A kommentes ügyben született strasbourgi ítélet

2016. február 5. 15:47

Magyar Lapkiadók Egyesülete
Magyar Lapkiadók Egyesülete
A döntő kérdés Strasbourg szerint az a mód, ahogyan az internetes portálok felelősségre vonhatók a harmadik fél hozzászólásaiért.

Elkészült a kommentes ügyben született strasbourgi ítélet fordítása (Kóczián Sándornak köszönhetően)

*

(Application no. 22947/13., 2016. febuár 2-i ítélet)[1]

Tényállás

A kérelmezők a Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesülete (MTE), a magyar internetes tartalomszolgáltatók önszabályozó testülete és az Index.hu Zrt., az Index internetes hírportál tulajdonosa. A kérdéses időben az MTE és az Index egyaránt lehetővé tette a felhasználók számára, hogy kommentálják az oldalaikon közzétett cikkeket. 2010. február 5-én az MTE állásfoglalást tett közzé a honlapján, amelyben etikátlannak nevezte két ingatlanos honlap üzleti gyakorlatát, megtévesztve az ügyfeleiket azzal, hogy egy ingyenes hirdetési szolgáltatás 30 nap után úgy vált fizetőssé, hogy erről a felhasználók nem kaptak előzetesen értesítést. A cikket az Index „Tékozló Homár” fogyasztóvédelemmel foglalkozó blogja is átvette. Az állásfoglaláshoz mind az MTE, mind az Index honlapján több sértő, vulgáris komment érkezett („Két szemét ingatlanos oldal”; „benkősándoros, sunyi, lehúzó cég”; „Azért az ilyenek szarjanak sünt és költsék az összes bevételüket az anyjuk sírjára, amíg meg nem dögölnek”). 2010. február 17-én az ingatlanos honlapokat üzemeltető cég polgári keresetet nyújtott be a kérelmezők ellen arra hivatkozva, hogy a cikk és az azt követő hozzászólások megsértették a jó hírnevét. A kérelmezők a bíróság keresetéről tudomást szerezve azonnal eltávolították a kérdéses hozzászólásokat. Viszontkeresetükben azzal érveltek, hogy közvetítő szolgáltatóként nem voltak felelősek a felhasználók kommentjeiért, és kritikájuk indokolt volt a számos fogyasztói panasz és eljárás révén, amelyeket az ingatlanos honlapok üzleti gyakorlata ellen indítottak.

A Fővárosi Bíróság 2011. márciusi ítélete szerint az állásfoglalás nem minősült jogsértőnek. A kifogásolt kommentekről azonban úgy vélte, hogy azok sértőek, bántóak és megalázóak voltak, és túlmentek a véleménynyilvánítás szabadsága megengedett határain. A hozzászólások az olvasói levélhez hasonlóan szerkesztett tartalomnak minősültek. Azáltal, hogy lehetővé tették az olvasók számára, hogy hozzászólásokat tegyenek a weboldalaikon, felelősséget vállaltak az olvasók sértő vagy jogellenes kommentjeiért. Az ítéletet a Fővárosi Ítélőtábla, majd a Kúria is helybenhagyta. Az indokolás szerint a kommentek nem olvasói levélnek, hanem magánjellegű megnyilvánulásnak minősülnek. Ám ha az internetes oldalakon különböző hozzászólások elhelyezésére ellenőrizetlenül biztosítanak lehetőséget, számolniuk kell azzal, hogy azok között jogsértő közlés is szerepel, amiért felelősséggel tartoznak. A kérelmezők alkotmányjogi panaszát az Alkotmánybíróság 2014 májusában elutasította.

A döntés

A Bíróság mindenekelőtt rámutatott, hogy a kérelmezők, a nagy internetes hírportált gazdasági célból futtató kiadó és az internetes tartalomszolgáltatók önszabályozó testülete olyan helyzetben voltak, hogy fel tudták mérni a tevékenységükkel járó kockázatokat, és előre kellett látniuk, hogy a belső jog, a polgári törvénykönyv alapján felelősségre vonhatók a harmadik felek jogellenes hozzászólásaiért. A vitatott beavatkozás ezért „törvényben meghatározott” volt, amelynek törvényes célja mások jogainak védelme volt (51-52. bek.). A Bíróság ezúttal is emlékeztetett arra, hogy figyelembe véve az elérhetőségét és a tárolás képességét, valamint a hatalmas mennyiségű információ közzétételét, az internet fontos szerepet játszik a nyilvánosság hírekhez való hozzáférésének javításában, és általában az információk terjesztésének megkönnyítésében[2](56. bek.). A jó hírnév védelméhez való jog a 8. cikk által védett magánélet tiszteletben tartásához való jog részét képezi. Ahhoz viszont, hogy a 8. cikk számításba jöjjön, a jó hírnév sérelmének el kell érnie egy bizonyos komoly szintet, és oly módon kell kárt okoznia, ami „sérti a magánélet tiszteletben tartásához való jog személyes élvezetét”[3] (57. bek.).

Mind a Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesülete, mind az Index fórumot nyújtott a véleménynyilvánítás jogának gyakorlására, lehetővé téve a nyilvánosságnak az információk és eszmék közlését. A kérelmezők magatartását ezért a sajtóra alkalmazandó elvek fényében kell értelmezni (61. bek.). A Bíróság megerősítette, hogy az internetes hírportáloknak – bár nem a hozzászólások kiadói hagyományos értelemben véve – elvben „kötelezettségeket és felelősséget” kell vállalniuk. Az internet sajátos természetéből fakadóan e „kötelezettségek és felelősség” bizonyos mértékben eltérhetnek a hagyományos kiadókétól, különösen ami a harmadik féltől származó tartalmakat illeti[4] (62. bek.). A Bíróság a Delfi-esetben már megvizsgálta a nagy internetes hírportálok kötelezettségeit és felelősségét, amelyek gazdasági célból platformot nyújtanak a felhasználók által generált hozzászólásoknak, és ahol a felhasználók az ilyen platformok használatával nyilvánvalóan jogellenes véleménynyilvánításban, gyűlöletbeszédben és erőszakra uszításban vesznek részt (63. bek.). A jelen eset azonban más. Bár sértőek és vulgárisak voltak, a kifogásolt kommentek nem minősültek egyértelműen jogellenes beszédnek, és bizonyosan nem gyűlöletbeszédnek vagy erőszakra uszításnak. Továbbá, míg az Index tulajdonosa egy nagy médium, amit gazdasági érdekűnek kell tekinteni, MTE az internet-szolgáltatók non-profit önszabályozó egyesülete, amelynek nincs ilyen érdeke (64. bek.).

A hazai bíróságok szerint a kifogásolt kijelentések megsértették a felperes cég személyiségi jogait és jó hírnevét. Minden további elemzés vagy indokolás nélkül fogadták el, hogy a kijelentések jogellenesek voltak, mivel csorbították a felperes társaság jó hírnevét (65. bek.). A Bíróság korábban már kimondta, hogy a jogi személyek nem lehetnek olyan személyiségi jogok megsértésének áldozatai, amelyek csak természetes személyekhez fűződhetnek. Különbséget kell tenni egy gazdasági társaság kereskedelmi jó hírnévhez fűződő érdeke és az egyén – társadalmi státuszát érintő – jó hírneve között. Míg utóbbi kihathat az emberi méltóságra, előbbinek nincs erkölcsi vetülete.[5] Az állam bizonyos mérlegelési jogkört élvez, amikor a hazai jogban lehetővé teszi egy társaság számára az olyan állítások megtámadását, és az okozott kár mérséklését, amelyek jó hírnevét kockáztatják[6] (66. bek.). Valóban, nem zárható ki, hogy a kifogásolt megjegyzések károsak voltak a társaság mögött álló természetes személyre, és ebben az értelemben a hazai bíróságok döntései közvetett módon e személy védelmét szolgálták (67. bek.).

A Bíróság emlékeztetett azokra az elvekre, amelyeket figyelembe kell venni, amikor a véleménynyilvánítás szabadságát azoknak a jó hírnevével szemben kell mérlegelni, akikkel szemben az állításokat tették, amely jog a 8. cikk által védett: hozzájárulás a közérdekű vitához; a riport témája; az érintett személy korábbi magatartása; a közzététel tartalma, formája és következményei; az újságírókra és a kiadókra kiszabott szankció súlyossága.[7] Hozzátette, egy ilyen, hazai bíróságok által elvégzett mérlegelés eredménye elfogadható lesz, amennyiben e bíróságok alkalmazzák a megfelelő kritériumokat (68. bek.). A Bíróság a Delfi-ügyben a következő szempontokat azonosította: a kommentek kontextusa; a kérelmező társaság által alkalmazott intézkedések annak érdekében, hogy megelőzzék vagy eltávolítsák rágalmazó hozzászólásokat; a kommentek tényleges szerzőinek felelőssége a közvetítők felelősségének alternatívájaként; a hazai eljárások következményei a kérelmező társaságra (69. bek.). Ez utóbbi kritériumot azért vezette be, hogy értékelje a nagy internetes hírportálok felelősségét, amiért nem távolítják el a weboldalaikról a közzétételt követően haladéktalanul a gyűlöletbeszédnek vagy erőszakra uszításnak minősülő kommenteket. A Bíróság számára tehát a beavatkozás arányosságának értékelésekor a gyűlöletbeszéd nemléte is releváns a jelen esetben (70. bek.). Következésképpen azt kell megvizsgálni, hogy a hazai hatóságok megfelelően mérlegeltek-e a kérelmezők 10. cikkben foglalt joga és a felperes társaság azon joga között, hogy ne kelljen eltűrnie a 8. cikk szerinti jogait sértő állításokat (71. bek.).

Ami a kifogásolt kommentek kontextusát és tartalmát illeti, a Bíróság rámutatott, hogy az azok alapjául szolgáló cikk két nagy ingatlanos honlap üzleti gyakorlatát érintette, amit félrevezetőnek és az ügyfeleiket károsítónak ítéltek. Közérdek fűződött a nyílt vita biztosításához a számos fogyasztót és internet-felhasználót érintő ügyben. E magatartás már számos panaszt eredményezett a fogyasztóvédelmi szervek felé, különböző eljárásokat indítva az érintett társasággal szemben. A Bíróság szerint ezért a hozzászólások egy közérdekű kérdést érintettek, és a cikk sem tekinthető ténybeli alapot nélkülözőnek vagy indokolatlanul sértő hozzászólásokat provokálónak (72. bek.). A kommentek nem rágalmazó tényállítások, hanem értékítéletek vagy vélemények voltak, amelyek egy kereskedelmi magatartást bélyegeztek meg, és amiket részben a hozzászólók személyes frusztrációi is befolyásoltak azt követően, hogy a cég becsapta őket. Azokat a felperes cég üzletpolitikájáról szóló vita keretében posztolták, ártalmasnak véve a számos ügyfélre (75. bek.). A hozzászólásokban használt kifejezések sértőek, nyíltan vulgárisak voltak. A sértések a véleménynyilvánítás szabadságának védelmén kívül eshetnek, ha öncélú becsmérlésnek minősülnek, ha a kijelentés egyedüli célja a sértegetés; ám a vulgáris kifejezések használata önmagában nem meghatározó valamely sértő kifejezés megítélésekor. A stílus a kifejezés formájaként a kommunikáció részét képezi, ennélfogva az a kifejezés tartalmával együtt védelemben részesül[8] (76. bek.). Szem elől nem tévesztve a rágalmazás hatásait az interneten, különösen az információk terjedésének könnyedségét, körét és sebességét,[9] a Bíróság szerint figyelembe kell venni, a kommunikáció stílusának sajátosságait az egyes internetes portálokon. Bár a hozzászólásokban használt kifejezések alacsony színvonalúak, azok számos internetes portál kommunikációjában gyakoriak, ami csökkentheti e kifejezéseknek tulajdonítható hatást (77. bek.).

Ami a kommentek szerzőinek felelősségét illeti, a hazai bíróságok egyáltalán nem foglalkoztak a kommentelők azonosításának lehetőségével, és nem tájékozódtak a kommentálás feltételei felől vagy a regisztrálás rendszeréről, amely lehetővé tette az olvasó számára a hozzászólások tételét a kérelmezők weblapjain (78. bek.). A nemzeti bíróságok megelégedtek azzal, hogy a kérelmezők felelősséggel tartoztak a kommentekért, mivel rágalmazó kijelentéseket terjesztettek, anélkül, hogy mérlegelték volna a hozzászólások tényleges szerzőinek felelősségét. A Bíróság számára a kérelmezők magatartása – platform nyújtása harmadik felek számára, hogy kommentek posztolásával gyakorolhassák a véleménynyilvánítási szabadságukat – egy sajátos természetű újságírói tevékenység (79. bek.).

Ami a kérelmezők lépéseit és a károsult fél magatartását illeti, jóllehet a bejelentést követően azonnal eltávolították a kérdéses kommenteket, a Kúria mégis felelősnek találta őket a polgári törvénykönyv alapján, mivel lehetővé tették az olvasók számára, hogy hozzászólásokat tegyenek a cikkel kapcsolatban, objektív felelősségüket feltételezve bármely olvasó által tett sértő vagy jogellenes hozzászólásért. A Fővárosi Ítélőtábla szerint a kommentek eltávolításának körülményei nem relevánsak az objektív felelősség értékelése szempontjából (80. bek.). A kérelmezők viszont tettek bizonyos általános intézkedéseket, hogy megakadályozzák a rágalmazó kommenteket, illetve eltávolítsák azokat, mint például az általános felhasználási feltételek rögzítése és az értesítési-eltávolítási rendszer (notice-and-take-down system), ahol bárki jelezhette a jogellenes hozzászólásokat a szolgáltatónak (81. bek.). A hazai bíróságok úgy ítélték meg, hogy a moderálatlan hozzászólások lehetővé tételével a kérelmezőknek számítaniuk kellett arra, hogy néhány közülük sértheti a törvényt. A Bíróság szerint az ilyen túlzott és kivitelezhetetlen előrelátás követelménye aláássa az információk közlésének szabadságának jogát az interneten (82. bek.). Továbbá, a károsult társaság soha nem kérte a kérelmezőket a kommentek eltávolítására, hanem úgy döntött, hogy közvetlenül bírósághoz fordul. Sőt, a bíróságok úgy állapították meg a kérelmezők objektív felelősségét, hogy nem vizsgálták egyáltalán a kérelmező vagy a felperes magatartását (83. bek.).

A kommentek következményei kapcsán a Bíróság újra megismételte, hogy különbséget kell tenni egy társaság kereskedelmi jó hírnévhez fűződő érdeke és az egyén – társadalmi státuszát érintő – jó hírneve között. Míg utóbbi kihathat az emberi méltóságra, a kereskedelmi hírnévhez fűződő érdek mentes az olyan morális dimenziótól, amelyet az egyének jó hírneve felölel (84. bek.). A kommentek következményeit ebben a kontextusban kell elhelyezni. A cikk és a kifogásolt hozzászólások közzététele idején már vizsgálatok voltak folyamatban a cég üzleti magatartása miatt. Ennek fényében a Bíróság nem volt meggyőződve, hogy a kommenteknek további és jelentős hatása volt az érintett fogyasztók hozzáállására. A hazai bíróságok ugyanakkor nem értékelték, hogy a hozzászólások elérték-e a komolyság egy szükséges szintjét, és ténylegesen kárt okoztak-e a jogi személy szakmai jó hírnevének (85. bek.).

Bár a kérelmezőknek nem kellett kártérítést fizetni, a Bíróság szerint a döntő kérdés nem is ez, hanem a mód, ahogyan az internetes portálok felelősségre vonhatók a harmadik fél hozzászólásaiért. Ilyen felelősség előrelátható negatív következményekkel járhat az internetes portálok komment-környezetére, például arra ösztönözve, hogy a kommentálást teljesen zárják be. Ezek a következmények közvetlenül vagy közvetetten dermesztő hatással lehetnek az internetes véleménynyilvánítás szabadságára. E hatás különösen hátrányos lehet egy olyan nem-kereskedelmi honlap számára, mint az első kérelmezőé (86. bek.). A magyar bíróságok azonban ügyet sem vetettek arra, hogy mi forgott kockán a kérelmezők mint a szabad elektronikus média főszereplői számára. Nem vállalkoztak semmilyen értékelésre, hogy a polgári jogi felelősség alkalmazása egy hírportál üzemeltetőjére milyen hatással lesz a véleménynyilvánítás szabadságára az interneten. Sőt, egyáltalán nem végeztek semmilyen mérlegelést ezen érdekek és a felperes érdekei között. Ez a tény önmagában megkérdőjelezi a kérelmezők véleménynyilvánítási szabadságának védelmének megfelelőségét hazai szinten (88. bek.). A Bíróság hozzátette, a magyar bíróságok felelősség fogalmáról alkotott merev álláspontja ténylegesen kizárja a versengő jogok közötti mérlegelést a Bíróság ítélkezési gyakorlatában megállapított kritériumok szerint (89. bek.).

Végül a Bíróság kimondta, hogy ha hatékony eljárások lehetővé teszik a gyors választ, az értesítési-eltávolítási rendszer (notice-and-take-down system) sok esetben megfelelő eszközként működhet minden érintett jogainak és érdekeinek kiegyensúlyozására. Nem látott okot arra, hogy egy ilyen rendszer – amely mindkét kérelmező weboldalán ott volt – ne tudna járható utat nyújtani arra, hogy megvédje a felperes kereskedelmi jó hírnevét. Igaz, olyan esetekben, amikor a harmadik fél felhasználó gyűlöletbeszéd formájában kommentál, és közvetlenül veszélyezteti az egyének testi épségét, mások jogai és érdekei, valamint a társadalom egésze is feljogosítja a részes államokat, hogy felelősségre vonják az internetes hírportálokat, amennyiben azok nem tesznek intézkedéseket az egyértelműen jogellenes hozzászólások haladéktalan eltávolítására, még az áldozat vagy harmadik fél jelentése nélkül is.[10] Jelen esetben azonban nem voltak ilyen megnyilatkozások. A fenti megfontolások elegendőek voltak arra, hogy a Bíróság kimondja, a 10. cikket megsértették (91. bek.). Az ítélethez egy párhuzamos véleményt fűztek.

***

Az ügyben hivatkozott fontosabb esetek

Times Newspapers Ltd v. United Kingdom (Nos. 1 and 2) (27. bek.); Uj v. Hungary (22., 23. bek.); Axel Springer AG v. Germany (83., 90-95. bek.); Ahmet Yildirim v. Turkey (48. bek.); Delfi AS v. Estonia (113., 133., 147., 159. bek.).


[2] Times Newspapers Ltd v. United Kingdom (Nos. 1 and 2); § 27.; Ahmet Yildirim v. Turkey; § 48.; Delfi AS v. Estonia; § 133.

[3] Axel Springer AG v. Germany; § 83.

[4] Delfi AS v. Estonia; § 113.

[5] Uj v. Hungary; § 22.

[6] Steel and Morris v. United Kingdom; § 94.; Kulis and Rózycki v. Poland; § 35.

[7] Axel Springer AG v. Germany; § 90-95.

[8] Uj v. Hungary; § 23.

[9] Delfi AS v. Estonia; § 147.

[10] Delfi AS v. Estonia; § 159. 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 6 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés