Aki mindig csak előrenéz, csakhamar elfelejti, honnan is indult, s többé már nincsen hová visszatérnie.
2020. augusztus 19. 01:30
p
0
0
0
Mentés
„A »modernség« pedig a legjelentősebb, legcsodálatosabb kultúrhelyzet. Ha az evolváló emberiséget hosszú oszlopban, hegyen-völgyön ismeretlen vidékek felé vonuló tábornak képzelem, akkor a modernek az első sor. Azok, akik az első lépést teszik a még ismeretlenbe, akik szemtől szembe állnak a káosszal, melyből lassan és folytonosan az új ember születik. […] Első! Szinte vallásos borzongást érzek, ha ezt intenzíven elgondolom.” E sorokat Balázs Béla írta a Nyugat folyóirat 1909. évi 15. számában. Továbbra is ez a kultúrhelyzet a legcsodálatosabb minden „haladó” gondolkodó számára: a mindig előrenéző, de sohase hátratekintő perspektíva.
E rövid idézetben minden megtalálható, aminek a filozófiai-társadalmi-politikai progresszió szótárában szerepelnie kell: „modern(ség)”, „első”, „ismeretlen”, „új ember”. A tradíció kereteinek lebontásával az addig ismertből és értelmesen elrendezettből kiismerhetetlen és kaotikus lett. Ám a „haladó” gondolkodás ebben nem problémát, hanem esélyt lát a mögöttünk nehézkedő, mozdulatlan erő, a hagyomány meghaladására. Ami azonban ebből következett, az nem a káoszból születő új, modern, a kiskorúságából magát a felnőttségbe emelő ember (Kant), hanem a létezésbe magányosan belevetett, önmagát és a másikat ki nem ismerő individuum, amint erről a 20. század irodalma – hol tragikus, hol ironikus felhanggal – bőségesen referál.
Aki mindig csak előrenéz, csakhamar elfelejti, honnan is indult, s többé már nincsen hová visszatérnie. Babits egy esszéjében úgy fogalmaz, hogy „nagyon téved az, aki a múlt eltüntetésével hiszi leginkább szolgálhatni a jövőt. Múlt nélkül nincs jövő, s mennél gazdagabb a múltad, annál több fonálon kapaszkodhatsz a jövőbe”.
A tradíció higgadtságával szemben a mindig harsány forradalmak kultúrája szerinte „sivár és szegényes”. A hagyomány nélkül, írja, „a mindenkori jelen még az önmegértés elemi lehetőségétől is meg van fosztva”.
Finisbe fordul az európai parlamenti és az önkormányzati választás kampánya, egymásnak feszülnek az oldalak, néha már úgy tűnik, nem lehet tovább feszíteni a húrt. Kacsoh Dániel írása.
Tizenkét éve tartották az első békemenetet, a rendszerváltás utáni Magyarország legnagyobb tömeget megmozgató civil kezdeményezését. Magyarország maradjon a béke szigete! mottóval különös aktualitással bír a június 1-jén újra megrendezendő esemény.
Június 9-én arról döntünk, kiket küldünk az Európai Parlamentbe. Vajon milyen esélyei vannak a jobboldali pártoknak, hogy leváltsák az egyre ideologikusabb, föderalistább, Európának ártó baloldali többséget? Áttekintettük az 1979 és 2019 közti negyven év választási trendjeit, és értékeltük a kilátásokat.
Hány százalékkal lehet elégedett a Fidesz az európai parlamenti választáson? Létezik-e a „kiábrándult fideszes szavazó”? Mit szólnak a Magyar Péter-jelenséghez? Ki a vesztese a fővárosi kampánynak? Vitainterjú Török Gábor elemzővel és Giró-Szász András politikai tanácsadóval.
A Nyugat belehajtotta magát olyan háborúba, amelyre semmilyen szempontból nem volt felkészülve. Arra, hogy nem lesz felkészülve, főleg nem volt felkészülve.
Finisbe fordul az európai parlamenti és az önkormányzati választás kampánya, egymásnak feszülnek az oldalak, néha már úgy tűnik, nem lehet tovább feszíteni a húrt. Kacsoh Dániel írása.
p
5
0
26
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 0 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!