A rendszerváltás előtt még voltak illúziók a köztévékről

2016. szeptember 8. 10:00

Gálik Mihály
Lumens
A magyar közmédia úgy funkcionál, hogy a hatalom által odahelyezett emberek transzmisszióként megjelenítenek egy akaratot. Ez egyeseknek tetszik, másoknak nem, de hogy a médiatartalom-előállítás szabályainak nem felel meg, az száz százalék. Interjú.

Térségünk köztelevízióinak nézettségei adatait böngészve a laikus számára úgy tűnhet, hogy a regnáló kormányok talán nagyobb jelentőséget tulajdonítanak nekik a hatalom megtartása szempontjából, mint azt a számok indokolnák. Ön mit gondol erről?

Lengyelországban és Csehországban a magyar köztévéhez képest kifejezetten magas a nézettségi mutató, az adatok tehát igen eltérőek a régión belül. Hogy aztán ez arra a következtetésre vezet-e, amelyet említett, azt nem tudom. A modern politikai rendszerekben sokszor igen kicsi az az arány, amely úgymond jobbra vagy balra eldönt valamit. Valamennyire muszáj hinnünk abban, hogy a média befolyással bír a fogyasztói szokásokra, a politikai döntésekre vagy éppen az életvitelre – még ha nem is tudjuk pontosan megmondani, hogy milyen erős ez a hatás.

Ha van egy masszív kormányfelügyelet alatt álló közszolgálati média, akkor azt hiszem, hogy az még tizenöt százalékos közönségaránnyal is nagyon hasznos a politikai elitnek. Nem szabad elfelejteni a rádiót sem, hiszen azért van egy jelentős – persze elsősorban idős – rétege a teljes népességnek, amely a közszolgálati rádió műsoraihoz ragaszkodik. A szokás rendkívül erős befolyásoló tényező. Ha valaki hozzászokott egy médiumhoz gyermek- vagy fiatal felnőttkorában, ahhoz később is nagyon erősen fog ragaszkodni.

Mégis igen sok példát lehetne hozni az ellenkezőjére is: amikor kiélezett politikai szituációkban a köztévé által elvileg sugallt nézet nem tudott felülkerekedni egy-egy népszavazás vagy választás alkalmával.

Ha pedig nem azt a meggyőződést sulykolta volna, akkor lehet, hogy még annyira sem közelíti meg a szavazatok számában a vesztes fél a győztest. Ki tudja ezt? Nem állítottam, hogy a köztévé mindenkire tud hatni, csak azt mondom, hogy a politikusok komolyan veszik ezt a hatást. Nem rég Török Gábor politológus, egyetemi kollégám nyilatkozta a hazai helyzetről a Népszabadságnak adott interjújában – és ezzel egyet tudok érteni –, hogy ma Magyarországon médialogikáról beszélni teljesen értelmetlen.

A közszolgálati rádió mostani hírműsoraiban például tizenöt hírből tíz biztosan nem felel meg a médialogika szabályainak, mert egyszerűen nincs hírértéke. A magyar közmédia úgy funkcionál, hogy a hatalom által odahelyezett emberek transzmisszióként megjelenítenek egy akaratot. Ez egyeseknek tetszik, másoknak nem, de hogy a médiatartalom-előállítás szabályainak nem felel meg, az száz százalék.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 26 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A rendszerváltás előtt még voltak illúzióink a kereskedelmi tévékről.

Nem tudom, milyen szabályokra gondol Gálik úr (a BBC-t emlegették korábban) és milyen módszertannal készül az a bizonyos "közérték teszt". Szerintem is lehetséges kiegyensúlyozott értékbeállítottsággal újságírást művelni, csak éppen ritka madár az az újságíró, aki képes(!) és akar is(!) ilyet csinálni, ilyen szándékú tulajdonos-fenntartó viszont nem létezik. Ezért vagy idealista és illúziót kerget, aki erre törekszik, vagy egy adott értéktartalmat akar függetlennek és követendő mintának előírni. Gálik Mihályról még el is tudnám hinni, hogy idealista, az EU-bürokrácia esetében viszont alighanem az utóbbiról van szó.

A fentiek alapján az lenne a korrekt és kiegyensúlyozott, ha az EU előírná, hogy a mindenkori kormányt és a mindenkori parlamenti ellenzéket megilleti egy-egy közmédia-csatorna irányítási joga. Jogos ugyanis az a törekvés, hogy az értékrendjüknek megfelelően (közbeiktatott szűrés és manipuláció nélkül) eljuttassák az álláspontjukat a választópolgárokhoz. A többi csatornán pedig legyen szabad verseny mindenkire érvényes törvényi felügyelet mellett.

Ugyan, kérem!
Egy-két , valóban normális emberen kívül, akik előfordulnak nagy-néha a különböző TV-csatornákon, csak a gagyi és a hülyeség megy minden szinten.
Már a híradókat sem nézi az ember, mert semmitmondóak, nem beszélve arról, hogy minden két szereplős műsor ott ér véget, ahol az ember úgy érzi, a kérdező sem kérdezett rá semmire a válaszadó is adós maradt a lényeggel.
Úgyhogy: TV nulla, a rádió álszent és tucc-tucc, hülye locsogásból él, ezért kár értük fizetni.
Olyan ez, mint a zöldnek nevezett hülye pártok. Mindennel foglalkoznak, csak az emberekre veszélyes ügyekkel nem.
Miért nem tiltakoznak például a tüdőrákot okozó, gumiégető autós fesztiválok betiltatásával?

Az embernek ember a párja, nem a média, vagy bármelyik kormány. Amíg az emberek a médián és a pártokon lógnak, addig bábuk a sakktáblán. Hülyeség-fogyasztók.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés