Nyilvános megszégyenítések − a kalodától a közösségi médiáig

2015. április 28. 10:28

Szabó György
Danube Institute blog
Létezik egyetlen magyarázat arra, hogy miért élvezzük annyira embertársaink megszégyenítését? És mi a helyzet az új médiában tapasztalható sértegetéshullámokkal?

„Létezik egyetlen magyarázat arra, hogy miért élvezzük annyira embertársaink megszégyenítését? És mi a helyzet az új médiában tapasztalható sértegetéshullámokkal? A Jon Ronson által írt, a nyilvános megszégyenítés térnyeréséről szóló könyvet elemezte Toby Clements a Telegraph-ban megjelent írásában.

Amit Ronson felfedezett, az mindenki számára nyugtalanító, hiszen a közösségi média globális elérhetőségének köszönhetően legtöbbünk érintett lehet. Annak ellenére, hogy a Twitter és a Facebook lehetőséget biztosít érzéseink kinyilvánítására, sokszor nem a legjobb fényben tüntetnek föl minket. Ronson több síkon igyekszik elmagyarázni az emberek birkamentalitását. Philip Zimbardo stanfordi börtönkísérletét is megemlíti, ahol hat fiatalember másik hat fiatal őrzését szimulálja egy pincében, mely során valóságos szörnyekké válnak. Ronson arra a következtetésre jut: valószínűleg nem létezik egyetlen magyarázat arra, hogy miért élvezzük annyira embertársaink megszégyenítését. Talán, amikor összeverődünk és megszégyenítünk másokat, »a normalitás határait az azon kívül álló emberek széttépése által definiáljuk«.

És mi a helyzet az áldozatokkal, azokkal akiket széttépünk? Néhányuknak valóban felfordul az élete és a poszttraumatikus stressz szindrómában szenvedőkéhez hasonló tüneteket produkálnak. Ez Ronsont egy olyan tanulmány elkészítésére sarkallta, amely arra próbál meg választ adni, hogy mi is valójában a szégyen és milyen hatást gyakorol ránk. Találkozik James Gilligannel is, aki a hetvenes években egy massachusetts-i börtönben szolgált, mint pszichiáter. Gilligan felfedezte, hogy a visszaeső gyilkosoknak nem voltak többé emberi érzéseik − egyikük csak »bomló táplálékként« definiálta magát −, azért mert volt egy »központi titkuk«: mélyen, krónikusan meg voltak szégyenítve. Az erőszak csak eszköz volt számukra, hogy ezt az érzést az önbecsüléssel cserélhessék föl, tehát a büntetésük által csak rosszabbá vált a helyzet. Azáltal viszont, hogy megkapták a tiszteletet, valamelyest megnyugodtak. Gilligan munkája észrevehető és tartós változásokat szült, egészen addig, amíg az újonnan megválasztott állami kormányzó meg nem szüntette a programot.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 4 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

KORRUPT ADÓHIVATALNOKOK

Mesterházy Sándor és 65 társa korrupciós ügyének következő nyilvános tárgyalása 2015. április 28. és 29-én 9 órai kezdettel folytatódik a balassagyarmati bíróságon.
(I. em. 9, bíró: dr. Varga Zsolt)
Mesterházy, mint a vagyonosodási vizsgálatokat
végző osztály vezetője Székesfehérváron revizorokkal, adóhivatali végrehajtókkal, adminisztratív dolgozókkal a kezelésükbe vett adóalanyokat megzsarolták,anyagi javaiktól megfosztották.
Vida Ildikó állítólag nem tud folyamatban lévő hasonló esetekről.
A kifosztottak egy része külföldre menekült az adóhivatali munkatársak elől, mások hajléktanok lettek.

Jogerős ítélet 2030 körül várható

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés