Mi a különbség a cenzurálás és a moderálás között?

2015. augusztus 2. 15:36

Zöldi László
Médianapló
Hirtelen kíváncsi lettem. Vajon ki lehet a tegeződő pöcsöző? Mivel foglalkozik? Akkor is goromba-e, ha beszélek vele telefonon?

A vonal másik végén ötven és hatvan közötti hang szólalt meg. Nem zavarná - kérdeztem -, ha a digitális csendőrperturól, amelyben ő tegezett engem, én pedig magáztam öt, az önözésre váltanánk? Így beszélgetésünk kevésbé fajulna kocsmai veszekedéssé. A kulturált percekben pedig kirajzolódott előttem egy sors. Újdonsült ismerősöm éppen lábadozik, mert túl van egy operáción. Szegről-végről szakmabeli, mert egy nehézségekkel küszködő horgászportált üzemeltet. A hajója egy folyó deltájában ringatózik, innen kapcsolódik be a netes eszmecserékbe. Ezt például elrontottam, mert nem szóltam közbe. Helyettem kellett visszautasítania a fasiszta kommenteket, akár meg is köszönhetném neki.

Köszönet a felismerésért, ekkor értettem meg ugyanis, hogy mi a különbség a cenzúra és a moderálás között. Bár bennem nem ötlött fel, hogy közbe kellett volna lépni, de ha egy nappal később világnézeti alapon töröltem volna a 66 »fasiszta«, illetve »komenista« kommentet, akkor cenzúráztam volna. Ha viszont a lepöcsözés után azért töröltem az aránytalan és durva magándiskurzust, mert eltorzította a bejegyzés vitáját, akkor moderáltam. Mellesleg az utánközlő szerkesztőség is csupán erre hatalmazott föl.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 48 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Élt egyszer egy hatalmas harcos. Bár öreg volt már, még mindig képes volt legyőzni kihívóit. Hírneve messzire eljutott, és sok tanítvány gyűlt össze hogy tanuljon tőle.
Egy napon egy ismeretlen harcos érkezett a faluba. Elhatározta, hogy ő lesz az első ember, aki legyőzi a nagy mestert. Ereje mellett volt egy nyugtalanító tulajdonsága, hogy felfedje ellenfele legkisebb hibáit is. Megvárta, amíg ellenfele megteszi az első csapást, kifigyeli gyengeségét, és könyörtelenül, villámgyorsan lecsap rá.
Nem hallgatva aggódó tanítványaira, az öreg mester boldogan elfogadta a fiatal harcos kihívását. Amint ketten elkészültek a küzdelemre, a fiatal harcos elkezdte becsmérelni az öreg mestert. Sarat szórt az arcába és leköpte. Órákig ócsárolta és elmondott minden szitkot és átkot, amit az emberiség csak ismer. De az öreg harcos egyszerűen csak állt ott nyugodtan és nem mozdult. Végül, a fiatal harcos teljesen kimerült, és vereségének tudatában, kínosan érezve magát elment.
A tanítványok csalódottan, hogy nem harcolt az ifjúval, az öreg mester köré gyűltek és kérdezték őt: – Hogy tudtad becsülettel kiállni azokat a sértéseket? Hogy tudtad legyőzni?
A mester így válaszolt: – Ha valaki hoz neked egy ajándékot, és te nem veszed el, akkor kit illet az ajándék?

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában