Akikre érdemes figyelnünk: az új médiasztárok

2017. január 16. 11:43

Jeszenszky Zsolt
Mandiner
Ahogy a hagyományos sajtó szereplői folyamatosan hiteltelenítik el saját magukat, úgy törnek egyre följebb az új véleményformálók. Bátrak, szókimondóak, provokatívak. Őket érdemes követni.

Jeszenszky Zsolt írása

 

Nem is olyan régen számos médiaorgánum még nagy megbecsülésnek örvendett; az ember ezeket a felületeket mértékadónak, objektívnek és hitelesnek tartotta, még akár akkor is, ha egyik-másik szellemisége számos dologban eltért az övétől. Mára azonban a mainstream („fősodratú”) média az egész világon sajnos gyakorlatilag a vele szimbiózisban élő ideológiai-politikai hatalom szócsövévé, kiszolgálójává vált. Folyamatosan torzít, minden alapot nélkülözően vádol és bélyegez, vagy akár gátlástalanul hazudik – akár saját maga által korábban készített anyagokat is megtagadva – annak érdekében, hogy a politikai ellenfeleket bármi áron lejárassa.

Tavaly késve írta meg a mainstream német sajtó, hogy Kölnben migránsok százai erőszakoskodtak német nőkkel. (A dortmundi templom felgyújtásáról szóló cikket viszont cáfolta a rendőrség. – szerk.) A napokban egy fogyatékkal élő fehér fiút elrabló, megkínzó, őt „Fuck white people” és „Fuck Donald Trump” kiáltásokkal gyalázó, az egészet a Facebookon élőben közvetítő négy fekete elkövetőt próbált a CNN-től kezdve az MSNBC-n át a leköszönő Obama elnökig a teljes amerikai baloldal még mindig, az óriásivá dagadt országos botrány után is szerecsenmosdatni, tagadni a rasszista indítékot, az egészet bagatellizálni, félremagyarázni.

A tömegtájékoztatás ma már nem csak a reklámokban ver át és tukmál ránk mindent, hanem teljes mértékben a félretájékoztatásról, a gondolkodásunk manipulálásáról szól – persze igen kifinomult eszközökkel, és igen gyakran valamilyen (ál)szent eszme nevében.

Ahogy a hagyományos sajtó szereplői folyamatosan hiteltelenítik el saját magukat, úgy törnek egyre följebb az új véleményformálók. Bátrak, szókimondóak, provokatívak – persze, hogy nincs mindig mindenben igazuk, de végre valós diskurzust teremtenek. Nem beszélnek mellé, nem óvatoskodnak, magasról tesznek a PC-re; akkor is leírják a tényeket, ha az sérti valamelyik áldozatnak kikiáltott kisebbség érzékenységét, vagy ha az évtizedes tabuk kimondását jelenti. Nem csak üres, végtelen lózungokban papolnak és leckéztetnek róla, hanem valóban komolyan veszik a szólás- és sajtószabadságot. Nem fogadják el az előírt kánont; azt, hogy mit és hogyan szabad mondani, hogyan kellene gondolkodni. És azok a menetrendszerűen érkező (és lassan teljesen megkopott és hatástalan) megbélyegzések sem érdeklik őket, amelyeket rendre megkapnak ők is a határtalan erkölcsi magaslatokban tévelygő elitistáktól.

Hogy kik ők? Íme néhány példa, értelemszerűen elsősorban angolul értőknek, hiszen médiatevékenységük angolul érhető el.

Tomi Lahren

Ki mással is lehetne kezdeni, mint egy fiatal szőke bombázóval. A 25. életévében járó, dél-dakotai születésű, a Las Vegasi Egyetemen végzett Tomi ma már Texasban él, az Irvingben székelő, TheBlaze elnevezésű multiplatform (televízió, rádió, Internet) hálózat egyik műsorát vezeti és jut el sok-sok millió amerikai háztartásba. Facebook-oldalának közel 3 millió 800 ezer követője van. A műsorai végén elhangzó háromperces „Final Thoughts” egyfajta védjegyévé vált; ezekben sajátos, egyéni stílusában, finomkodás nélkül mondja el véleményét az aktuális témákról. Egyik legnagyobb dobása az volt, amikor arra a szokványos sztereotípiára, hogy a republikánusok mind öreg, gazdag fehér férfiak, úgy reagált, hogy nézzük meg a demokratákat: „Hillary Clinton, Elizabeth Warren, Joe Biden. Öreg, gazdag, fehér, és ha a nadrágkosztüm épp rájuk megy… férfiak is.”

Kedvenc publicisztika/videó:

Colin Kaepernick amerikai futballjátékos újabban nem hajlandó a hagyományok szerinti, szívére tett kézzel hallgatni a himnuszt a meccsek előtt, hanem azzal tiltakozik a „rasszista” Amerika ellen, hogy fél térdre ereszkedik. Tomi ebben a videóban osztja ki – eddig laza 66 millió megtekintéssel.

 

 

Faith Goldy

A Torontóban székelő Rebel Media egyik húzóneve és arca. A The Rebel a YouTube csatornáján sugároz, valamivel 500 ezer fölötti követővel. Faith emellett az országos lefedettségű, elsősorban 45 fölöttieknek szóló VisionTV-ben is vezet műsort. Még nem tart ott, ahol Tomi Lahren, de a jóval kisebb lakosú Kanadából nehezebb is ugyanazt az utat bejárni. Mind a műsor, mind ő maga egy picit kevésbé harsány amerikai kolléganőjénél. Faith esetében a „nomen est omen” kifejezés abszolút gyakorlati értelmet nyer; keresztény hite nagyon fontos számára – meg a puskák

Kedvenc publicisztika/videó tőle. Kiválóan elmagyarázza, mekkora félrevezetés a keresztes háborúkkal vont párhuzam az iszlám és a kereszténység megítélése kapcsán

 

Paul Joseph Watson

 

A 27 éves sheffieldi fenegyerek egy amolyan hetero-macho kiadású Milo (róla lentebb). Szerkesztőként dolgozik Alex Jones (egy másik mai, népszerű online médiaszemélyiség) Infowars nevű weboldalánál. (A baloldal természetesen ezt az oldalt is egyből álhír-oldalnak titulálta – mint minden olyan felületet, amely neki nem tetsző dolgokat ír.) Paul alanyi jogon is igen erős: Facebook-oldalának 400 ezer fölötti követője van, YouTube-csatornájára már majdnem 700 ezren iratkoztak fel. Mind videók, mind egyéb posztok, kommentek terén igen tevékeny, nagyon felkészült és széles műveltségű, a legkülönbözőbb témákban oszt meg gondolatokat… és ő sem beszél mellé, ha ki kell mondani a frankót. Azt mondják, megvan hozzá a haja, arca és (brit) akcentusa, hogy a nők rajongjanak érte, a feministák pedig gyűlöljék – és így is van.

Kedvenc publicisztika/videó:

A nyavalygóknak, akik szerint 2016 minden idők legrosszabb éve volt.

 

Ann Coulter

„Új” médiasztárnak semmiképp sem mondható, hiszen hosszú évek óta a konzervatív jobboldal egyik sztár-publicistája és politikai kommentátora. A jogász végzettségű Coulter tucatnál is több bestsellert írt már, és decemberben múlt 55 éves, de akár 10-20 évet is simán letagadhatna. Tulajdonképpen – a mainstream médiával szembemenő konzervatív Talk Radio két nagy királya, Rush Limbaugh és Pat Buchanan után – ő tekinthető az ebben az összeállításban is szereplő médiacelebek egyik „prototípusának”. Ráadásul egy még sokkal alacsonyabb internet-penetrációjú korban tudott a széllel szemben eljutni a csúcsra. Ha ő nincs, ma valószínűleg Tomi Lahren sem lenne az, aki. Ja, egy laza 540 ezer kedvelővel ő is bír a Facebook-on.

Kedvenc publicisztika/videó tőle. Viszonylag nagyobb ívű írás 2012-ből, a Demokrata párt álszentségéről, az állandó rasszizmus-vád hamis mivoltáról, és arról, hogy már 4 év után is milyen egyértelműen pocsék elnök volt Obama

Brigitte Gabriel

Még egy „nagyágyú”, aki egy libanoni keresztény családban született, és jelenleg 52 éves. A libanoni polgárháború idején izraeli katonák mentették meg egy iszlamista támadás során; és saját bevallása szerint a kórházban látta, hogy a gyerekkorában folyamatosan hallott muszlim propagandával ellentétben az izraeliek mennyire humánusan bánnak a sérültekkel - beleértve a muszlimokat is! 1989-ben emigrált az USA-ba, ahol egyre népszerűbb politikai kommentátor, meghívott előadó, több bestseller könyv szerzője, valamint két non-profit politikai szervezet alapítója lett. Az iszlám terrorizmust magából az iszlám vallásból és a korán erre vonatkozó passzusaiból eredezteti, és szerinte ez a vallás, a modernizálódott kereszténységgel és zsidósággal ellentéten a barbár középkorban ragadt. Facebook oldalát közel 400 ezren követik.

Kedvenc publicisztika/videó:


Ennél tökéletesebben még soha senki nem tette helyre az iszlamofóbiáról papoló álszentséget. (Ez a videó kivételesen elérhető magyar felirattal is.)

Andrew Breitbart

Ha már a nagyágyúknál tartunk, feltétlenül kihagyhatatlan, még akkor is, ha már sajnos öt éve nincs köztünk. Bár Limbaugh, Coulter és Gabriel hamarabb léptek ki nyilvánosság elé, a legnagyobb hatása valószínűleg Breitbartnak volt a konzervatív újságírásra. Az általa alapított, a nevét viselő weboldal, a breitbart.com mára a jobboldal első számú hírportálja lett, 45 millió egyedi látogatóval; jelenleg az USA 35. leglátogatottabb weboldala. Dolgozott korábban a Lewinsky-botrányt egykor kirobbantó Drudge Reportnál (Matt Drudge szintén egy fontos konzervatív médiaszemélyiség, de mindenki egyszerűen nem fér bele a mostani listába); ám a sors furcsa fintora, hogy Breitbart ott volt a mára teljesen a balszélre tolódott Huffington Post alapításánál is. Hithű zsidóként publicisztikáiban gyakran hangsúlyos volt az erőteljes kiállás Izrael mellett. 2012-ben szívrohamban halt meg, 43 évesen.

Kedvenc publicisztika/videó:


 

Bár ennél sokkal húzósabb, odamondósabb, izgalmasabb videók is bőven akadnak tőle, de itt kiváló intellektussal mesél a kulturális marxizmusról, az ún. frankfurti iskoláról, annak képviselőiről – mintha végig egy az egyben Tamás Gáspár Miklósról beszélne (akiről pedig bizonyára sosem hallott).

 

Josephine Mathias

És a nagyágyúk után a legfiatalabb „versenyző”; olyannyira, hogy csak most decemberben kezdte a videók készítését. Egyszerűen csak annyit ír magáról, hogy „My name is Josephine” és hogy „I make un-PC videos”. De milyen jókat csinál! És a legfrissebb, úgy tűnik, nagyot is üt: az eddigiek néhány ezres nézettsége után ezt már 400 ezernél is többen tekintették meg. Korábban már ízekre szedte a Black Lives Matter mozgalmat, most pedig a fogyatékos tinédzsert megkínzó négy feketét osztja ki rendesen. Bélyegezzük rasszistának? Lehetne… csak az a bibi, hogy ő maga is fekete!

Kedvenc publicisztika/videó:

  1.  

    Stacey Dash

    Egy újabb afroamerikai nő, aki magasról tesz a PC-re. És nem akárki ám ő! Az idén 50 éves, még mindig bombázó Stacey 28 évesen játszotta el Alicia Silverstone legjobb barátnőjét, a tinédzser Dionne-t a „Clueless” (Spinédzserek) c. filmben. Bár továbbra is filmez, de jó messzire fordult a militánsan liberális Hollywoodtól. Dolgozik a Fox News-nak, meghatározó szerző a világ legnagyobb angol nyelvű vallási (felekezetektől független) weboldalánál, a 30 millió egyedi látogatót számláló Partheos-nál, és könyvet is írt róla, hogyan lett „Tinédzserből, akinek lövése sincs - konzervatívvá”.

     

    Kedvenc publicisztika/videó: köntörfalazás nélkül megmondja, hogy ha egy transzgender nem tudja eldönteni, hogy ő épp micsoda is aznap, akkor nem koedukált vécét kell adni neki, hanem menjen és vizeljen a bokorba.

    Thaddeus Dionne Alexander

    És még mindig egy feka, de ezúttal egy vagány csávó – egy katona. A lista többi, sziporkázó/intellektuális szereplőjével ellentétben ő egy igazi egyszerű srác – és épp ezért szeretjük. Rengeteg videót tesz föl, egy kicsit néha „too much”, de a Facebook nem ezért tiltotta le egy időre, hanem mert nem tetszett nekik a szókimondása. (Éljen a nagy liberális tolerancia és a szólásszabadság.) 111 ezer követővel az ő csillagja is erősen felfelé ível.

    Kedvenc publicisztika/videó:


    A Trump győzelmét követően hisztérikusan tüntetőket vonja kérdőre – és produkált ezidáig 23 millió megtekintést ezzel a videóval. Telitalálat!

    Gavin McInness

    Az Angliában született, de 4 éves kora óta Kanadában élő McIness-t a „hipszterség keresztapjának” tartják; az idén 47 éves, máig hetykebajszú fazon az azóta milliárdos üzleti értékű, többek között a Walt Disney Company-t is a tulajdonosai között tudó médiakonszernné bővült Vice magazin egyik alapítója. Jelenleg többek között a Rebelen, a TheBlaze-en és a Fox News-on is látható, egyszerre politikai kommentátor és stand-up komikus.

    Kedvenc publicisztika/videó: igen találó írás a 2016-os évről; arról, hogyan sikerült az alt-left fanatizmusnak maga alá temetnie az egész baloldalt

    Steven Crowder

    És ha már jobboldali stand-up komikusok, akkor ő a király. Az idén még csak 30 éves fenegyerek lassan 2 millió követővel bír a Facebookon, 600 ezerrel a YouTube-on, volt már műsora a Fox News-on, rendszeres vendég a Blaze-en, és idén januártól online-műsora, a „Louder With Crowder” már a Conservative Review streaming szolgáltatásán, a CRTV-n is látható. Irány a mainstream!

    Kedvenc publicisztika/videó:

    Egy kis fat-shaming, egy kis köcsögözés (Milo jelenlétében!), és a „Social Justice Warrior” egy mondatban az „asshole”-lal – epic!

    Ben Shapiro

    Bár a lista szinte végtelen, az olvasók türelme pedig bizonyára véges, azért még egy név, akit nem lehet kihagyni. Majdnem félmillió Facbook-követővel, rengeteg TV-s szerepléssel, Ben Shapiro az egyik legismertebb fiatal (idén lesz 33 éves), mainstream konzervatív kommentátor. Legalábbis többé-kevésbé mainstream… Korábban kifejezetten Trump-ellenes volt, de a liberális baloldal folyamatos vinnyogása, az „elolvadó drága kis hópelyhek” láthatóan őt is rádöbbentették, hogy kik jelentik a valós kockázatot a szabadságra és a hagyományos értékekre. Ő is dolgozott korábban a Breitbartnál, jelenleg pedig az általa alapított Daily Wire portált vezeti, amely nagyjából a hagyományos konzervatív médiumok (National Review, Washington Times, stb.) és az anti-establishment jobboldal közti rést hidalja át. Ha intelligens, felkészült, visszafogott és szalonképes, de alapos (és tökéletesen akkurátus) baloldal-pofozást akarunk hallani/olvasni, Shapiro kiváló választás.

    Kedvenc publicisztika/videó:

    Ebben a nagyon friss videóban (január 11.) Meryl Streep Golden Globe díjátadón elmondott beszédét szedi tökéletesen ízekre.

    Milo Yiannopoulos

    Na végre... A király(nő), a mester, a zseni. Bár követőinek száma még „csak” 1 millió fölött jár, de vitán felül jelenleg a legnépszerűbb, legnagyobb hatású figura az amerikai jobboldalon. A Twitterről örökre letiltották, amikor „pasi”-nak nevezett egy afroamerikai színésznőt, aki úgy néz ki, mint… egy pasi. De azóta más csatornákon még sokkal népszerűbb lett. Rendkívül művelt és szellemes, egy pillanatra sem hagyja abba a provokálást; a baloldal pedig sem kiköpni, sem lenyelni nem tudja. Pillanatnyi gondolkodás nélkül homofóbnak, antiszemitának és rasszistának bélyegeznék… csak épp nála is van egy bibi: ő egy magát zsidó származásúnak is tartó, görög eredetű buzi, aki imádja a néger fiúkat. Igen, jól olvasta mindenki: B-U-Z-I. Ugyanis ő hívja így saját magát: az amerikai egyetemeket bejáró előadássorozatának címe: Dangerous Faggott, vagyis „veszélyes buzi/köcsög”. Elképesztően sziporkázó, (ön)ironikus, folyamatosan összekacsintó stílusával valójában sokkal többet tett a melegek elfogadtatásáért, mint a harcos felvonulók együttvéve. A mainstream média ádáz ellensége, főmunkatárs a Breitbart-nál, és nemrég írt alá szerződést egy könyvre, amely miatt minden létező progresszív szervezet országos hisztériába, tiltakozásba, bojkottba, stb. kezdett. Az eredmény: a még el sem készült könyv az előrendeléseknek köszönhetően már másnap az Amazon bestseller listáját vezette. Milo, a mestertroll.

    Kedvenc publicisztika/videó (nála egyszerűen muszáj legalább kettőt választani):

    Egy nagyon alapos, összeszedett, mítoszrobbantó írás az ún. alt-right mozgalomról.

    Itt pedig a gender-őrületnek ad egy frappáns pofont 2 és fél percben.

     

Összesen 35 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

nem érdekelnek sem az új, sem a régi médiasztárok

Osztán, min változtatnak a "bombázók"??
Nem inkább a normális embereket kellene követni?

Milo néhány performanszát láttam nemrég a youtubeon. Elképesztő, ahogy felmossa a padlót az ellenfeleivel, pedig válogatottan a legagresszívabb balos figurákkal konfrontálódik.

Disraeli, egykori angol miniszterelnök: „A világot egészen más személyek kormányozzák, mintsem azok képzelik, akiknek tekintete nem hatol a kulisszák mögé.”

Drábik János: „A világ történelmét, néhány gonosz szándékú egyén írja/írta, rendezi/rendezte meg, hogy véghezvigyék a nagy tervüket, amit Új Világrendnek hívnak.”

A következők alapján szintén nem hajthatja nyugovóra a fejét az olvasó nyugodt lelkiismerettel: „A közönség nem veszi észre, hogy minden konfliktusban, a látszólagos szervezőkön kívül rejtett mozgatók vannak jelen, akik érdekektől vezetett számításaikkal elkerülhetetlenné teszik ezeket a konfliktusokat, hogy biztosítsák néhány ember uralmát.”

Julius Evola: „A rejtett történelem témakörének érdekes dokumentuma a jól ismert Cion bölcseinek jegyzőkönyvei. (…) Figyelmen kívül hagyva most a hitelesség kérdését: ez az írás ama írások egyike, amelyek hitet tesznek amellett, hogy a legutóbbi idők rendetlensége nem véletlenek sorozata, hanem megfelel egy tervnek, amelynek fázisait és alapvető eszközeit a fenti szöveg mutatja meg pontosan.”

Albert Pike-tól megtudjuk, hogy léteznek olyan elgondolások, melyek szerint a második világháború során nem igazán egyik vagy másik nagyhatalom győzelme volt kérdéses, hanem hogy létrejön-e Izrael állam: „Ennek a háborúnak meg kell semmisítenie a fasizmust, illetve a nácizmust és el kell vezetnie Izrael állam létesítéséhez Palesztinában.”

Helyben vagyunk.
A terv 100%-ban megvalósulás előtt áll.
Utána kitör a béke, tényleg vége a történelemnek?
A JZS által említettek, Tomi Lahrentól Milo Yiannopoulosig tisztán látják ezt?
Vagy a java, a "Végén csattan az ostor/A kupleráj nem kolostor"... ezután következik?

Idézet: http://mediavadasz.blog.hu/201..

"Tartok tőle, hogy a libbantak nem adják ingyen a teret. "
Sőt: Biztosan nem.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés