Majdnem Kádár − A Fidesz harca a jobboldali nyilvánossággal

2015. március 16. 13:24

Rajcsányi Gellért
Mandiner
Arra nem gondol Kövér László, hogy a jobbos választó esetleg nem saját magát, hanem a Fideszt látja szellemi, globális és belpolitikai orientációs zavarban?

 

Freudi elírásnak is tűnhet a tegnap állami hírtévéként újraindult M1 bakija, hogy köztársasági elnökünkből Ádár Jánost csináltak. Mondjuk pont nem az államfő érdemli meg a kádározást, hiszen rezervált személyisége és egyes megnyilvánulásai alapján valószínűleg megőrizte még a józan eszét. A NER immár hatodik évében viszont egyre inkább eluralkodik a kormánypárton és különböző csatolt részein egy egészen bizarr gondolati rendszer és cselekvési gyakorlat. 2010 őszén azt írtam Fideszország születéséről: „Legrosszabb rémálmainkban az egykori kilencvenes évek végének szabadelvű-konzervatív jobboldali tábora egy második, nemzeti szalaggal átkötött »Kádár-korszak« tompa, elszürkült egységpártjává és annak csápjaivá válik”. Nos, ez bekövetkezett.

Ennek legfrissebb bizonyítékát szolgáltatta a hétvégén Kövér László házelnök interjúja, és annak a Fidesz-gépezet általi menedzselése. A Fidesz veterán öklében még ma is becsülöm, hogy az ami a szívén, az a száján jegyében nyilatkozik rendre − csak hát amiket nyilatkozik, s amiket ebből következtetve Kövér és a Fidesz felső vezetésének világképére nézve leszűrhetünk, az egyszerűen tragikus.

Könnyen beszélek, nem főnököm, nem munkaadóm sem Orbán Viktor, sem Simicska Lajos: nem a részrehajlás vezérel akkor, amikor azt mondom, a Fidesz ízléstelen − és egyébként önsorsrontó − politikai harcot indított a magyar jobboldali nyilvánosság ellen.

*

Egyre inkább az látszik, hogy a rendszerváltás ifjú reménységeiként berobbant, első generációs fideszesek közül többen szépen lassan elfelejtik azt, hogy eltelt huszonöt év s közben folyamatosan változik a világ és benne a magyar társadalom. Ahelyett, hogy erre a változó világra nyitva próbálnák megérteni az ország helyzetét, a magyar társadalom és közélet aktuális dilemmáit, kihívásait; egyre inkább visszazárják magukat nem hogy a rendszerváltás, hanem az azt megelőző, hanyatló Kádár-rendszer gondolati sémáiba, világképébe − leöntve azt némi nemzeti, trikolóros szósszal. Ebben persze a Kádár-rendszerben fénykorukat élő, ma pedig a Fidesz egyes vezetői körül sürgölődő népi-baloldali kultúrharcos veteránok keze is benne van. Ez a szellemi elkényelmesedés, visszazárkózás még az egyébként gyakran újszerű, unortodox világegyenleteket felállító Orbán Viktor egyes megnyilvánulásaiban is észrevehető, de Kövér Lászlón aztán végképp eluralkodott ez a bizarr késő-kádári nosztalgia. Mert mi máshogy lehetne nevezni azt, ami Kövér hétvégi interjújából, az abban olvasható hatalompolitikai és nyilvánossággal kapcsolatos nézetekből árad?

Tudjuk, a Fidesznek a kilencvenes évek elejétől borzalmas a viszonya a sajtóval: miután akkoriban a fénykorát élő, abszolút fölényben lévő baloldali-liberális sajtó előbb fölemelte, majd földbe döngölte Orbánékat, valami csúnyán eltörött a Fidesz nyilvánossággal kapcsolatos hozzáállásában. A régi Fidesz az MDF sorsából és a horni kétharmad alatti sanyarú évekből tanulva nagyon jól látta, hogy szükség van egy tartósan működőképes jobboldali sajtóra; és akárhogy is látják ezt balról, a demokratikusabb, plurálisabb nyilvánosság megteremtése érdekében helyes lépés volt különböző eszközökkel útjára indítani, megerősíteni jobboldali médiumokat, s nem csak kormányzati, hanem ellenzéki időszakok alatt is. Azonban a Fidesz nem akarja elfogadni, hogy a nyilvánosság nagyon érzékeny és törékeny rendszer, amelynek megvannak a maga törvényszerűségei, és nem lehet örökké pártközponti felügyelet alatt tartani. Franciaországban vagy az angolszász országokban a jobboldali sajtó a jobboldal, a balos média a baloldal kemény kritikusa tud lenni, de itthon a Fidesz nem tud mit kezdeni azzal, ha jobboldalról érkezik a kritika, vagy egyáltalán egy szabad, nyilvános vita érzékeny kérdésekről.

A sokrétű Simicska-Orbán háború médiafrontján ez a frusztráció robban ki újra. A Fidesz nem tudja megemészteni a világ legtermészetesebb dolgát, hogy egy jobboldali napilapban vagy televízióban kritikával illetik a jobboldali párt és kormányzat politikáját. Nem magától értetődő jelenségként, hanem nyílt támadásként értékelik ezt. Mintha a fejükben az létezne: egy sajtótermék vagy hézagmentesen a párt agendáját tolja, vagy ellenzéki. Pedig ez nem így van − és én érzem kínosnak, hogy erről kell írnom, mert érzékelem a jobboldalon, hogy sokan ezzel egyszerűen nincsenek tisztában.

Kövér László az interjú alapján pont így gondolkodik: „a Magyar Nemzet és a Hír Televízió a mi szempontunkból nem kezelhető másként, mint ellenzéki orgánumként, ahonnan támogatást nem, ellenben támadást, indokolatlan bírálatot bármikor kaphatunk” − mondja. Miközben a két médiumban, ahogy én eddig látom, támadások helyett csak normális és méltányos kritikák jelentek meg az elmúlt hetekben, hónapokban, ahogy egy normális országban egy normális újságolvasó egy normális újságtól el is várja. Az ország harmadik közjogi méltóságának ez viszont már nyílt ellenzékiségként csapódik le.

Fájdalmas azt látni, és a kollegiális szolidaritás is megszólal belőlem, hogy Kövér (és a Fidesz) pillanatnyi politikai érdekből jobboldali médiumok szerkesztőinek és újságíróinak akár egy-két évtizednyi tevékenységét negligálja, teszi zárójelbe, majd vágja ki az ablakon. Ők azok a néha jól, gyakran azonban meglehetősen rosszul fizetett, jobboldali alapállású, keményen dolgozó kisemberek, akik szűk esztendőkben is fenntartották, formálták azt a jobboldali nyilvánosságot, mely nem csekély részt vállalt abban, hogy a Fideszt egyáltalán elfogadja, majd támogassa a jobboldali választótábor; s hozzájárultak ahhoz is, hogy a Fidesz 2010-től a hatalom birtokában úgy irányítsa az országot, ahogy neki tetszik.

A Fidesz, ami már szinte hetente talál magának és nevez meg új legyőzendő ellenséget (emlékszik még valaki a gazdasági bevándorlókra?), most az őt mindvégig támogató, győzelmeit elősegítő jobboldali nyilvánosság ellen indított háborút. Jó hogy nem rögtön belső ellenségnek nevezi a jobboldali sajtómunkásokat, elvitatva tőlük azt a jogot és azt a képességet, hogy önálló, s ha kell, kritikus véleményt fogalmazzanak meg akár a saját táborukról is.

*

De nem csak az újságokról, újságírókról van ilyen lesújtó véleménye Kövérnek: a jobboldali választókat is lenézi, amikor arról értekezik: „A jobboldal médiából tájékozódó része is kárt szenvedett, hiszen egyelőre, még egy rövid ideig orientációs zavarban lesznek, mivel a megszokott orgánumaik más üzeneteket és magyarázatokat közvetítenek, mint eddig”. Ez, ha lehet, még sértőbb kijelentés Kövértől, amit nagyjából minden jobboldali választó(polgár) kikérhetne magának. Kövér szavaiból az következik, hogy a jobboldali szavazó nem képes önálló véleményalkotásra? Hogy nem képes kritikusan viszonyulni akár a saját sajtójához, s főleg az általa támogatott politikai erőhöz? Hogy ha egy adott jobbos sajtótermékben kritika jelenik meg, akkor az orientációs zavart okoz a kétbites agyú jobbos talpasnak? Arra nem gondol Kövér, hogy a jobbos választó esetleg nem saját magát, hanem a Fideszt látja szellemi, globális és belpolitikai orientációs zavarban?

A Fidesz vezetősége tényleg elhiszi magának, hogy azért csökken a támogatottsága, mert a Magyar Nemzetben megjelent néhány kritikus publi, s nem azért, mert a jobboldali választók színes tömege lett elégedetlen magával a Fidesszel, ki ezért, ki azért? Persze, gondolja csak ezt a nyilvánosságra csak zavaró tényezőként gondoló jobboldali kormánypárt, előre az elefántcsonttorony még rejtettebb zugaiba, ahova már semmi kellemetlen hír vagy kritikus visszacsatolás nem érkezik, hogy Orbán, Kövér, Lázár satöbbi minden reggel elmondhassa magának: „Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve”. Biztos út ez a bukásba.

A mostani fejlemények szerint ebben az önáltató elefántcsonttorony-építésben vesz részt a 80 milliárd (nyolcvanmilliárd, nyolcvanezermillió!) forintnyi közpénzből tovább duzzasztott, s még az eddigieknél is lojálisabbra hangszerelt, tegnap bakik meglehetős sokaságával újraindult közmédia. Állami média és pártsajtó, állam és párt nagyszerű összemosásának lehetünk a tanúi, mintha azt gondolnák, most már örökre a Fidesz lesz hatalmon. S jöhetnek még újabb médiumok is, amik még kevesebb kritikával viszonyulhatnak majd a jobboldal politikai erejéhez − de hogy kinek fognak szólni ezek a projektek, azt nem tudom.

Végül: Kövér az interjúban újfent hitet tesz az ezredforduló körüli Fidesz mostanában újra felmelegített jelszava, a polgári Magyarország programja mellett. De könyörgöm, milyen polgári Magyarországban hisznek a Fideszben, ha sem a saját oldaluknak nyilvánosságát, sem a saját választóikat nem tekintik és nem is szánják szabad, öntudatos, autonóm, önálló gondolkodásra és cselekvésre képes polgárnak; s helyette már csak irdatlan mennyiségű közpénzből, vagyis a mi pénzünkből működő, szigorúan ellenőrzött propagandamédiumok létrehozásától remélik a saját szebb jövőjüket? A múltból vett sémák újrafelhasználásával nem fog menni a jövő építése. „Ádár” elé csak egy (K) hiányzik, s megérkeznek oda, ahonnan 1988-ban a Fidesz elindult. De addigra a világ, az ahhoz alkalmazkodni kénytelen magyar társadalom, az újabb és újabb felnövekvő, fiatal nemzedékek el fognak rohanni mellettük.

 

 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 125 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Akkor nem ébredt fel benne a kollegalitás, amikor kollégái nem írhatják, mondhatják szabadon a véleményüket, hanem irányt kell váltaniuk? Az egésznek az adott ilyen erős élt, ahogy Simicska indította a médiaháborút. Simicska miért a háború szót használta?
Azt mondja, miért ne jelenhetne meg egy kormányhoz közeli lapban kormánykritika? Miért, az ellenzéki lapokban rendszeresen megjelennek kormányt dícsérő írások?

Most képzeljük el azt is, ha a bukott balliberálisok visszajönnek és ezeket a kiépített eszközöket, módszereket ők kezdik el használni!
A szellem kiszabadult a palackból. Történelmi bűne van már a Fidesznek (is).

Válaszok:
trendo | 2015. március 16. 14:29

A Mandinert lassan már csak néhány hozzászóló miatt érdemes olvasni, és nem a szerkesztőségi cikkek miatt.

Válaszok:
pollip | 2015. március 16. 14:29

A "jobboldali" napilapban és tévében éppen akkor kezdik el erősen bírálni a kormányt, amikor a laptulajdonos - ellenkezés esetén - a "kibaszást" ajánlja az újságíróinak, mint alternatívát.
Minő véletlen! - a Mandiner szerint.

Ja, és Kádárról le kellene már szállni. Előtte is volt élet meg utána is (van).
Az meg végképp unalmas, hogy a szovjet blokk irigyelt országáról, Magyarországról, még mindig csak az szdsz rendszerváltó propaganda/hazugságok szintjén szólnak "véleményformálók".

Amikor a Fidesz kezébe kaparintotta a Médiahatóságot, teljes mértékben Szalai Annamáriára szabták, hiszen ezt a "bónát" neki szánták hitbizományul. Mikor aztán ő elhunyt (Isten nyugosztalja, halottakról jót, vagy semmit), a kialakított keret üresen maradt. Okafogyottan, funkció nélkül, fölöslegesen. Hozzányúlni nem mertek, felszámolni sem.Szerintem majd az idén valamikor valamelyik főfideszes homlokára csap a most zajló média csetepaté hatására és sietve átalakítják a szervezetet, Orbán legfrissebb igényei szerint.

Már az első durva, pusztán hatalom koncentrációra irányuló Fidesz-húzásokra, szervezet átalakításokra ugyanezt mondtam. Mert előbb-utóbb minden kurzus megbukik (anno az olasz kereszténydemokraták korhadt rendszere 40 évig bírta) és bizony, az utódok könnyen beleülnek a tuttiba :) Valahogy elfelejtik visszacsinálni, megváltoztatni azokat a méltánytalanságokat, amik ellen ők ágáltak a legjobban.
A szocik bukásához anno pl. a kormányzati pipogyaság járult hozzá (hagyjuk most a többi hibájukat!). Gyurcsány jozefinista reform elgondolásai eleve sikertelenségre voltak kárhoztatva, mert nem csak az ellenzék, de a saját pártja kiskirályai ellene fordultak, + nem voltak meg a jogi keretei sem annak, hogy keresztülvigye akaratát. Az akadályokat Orbán elsöpörte az útból, kétharmada birtokában. Most kurva kényelmes lesz majd egy váltópártnak arra hivatkozni, hogy nem tudnak változtatni, mert nekik nincs minősített többségük :) A többit kinek kinek a fantáziájára bízom!

Válaszok:
br-o | 2015. március 16. 17:54

Igazad van. Az ilyen pitiáner, krakéler akarat ráerőltetéstől nyílik ki a bicska mindenki zsebében. Ráadásul akkor, ha az intézkedésnek semmiféle reális közhaszna nincsen... Kontraproduktív baromság volt, pusztán a szenilis Harrachnak akartak jókedvet csinálni.

Kezdjük a végéről és csak slágvortokban: „Ádár” elé csak egy (K) hiányzik, s megérkeznek oda, ahonnan 1988-ban a Fidesz elindult.„

Tisztelt ergé!
Az írásából idézett szöveg akár mottója is lehetne az Ön által megfogalmazott gondolatoknak. Egy olyan mottó, amely– beleértve a következtetést is – vakvágányra viszi a történeteket. Másként fogalmazva; hibás kiindulása alap, amely hibás következtetést von maga után.

1988-ban már nem beszélhetünk kádárizmusról, sőt már 1986-tól sem. Ezért ennek a „belekutyulása” olyan eredményhez vezet, amelyhez Ön is eljutott. Beszélhetünk viszont gazdasági-politikai szélhámosságokról, nyerészkedésekről, érdekcsoportok kialakulásáról, amelyek köré a média is szerveződik. Az elmúlt 25 év első felét a balliberálisok uralják, majd a második felében elkezdődik a kiegyenlítődés és gazdasági vonatkozásban mindegyik időszakban megtalálható az átjárás. Másként fogalmazva; nem a politika irányítja a gazdasági, társadalmi változást, hanem a kialakulósban lévő két nagy gazdasági érdekcsoport. Ezen csoportok prominens egyéniségei megnevezhetők, s lényeges különbség sincs közöttük.

A 25 év történései pedig egyes rendszerváltó nagy pártok eltűnéséhez, leépüléséhez vezetett, s vele szemben a Fidesz elfoglalva a „szabadon” hagyott területet megerősödött, s elérkezett egy olyan időszakhoz, amikor már ezek a korábbi gazdasági érdekcsoportok teherré váltak és igyekszik tőlük megszabadulni. Elkerülhetetlen azonban, hogy ne alakuljanak ki újabb feltörekvő csoportok, amely konfliktusokkal jár.

Nem az a probléma, hogy a média ezeket a konfliktusokat felszínre hozza, hogy felhívja a figyelmet az egészségtelen megnyilvánulásokra, történésekre, hanem az; ahogy ezt teszi. Ugyanazt játssza el, amit a kezdetkor. Ismét beáll valamelyik politikai alakulat mellé, mögé, hogy a másikat támadni tudja, melynek továbbra is a célja a befolyásolás. Ehhez külföldi segítséget is kap, melyet igyekszik maximálisan kihasználni. A Simicska és az ehhez hasonló ügyek is erről regélnek és nem arról, amit Ön is a felszínre hoz.
Igen. Érdekcsoportok ütközését látjuk, amely mögött megtalálható a média, amely rátelepedett és továbbra is rátelepszik a társadalomra, és befolyásolásával élve, továbbra is fenn akarja tartani a korábban megszerzett hatalmát.

Az elmúlt 25 év kevés volt ahhoz, hogy egy új, gondolkodó és önállóan tenni akaró civil társadalom kialakuljon. Ezt úgy látszik az értelmiség sem segíti, mert ők is pártosodtak. Sajnos 1945 előtt sem volt erős polgárság Magyarországon, s ami kezdett kialakulni a rákosi, majd a kádár rendszer azt is tönkrevágta. Ezért nem hasonlítható össze Magyarország helyzete más nyugati országokéval . Ez az oka és egyben következménye is, hogy a történések és ezek következményei labilisak és csak körbe-körbe járunk. Ez a körbe-körbe járás pedig nem 1988-hoz visz vissza, hanem egészen máshova., amely közelebb áll az anarchiához, mint az egészséges társadalmi fejlődés kialakulásához. Ezért van olyan érzése a honpolgárnak, hogy itt nem legyőzésről, meggyőzésről, hanem megsemmisítésről van szó. Arról, amit Gyurcsány Ferenc így fogalmazott meg 2004-ben;
"Le kell verni a jobboldalt. Az én feladatom az, hogy ennek a politikai versengésnek irányt adjak, feladatokat szabjak, és azokat számon is kérjem, s ezt meg is teszem hezitálás nélkül."

Bizony T. ergé, ehhez nem elégséges, hogy egyet jobbra, egyet balra lépek. Ennél többre van szükség. Egy a több pedig egy új társadalmi réteg lenne, amely érzi és érti is a „Jó Reggelt Magyarország” köszöntést.

Téves állítás, hogy " A vizitdíj (túl azon, hogy feleslegesen járjanak orvoshoz az emberek) elvileg azért lett bevezetve, hogy a befolyt összeget az egészségügyi intézményekre fordítsák".
A vizitdíjat azért akarták bevezetni, hogy az egészségügyből kivont 76 milliárdot pótolják és reformként eladják.

Stumpf úr!
Ön a téridő kérdését feszegeti! :-)))

Miért kellene bárkinek is arrafelé változnia, amerre a világ változik?
Higgye el, a világ nagyon jól tudja, hogy a nagy változások összeomlással járnak.

Most mitől is Kádár-korabeli a Fidesz?
Ja, mert nem kényszeríti ránk, hogy a lányokat is Rómeónak hívják?
Ki se kecmeregtünk a kommunizmusból, most azt tetszik képzelni, hogy képesek vagyunk belebújni Sam-bácsi gatyájába?
Nem, Stumpf úr, nekünk is két lábunk van és ugyanakkorát tudunk ugrani, mint más, csak mások többet ugrálnak a kelleténél, mert nagyobb a "stadionjuk".

Pontosan.

Meg lehetett volna csinálni az önjáró, öntisztuló rendszert, ahol Gyurcsányok, Veres Janik, Hagyók nem kerülnek többé pozícióba. És mindezt jogállami eszközökkel, nem visszafelé törvénykezve.
Persze egy ilyen rendszer a Lázárokat, Habonyokat sem jutalmazta volna...
Illetve a politikai marketingen és a Fejedelem c. munkán túlmutató koncepciót és víziót igényelt volna.

Bravó !
Odáig juttok, hogy Kádárhoz Körmendi Rákosihoz és a nyilasokhoz hasonlítja Oviékat.
Tudják, azért mégis jobb, mintha arról kellene cikkezniük - mint Görögországban - hogy a közalkalmazottak megkapják-e a fizetésüket és hazájuk mely szigeteit óhajtják eladatni velük és hogy az utolsó hasznot hajtó gazdasági egységeiket (kikötők) akarják lenyúlni. Ha pedig ezektől is megszabadították őket, akkor hálásan csókolgathatják kifosztóik, a nagy megmentők kezeit.

A kormányzás nem hibátlan, de felhívnám a figyelmüket, hogy most készítik elő a terepet annak a kurzusnak, amely a kiizzadt eredményelet percek alatt fogja semmivé tenni. Lelkük rajta, "KONZERVATÍV" újságírók. Mert merészeltek magukra is adót kivetni.

Az az érzésem, tisztelt RG, hogy nem érdemes most már ezeken a dolgokon rugózni.

Sokat járom az országot, külföldön is megfordulok, és a visszajelzések egyértelműek. A hüvelykujj lefelé fordult.

Rosszabb elviselni azt, amit külföldön tapasztal az ember: szánakozva mosolyognak Orbánon és az országon. Csodálkozva kérdezik, hogy lehet, hogy megválasztottak egy ilyen embert. Korábban Orbán még indulatokat kavart, ma sznaémat és gúnyt ébreszt csupán.

És itthon is látszik a fordulat: olyan emberek szeméről hullik le a hályog a Lőrinceket látva, akik egy óvodás naivitásával hittek abban, hogy ez az ország a magyaroknak épül. Egyszerű, politikával nem foglalkozó emberek mondják, hogy ennek a rendszernek most már vége.

Emlékezzünk Gyurcsányra: az őszödi bukta után próbálkozott ő sok mindennel, de hiába. Az idő eljárt felette.

És Orbán felett is. Az itt téged gyalázók szerint persze nem, de az ő véleményük itt nem perdöntő. Bármikor ki lehet állítani 1000 lelkes Gyurcsány hívőt is.

Egy korszerű jobboldalnak viszont készülnie kellene 2018-ra, mert sem a baloldal, sem a Jobbik (melyet még az európai neonácik sem tartanak szalonképesnek), nem tűnik kormányképesnek.

Márpedig 2018-ban valaki megkapja a kormányrudat, akár képes vele bánni, akár nem.

Ideje lenne elkezdeni megszervezni ezt az új jobboldalt. Szakember van, a feladatok ismertek, és érdekesebb is a jövővel foglalkozni, mint a múltat magyarázni.

Mit bizonygat ez a Rajcsányi - és kinek?

Válaszok:
pollip | 2015. március 17. 7:23

És ha ezek egyszerűen beülnek egy kávázóba, egy presszóba???

Nehogy már egy komplett TESCO biztosítsa nekik a melegséget és a szórakozást?!

Meg lehet nézni mostanában a mandi lapszemléit.
A szerkesztőségi cikkek is érdekesek mostanában.
Szerintem tesztelnek minket.

Kövér akkor ezek szerint úgy érti, hogy a sajtószabadság nem más, mint pl.egy laptulajdonos szsbadsága,aki tulajdonos,ha barát,akkor nem ellenzéki,ha nem barát (mint mostanra Simicska),akkor ellenzéki.
S ha már csak kevés,vagy akár csak egy barát marad,mint pl.Széles úr,sajtótulajdonosként,akkor nincsen más,mint az,hogy a kormányzó erő sajtótulajdonos barátot csinál a magyar államból:a köztelevízió nem lehet ellenzéki.

Ez szerintem veszedelmesen rossz logika,de az ellen se nagyon lehetne érvelni,ha valaki azt mondaná, hogy beteg.

Szerintem laboratóriumban semmilyen szabadság nem születik,a sajtóé se.
S azt sem vitatom,hogy egy laptulajdonos,kiadó személye lényegtelen. Hogy mennyire lényeges,az viszont már kérdés,és szerintem sem annyira,mint azt itt vetítik, még akkor se, ha most Orbán és Simicska nem barátok (amely személyes szitu a sajtószabadság ügyében egyébként jól jelzi az egész magyar politika teljes, normálisból való kifordultságát).

Ennél bőven érdekesebb kérdés az állam szerepe,mint kiadóé,laptulajdonosé,stb.,s ebben azért vannak követhető példák,a brit,a német,stb.
Na,ezektől távolodunk,de rendesen,s engem inkább ez érdekel,mint két okos kelet-közép európai hatalomtechnikus személyes összeveszése.

Őszintén szólva örülnék egy rendes középkornak. :)
Felelősségre vonhatósággal, betartandó szabályokkal, törvénykező falvakkal, stb.
Még inkább örülnék egy római köztársaságnak, vagy izlandi allthingnek, esetleg a szabad magyarok önrendelkezésének, ha már magyarok vagyunk. De mondom, az érett középkori viszonyokkal is kiegyeznék. Király nélkül persze, mert minden meghaladott dolgot nem kell elővenni, csak a természeti rendet kell visszaállítani. :)

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés