Turbulenciákat láthatunk az élelmiszer- és tisztálkodószer-óriás Unilever berkeiben is: a világszinten már-már összehasonlíthatatlan befolyással bíró vállalat nemrégiben ezerötszáz fős leépítést jelentett be. Noha a társaság kommunikációja szerint új szervezeti modellre tért át, elemzők élnek a gyanúperrel, hogy az eset az említett mintát követi. Ennek egyik jele, hogy a cég 2020-ban bírálta a brit belügyminisztert, azt állítva, hogy az ország bevándorlási politikája nélkülözi az emberiességet. Az Unilever egyik legfőbb részvényese levelet intézett a vezetőséghez, amelyben számonkérte, hogy a vállalat miért virtuskodik ahelyett, hogy az üzletmenettel foglalkozna.
A cégeknek a gazdasági és politikai befolyáson túlmenően módjuk nyílt arra, hogy az erkölcsi fősodor irányait megszabják”
Feudális demokrácia
„A demokratikus jogállam elkötelezett az egyenlőség, a szabadság, a befogadás és az alkotmányosság értékei mellett; ámde ezek az értékek ma csupán a gazdasági növekedésnek és a tőkefelhalmozásnak alárendelve érvényesülnek” – jellemzi Wendy Brown amerikai politológus azt a történelmi pillanatot, amelyben élünk. A demokrácia fogalma nem feltétlenül jelent egyet azzal, amit ma modern liberális demokratikus államnak neveznek: utóbbi pusztán csak az illúzióját hordozza annak, hogy a népszuverenitás hatalmából mindenki egyaránt részesül.
Ezek alapján újfajta feudális struktúra körvonalai látszanak kirajzolódni. Egyre több példát találni arra, hogy az óriásvállalatok maguk is a jogalkotás résztvevőivé válnak ahelyett, hogy a jognak alárendelve működnének. A woke kapitalizmus szóösszetétel azonban ennél jóval bonyolultabb befolyásra utal: a cégeknek a gazdasági és politikai befolyáson túlmenően módjuk nyílt arra, hogy az erkölcsi fősodor irányait szabják meg. Egyfajta szimbiózisról lehet szó: az óriásvállalatok támogatásukról biztosítják a progresszív politikai erőket, cserébe pedig megkapják azt a befolyást, amelyet a klasszikus liberalizmus vívmányai már nem engednének meg az államnak.