Simicska, a totális médiaháború és a magyar sajtó: miért önsorsrontás a reklámadó?

2015. február 7. 12:54

Balogh Ákos Gergely
Mandiner
A magyar sajtó sokszínűsége és címgazdagsága alapvető nemzeti érdek, a Magyar Nemzet épp úgy nagy hagyományú, fontos örökségünk, mint a Népszava – gondoljunk bármit is a pillanatnyi tartalmukról.

Simicska Lajos totális médiaháborút emlegetett csütörtökön, másnap aztán fel is pörögtek az események, aligha úgy, ahogy ő képzelte: a tulajdonos és a szerkesztőségek számára egyaránt váratlanul lemondott a Magyar Nemzet, a Hír TV és a Lánchíd Rádió majdnem teljes vezetősége. A gyorsan eszkalálódó konfliktus – elsősorban Simicska egymást követő, keményebbnél keményebb nyilatkozatainak köszönhetően – a jobboldalon korábban szokatlan módon a széles nyilvánosság előtt játszódott, és február 6. hosszú időre emlékezetes marad mindenki számára, akit egy kicsit is érdekel a magyar politika.

Ami a történések keretét illeti, Kóczián Péter nagyon jól leírja az Orbán Viktor és Simicska közti konfliktus lényegét. A miniszterelnök saját szuverenitása, politikai mozgástere mind erőteljesebb korlátjaként élhette meg Simicska hatalmát. Bármilyen régi, mindkét fél számára előnyös szövetségről van is szó, a két dudás egy csárdában helyzetekben előbb-utóbb napirendre kerül, hogy kié is a primátus valójában. Hogy a kérdés rendezése a pénteken látottakhoz hasonló földindulással történjen, az nem szükségszerű, de – hogy is mondjam – messzemenően emberi. Hogy egy barátom háztáji bölcsességét idézzem: ő látott már embereket pénzről, akár nagyon sok pénzről is önként lemondani, de hatalomról még soha.

Hogy mit jelent mindez a magyar sajtó számára? Sokan most azért szurkolnak, hogy dőljenek be Simicska médiaérdekeltségei. Messzemenően nem értek egyet velük: egyrészt az ott dolgozó újságírókra, másrészt úgy általában a magyar nyilvánosságra tekintettel sem. A magyar sajtó sokszínűsége és címgazdagsága alapvető nemzeti érdek, a Magyar Nemzet épp úgy nagy hagyományú, fontos örökségünk, mint a Népszava – gondoljunk bármit is a pillanatnyi tartalmukról. Az élet rendje, hogy lapok, csatornák és híroldalak születnek és tűnnek el. Természetes, hogy a különféle szerkesztőségek mindenféle dolgokban vitában vagy akár haragban állnak más szerkesztőségekkel, azt azonban sosem tudtam megérteni, amikor ez odáig fajul, hogy valaki kifejezetten egy másik orgánum megszűnését kívánja, illetve azt ünnepelje, azon gúnyolódjon. Szerintem jó, hogy van Klubrádió, jó, hogy van Tilos Rádió, függetlenül attól, hogy a legtöbb esetben mennyire nem értek egyet azzal, amit képviselnek. 

A magyar sajtó a nemzeti kultúra része, nemzeti szuverenitásunk egyik fontos pillére, és sajnos egyáltalán nincs jó bőrben. A médiaipar a valós gazdasági súlyánál sokkal nagyobbnak látszik, és sokan azt gondolják, hogy rendkívül jövedelmező is. Erről szó sincs: a médiapiacot jelentős részben meghatározó reklámpiac a mai napig meg sem közelíti a válság előtti méretét, nemhogy reál-, de még nominálértéken sem. Míg 2008-ban még 200 milliárdosra becsülték a hirdetési piac méretét, 2013-ban már csak 175 milliárd forintos volt a teljes reklámtorta. A teljes televíziós és rádiós reklámbevétel együtt sem éri el az 55 milliárdot, ami messze elmarad attól, amit a közmédiára fordít a magyar állam, egészen lesújtó eredménnyel.

Ez egy szűkülő piac, amiből ráadásul mind nagyobb szeleteket harap ki a Facebook és a Google, amik olyan globális szereplők, amik szinte semmit, vagy pontosan semmit nem tesznek hozzá a magyar gazdasághoz: nem adóznak és nem adnak munkát. Mivel a nemzeti piacokon egyáltalán nem működnek transzparensen (jellemzően semmire sem válaszolnak), ezért csak becsléseink vannak arról, mekkorák a bevételeik: alighanem a legnagyobb kiadókéhoz és televíziótársaságokéhoz mérhetőek. 

És itt érkezünk el a reklámadó kérdéséhez. A reklámadó már az eddigi konstrukcióban isindokolatlan és káros adónem volt. Hogy saját tapasztalatainkat hozam példának: a Mandinert csak az adminisztrációs terhek érintették (nagyon messze járunk a félmilliárdos hirdetési bevételtől, ami az alsó sávhatárt jelenti jelenleg), de már ez is megbonyolította egy hozzánk hasonló magyar média-kisvállalkozás életét, ráadásul teljesen feleslegesen. Az új,általános ötszázalékos reklámadó a teljes magyar média számára jelentene újabb tetemes (sokak számára talán végzetes) versenyhátrányt a Facebookkal és a Google-lel szemben.

Tudom, hogy sokan rossz véleménnyel vannak a magyar sajtó minőségéről és morális állapotáról, nem is minden ok nélkül. De a hazai média minden hibájával együtt is kulcsfontosságú a magyar kultúra jövőjét tekintve Vegyük például a kereskedelmi televíziókat! Az RTL Klubnak és a TV2-nek – ahogy általában a popkultúrának – nagyon fontos szerepe van a magyarlakta területeken élők magyar identitásának megőrzésében. Ha elérhetőek és jól a műsoraik, akkor ezzel fogják szórakoztatni magukat a szomszédos országokban élő magyarok, ha nem, akkor a Pro TV-vel meg a Markízával. És arról sem érdemes megfeledkezni, hogy a vajdasági Ruzsa Magdolna vagy az erdélyi Baricz Gergő is ezeken a csatornákon futott be.

Még egyszer, összefoglalva, hogy miért lenne a legjobb, ha a reklámadó megszűnne, és nem átalakulna:

  • mert a magyar gazdaságot, a magyar kultúrát hozza versenyhátrányba;
  • mert költségvetési szempontból marginális bevételt hoz;
  • mert az állam szempontjából azért is rossz adó, mert – hasonlóan az efféle kisadókhoz – ellenőrzése nehézkes és költséges;
  • mert komoly adminisztrációs terhet ró a gazdaság szereplőire (nem csak a médiacégekre, de a hirdetőkre is, azaz nagyjából mindenkire), különösen a KKV-szektorra.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 79 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Arról is kellene már a közéletnek beszélni, hogy ha nem folyik be a reklámadó a költségvetésbe akkor mire ne jusson pénz.

Én szavazok: Nincs szükségünk a helikopterekre!!!!!

Nézőpontot kellene változtatni és akkor más lenne a következtetés.
A reklám egy szolgáltatás, amelynek bevétele és haszna van a szolgáltató számára. A szolgáltató – jelen esetben a média – ebből a bevételből finanszírozhat olyan produktumokat, amely nem biztos, hogy a társadalom szempontjából kedvező, progresszív, előremutató. Ugyanakkor minden szolgáltatásnak van adóvonzata. A hirdetésből fedezett egyéb műsoroknak viszont ritkán van bevétele, így adója sem jelenik meg. Ez is azt támasztja alá, hogy a reklám valamilyen más adóformátummal kell, hogy adózzon. Azon lehet vitatkozni, hogy milyen legyen a mértéke, lineáris, vagy progresszív.

A másik. A média elsődleges feladata a hiteles tájékoztatás. Úgy gondolom a világban, és Magyarországon is a probléma gyökere ebben keresendő. Ebben keresendő az is, hogy a nyomtatott sajtó forgalma egyre csökken, pedig ezen keresztül lehetne értékelni a sajtó munkáját.
A másik feladata lenne a kultúra, a tudás továbbadása, a szórakoztatás. E témában is az tapasztalható, hogy már korábban elindult a bulvárosodás, a sekélyesség, az erőszakos átformálás. Ebben az említett TV adók előjárnak. Értem T. BÁG az Ön eszmefuttatását, de nem értek vele egyet, mert az élet egészen mást igazol vissza.

„A név kötelez, de a névtelenség nem jelenti a kötelesség elhanyagolását.” mondja Csontos Márta író. Vajon miképpen valósul meg mindez az Ön által megemlített nyomtatott és képi médiában?
Ennek figyelembevételével a „A magyar sajtó sokszínűsége és címgazdagsága alapvető nemzeti érdek, a Magyar Nemzet épp úgy nagy hagyományú, fontos örökségünk, mint a Népszava – gondoljunk bármit is a pillanatnyi tartalmukról.” állítása igencsak farizeusi megnyilatkozásnak tűnő.

Ami pedig Kóczián Péter írását illeti, ott is a kiindulási alapot másnak tartom, melyet hozzászólásomban le is írtam. Lehet misztifikálni, de minden a pénz körül forog és csak utána következik a hatalom. A médiának is pénz kell, hogy az erőszakos hatalmát érvényre tudja juttatni.
Bizony, bizony. Itt is érvényes a "Kicsi pénz, kicsi foci, nagy pénz nagy foci.". Ezért kerül a mindenkori vélt, vagy valós hatalom uszályába a média.

Ezzel kapcsolatban fogalmazza meg a következőket Zsolt Péter amikor azt írja; "Nem állítjuk, hogy a médiumok a nyugati világban nem állnak be valamelyik érdekcsoport mögé, de mindezt igen burkoltan teszik, törekszenek a szakmai tisztességesség látszatára, betartanak bizonyos fair play szabályokat stb. A nyílt hadüzenetnek semmi köze sincs az újságírói tisztességhez. (Egy idevágó sztorit hallottam, még a 90-es években. Egy BBC-s újságírónak telt be a pohár, és azt mondta, ha X.Y politikus nem mond le, hajlandó vele megmérkőzni, de már nem újságíróként, ez esetben otthagyja az újságírást, és elmegy politikusnak.)"
http://www.hir24.hu/velemeny/2..

Innen tessék kezdeni, s talán akkor a következtetés is más lesz.

A másik az RTL esetében. Az elmúlt évek történéseiből nagyon jól érzékelhető, hogy milyen pénzügyi trükkel tűnt el a hatalmas nyereség és nem fizettek adót, illetve csak az önrevízió utáni adó fizették meg, amely több évet érint.

A műsorszerkesztése pedig olyan, hogy a a filmek közé bevágott hirdetések azért mutatnak nagyobb nézettséget a valóságnál, mert nem érzékelhető, hogy a reklám alatt a néző elhagyja a TV képernyőjét és mást csinál.
A nézettséget pedig a kommersz műsorok növelik, mert a tömegeknek az ilyen igénytelen műsor tetszik.
Kérdezem: Ez lenne az amely a kultúrát, a tudást, a jobb erkölcsre való nevelést ösztönzi? Ezért ne fizessenek adót?

A hsz,-ból kiderül, hogy nem érted a pénzügyi működést, amelyet august 2015. február 7. 14:15 hsz.-ban nagyon jól leír.
Így csak mellébeszélés amit írsz. Nem érdemes vele foglalkozni.

Értékrendek találkozása?

"Több mint tíz évet dolgoztam a Válasznál. Decemberben úgy éreztem, talán ki kellene próbálni mást is. Ekkor jött a Mandiner megkeresése. Épp kapóra jött. Értékrendben az enyém, tulajdonosi háttér szempontjából makulátlan, régi jó cimborák vannak ott. Úgyhogy igent mondtam. Ilyen uncsi."
http://cink.hu/egyik-legnagyob..

Március 1-jével megy át a Mandinerhez, aminek az a Balogh Ákos Gergely a főszerkesztője, aki korábban több kormányzati megbízást is kapott. Ennek ellenére az online újság blogjai időnként meglehetősen kormánykritikus hangot ütnek meg. - írja a hír24
http://www.hir24.hu/belfold/20..

". Szerintem jó, hogy van Klubrádió, jó, hogy van Tilos Rádió, függetlenül attól, hogy a legtöbb esetben mennyire nem értek egyet azzal, amit képviselnek. "

Ebben ellentmondás van.
Amivel nem ért egyet az ember, mert tényszerű, vagy érzelmi indíttatás miatt nem tartja helyesnek, az számára nem jó.
Akkor lenne jó, ha tiszták lennének a "kontúrok".
Ugyanis: Legyen balos és jobbos, meg a fene tudja milyen médium, de ne lehessen egyetlen olyan sem, amelyik következmények nélkül hazudik és véleménydiktátorokat tart el valamiféle pénzeszsák, vagy politikus-guru érdekében.

Én annak a híve vagyok, hogy semmi sincs ingyen. A médiumok "élvezése" sem.
Én azért szállnék síkra, hogy akár havonta lemondhassam azt a csatornát, amit nem kérek és előfizethessem azt, ami érdekel. Ez felelne meg a demokrácia és a piac követelményeinek.

Nehéz életed van már megint, festékesvödör?

Neked a földútra is kell matrica, Gyuri!
Sarló-kalapács a homlokodra!

Neked a húgy sem.
Megkövesedtél agyban-f...ban.

Azért nem minden úgy van ahogy láttatják

A reklám adóval kapcsolatban azért érdemes elolvasni mindazt amire az érintettek hivatkoznak.

Teljesség igénye nélkül néhány ezzel kapcsolatban

https://www.mediapiac.com/mark..

https://www.mediapiac.com/medi..

http://www.oecd.org/daf/compet..

http://users.ox.ac.uk/~econ0360/FerdinandRauch/dp1073.pdf

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés