Mivel a modernitásban már nem általános a vallási igazságok elfogadása, azaz végbement a szekularizáció, a modern ember nem a túlvilági mennyországban hisz, hanem ezen a világon szeretné megvalósítani. Azaz materialista lesz – és nihilista. Az e világi megváltás eszköze pedig az állam, amely így hatalmasra nőtt – az államtól várjuk a megváltást, az egyén problémáinak megoldását. Persze eközben ellenezzük a zsarnokságot, a túlzott állami kontrollt, ami ellentétben áll az előző, megváltó államra vonatkozó kívánalommal – a feszültség feloldása az intézményesítés és elszemélytelenítés, meg olyasmik, mint a „hatalmi ágak egyensúlya”.
Lánczi András kötetének alaptétele így hangzik: „a fizikai természet modern legyőzésének programja elősegítette a modern társadalmi szerződés megfogalmazását is, ám ezzel a természet és a vallás helyett a politikát tettük meg megváltóvá”. Ebből következően a politika ma már mindent felölel, életünk minden aspektusát magába olvasztotta. Minden probléma megoldása az állam feladata lett, az állam mellett pedig a technológiában bízunk. Ezért aztán a politika is technicizálódott. Ma „nem irányítani kell, hanem menedzselni”.
A technicizálódás egyik oka, hogy a vallás hanyatlása és a természeti törvények társadalmi szerződéssel való felváltása nyomán – mindezt nevezhetjük felvilágosodásnak is – az egyetlen érvényes tudás a modernitásban a matematikai jellegű tudományos tudás, ami absztrakt és formális. A filozófia, a teológia, a versek, a tapasztalati tudás nem számít igazán tudásnak. Már csak azért sem, mert az örök és objektív isteni és a természeti törvényeket sutba dobtuk, és az individualizálódás nyomán ma historizálunk, azt mondjuk, hogy minden igazság hely- és időfüggő, a „társadalmi kontextus” függvénye. Azaz az igazság szubjektív és relatív lett.
Lánczi szerint „a politikai megváltás értelme az, hogy harmóniába lehessen hozni az egyéni vágyódást a jó élet iránt
és a közösség ügyeként felfogott politikát”. Hozzáteszi: „a politika azonban nem valláspótlék, mert a politika mindig is volt, a szekularizált modernség előtti világban is”.
A szerző a kötet első fejezetében hosszan elemzi a modernitás hajnalát, avagy a modern fordulatot, felhasználva a 16–18. század szerzőit. A kora modern kor a felvilágosodás kibontakozásának, egyben a forradalomként is emlegetett polgárháborúk ideje. Így e kor számára fő kérdés az, hogy miként lehet béke, ami az engedelmesség és lázadás témakörét is magában foglalja. A megoldás a társadalmi szerződés lett, amelyet Lánczi kritikával illet, minthogy az felváltotta a természettörvényt. A béke kérdése emellett természetesen a rend kérdése is: a szerző szerint a matematika hozta el az „ismeretelméleti megváltást”.
A filozófus ezután tér ki arra, hogy „mi van az igazsággal”, majd az emberi jogok kérdéskörét elemzi:
szerinte az emberi jogok doktrínája eddig a politikai megváltás utolsó utópiája.
Lánczi külön fejezetet szentel a nemzetnek, feltéve a kérdést, hogy esetleg lehet-e a nemzet megváltó. A szerelemről szóló fejezetben deklarálja, hogy a szerelem a politika legnagyobb ellenfele, egyben a természetjogi gondolkodás utolsó menedéke. Az egyetem mibenlétén gondolkodva rámutat, hogy az a hagyomány(átadás) helye, de ma azt is át akarják formálni. Felmerül a tudás mint megváltás kérdése, a bátorság ügye, s a szerző végül felteszi a kérdést: lehetséges-e még politikai filozófia az ideológia ellenében? A zárszó a politika és az ember megfékezésének lehetőségét boncolgatja.
A Politikai megváltás a nagy konzervatív modernitáskritikák sorába illik.
Lánczi András: Politikai megváltás. Lehetséges-e racionális politika? Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány, 2023
Hónapokig tartó viták után megszavazták a Kijevet támogató hatalmas segélycsomagot Washingtonban: fegyverek, lőszer és pénz érkezhet Ukrajnába. Kérdés, mire lesz elég a segítség. Hajdú Tímea írása.
Milyen esélyei vannak a jobboldalnak az EP-választáson és az Egyesült Államokban? Mit gondol a Magyar Péter-jelenségről? Interjú az Alapjogokért Központ főigazgatójával.
Kulcsfontosságú választásokat előz meg az idei CPAC Hungary, amelyre a világ minden tájáról érkeznek hazánkba konzervatív politikusok és véleményformálók. Megnéztük, hogyan áll most a jobboldal szénája Európában és az Egyesült Államokban.
Az uniós jog elsőbbségét feltételekhez kell kötni, nemzeti alkotmányos pajzsok elfogadására van szükség, és olyan bírókra, akik készen állnak alkalmazni – véli Anne-Marie Le Pourhiet francia alkotmányjogász, aki az MCC Reclaiming our European Future című nemzetközi konferenciáján járt hazánkban.
Molnár Zsoltot ez az ügy nem aggasztja, az viszont sokkal inkább, hogy szavai szerint egy olyan országban élünk, ahol lehet ilyen típusú karaktergyilkosságokat folytatni.
A madarak rövid idő alatt belakták új „otthonukat”.
p
0
0
0
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 8 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
pipa89
2023. június 20. 07:30
Jó a rezümé, kíváncsivá tett.
A woke a humánum ellen dolgozik, s mint olyan, ugyanabból a bolond lyukból támadt, mint a szabadkőművesség a felvilágosodással együtt.
Ugyanis technika, szekularizáció, embertelen jogok nem adhatnak választ sem az élet, sem a világegyetem létének, működésének miértjére, márpedig e kérdés az emberi nem sajátja. Homokba dughatjuk a fejünket, attól még ugyanúgy ott áll előttünk a kérdés, amire egyik "pótszerünk" sem adhat választ...
Csakis az objektív igazságkeresés, kutatás: transzcendentális és tudományos úton...
Nincs új a Nap alatt.
Magunkat megváltani nem tudjuk.