett élést, a felvetődő problémák feletti békés párbeszédet?
- Megoldja; egészben, vagy részben a közösségek egymás között lévő feszültségeket, vagy növeli?
- Megszünteti, csökkenti, vagy növeli a terrorveszélyt?
- Okozhat e másoknak kárt?
- Ugyanezen tevékenység biztosított mások számára? Pontosítva; fajra, vallásra, világnézetre való tekintet nélkül kigúnyolható, obszcén rajzzal, szövegel megjeleníthető, anélkül, hogy ne lehessen a szerzőre ráaggatni, hogy rasszista?
- Amit a Charlie Hebdokok cselekednek sérti z emberi méltóságot?
- Amit a Charlie Hebdokok tesznek, cselekednek kimeríti a közakarat fogalmát?
- Figyelembe véve „Az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata” megvalósul a „A törvénynek csak a társadalomra nézve ártalmas cselekedetek megtiltására van joga.” és a „A törvény a közakarat kifejezése; alkotásában minden polgárnak joga van személyesen vagy képviselői révén közreműködnie.” e témakörben?
-
Most pedig egy írást idézek.

Szabadság és szabadosság

Az "Édes anyanyelvünk" verseny legutóbbi döntőjén a szakközépiskolások feladatlapjának egyik kérdése így szólt: "Értelmezze minél pontosabban a szabadság és a szabadosság szavak jelentését!"
A bírálóbizottságnak az a tagja, aki az imént említett feladat megoldását javította, kezdetben csak halkan kacarászott, majd szörnyülködött, később letörten idézgetett az olvasottakból; az írásbeli javításának befejezése után már csak azt hajtogatta: ez tragikus. Szomorúságának oka, hogy a közel hatvan kijavított dolgozat szerzői közül alig akadt, aki értette volna a két fogalom közti különbséget; de az "elmélet" nem tudása, a helyes válasz elmaradása csak kisebb baj, legfeljebb az illető versenyző elveszített egy-két pontot. Sokkalta nagyobb veszélyt jelent, hogy a szakközépiskolások "elitje" – amint ez a válaszokból kiderült – a gyakorlatban, a mindennapi életben is az általuk megfogalmazottak szerint viselkedik. Csak egy-két idézet a versenyzőktől a szabadságról: "Mindenki azt csinál, amit akar." "A szülők, a tanárok semmibe nem szólnak bele." "Senkit semmiben nem korlátoznak." "Az elavult szabályokat, előírásokat nem kell betartatni."
S a szabadosságról? Nos, a szabadosság fogalmával általában nem tudtak mit kezdeni. Néhányan erőlködtek, hogy a megszerezhető pontokért "megharcoljanak", de az derült ki, hogy fogalmuk sincs róla, s a próbálkozók is a szavatosság szó jelentésével próbálták valahogy összefüggésbe hozni.
Nézzük, mi lett volna a javítókulcs szerinti válasz:
szabadság = Az az állapot, amely módot ad arra, hogy valaki akadálytalanul megtehessen valamit; az az állapot, helyzet, lehetőség, hogy valaki valamit cselekedjen. Annak állapota, aki nincs fogságban.
szabadosság = Az illemet vagy a szeméremérzést sértő, illetlen magatartás, megnyilatkozás.
A francia forradalmat és annak dokumentumait előszeretettel idézik, ha a szabadság meghatározásáról van szó. Az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata szerint az egyes ember szabadsága addig tart, amíg a másikét nem korlátozza, s a "társadalmi hasznosság", a "közösségért végzett munka", vagyis a törvények betartása, az emberi méltóság és az értékek tiszteletben tartása, amelyek az iratban alapelvnek számítanak. Vagyis: szó sincs gátlástalanságról, "gáttalanságról"; a szabadság a törvények adta kereteken belül valósul meg.
Akik az elmúlt években a "szabadság" és a "szabadosság" fogalmak összemosásán fáradoztak, akik a normák elleni támadásokkal, a gátak nélküli megszólalás, viselkedés istenítésével bizonytalanítottak el sok embert, vagy bátorították a hozzájuk hasonlóan gondolkodókat, lássuk be: igen eredményes munkát végeztek. S hogy ennek kik a kárvallottjai? Nos, mi, mindnyájan.
Mit tehetnek a fiatalok? Nem hagyják becsapni magukat, gondolkodnak, kérdeznek, a gátlástalanság széles útja helyett a keskenyebbet választják. Mert Ők a jövő, az általánossá váló SZABADOSSÁG az ő életüket fogja megkeseríteni. Csak még nem tudják.
Kerekes Barnabás
(Édes Anyanyelvünk)
http://www.hhrf.org/karpatiiga..

"nincs határa az ostobaságnak?"

Albert Einstein: A világon két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség. Bár az elsőben nem vagyok biztos.

Akinek "nem tetszik" szeretettel ajánlom a bejegyzésem első bekezdését. Akár rágódni is lehet rajta.

Neked kedves első nem tetsző nincs szükséged az első bekezdésemre, mert te magad vagy ami az ajánlat tárgya.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés