Évente több mint kétezer állat kerül az Illatos úti menhelyre

"Közülük sok állat talál gazdát, de előfordul az is, hogy visszaviszik a már kiválasztott kutyát vagy macskát." Elmúlt a húsvét és a gyereknap aztán megunták.

Ugyanezek szaporitják az állatok, basszák ki az utcára, kinozzák meg őket és mérgezik meg. Ugyanez az emberfajta. Aki egy dologban pszichopata az más dologban is az.

Az a baj, hogya proletárdiktatúrában és a rendszerváltással olyan félállati barmok emelkedtek fel - aránylag - anyagilag, akiknek egyébként az istállóban szart pucolni se lenne helyük. Autócsempészésből valutázásból, játékgépekből aránylag meggazdagodott hombárfejű, makkoscipős, susogós, aranyláncos tetvek épitettek ki olyan hálózatot, amelynek tagjai egymást védik és mindenhova jutott közülükk. Sajnos a homo sapiensek közé lakóhelyileg is bekeveredtek, ezért van ilyen szar közhangulat a magyar utcákon, autóutakon, otthonokban - ha egy ilyen a szomszédod, búcsút mondhatsz minden tervednek ami a normális családi életet illeti. Szóval hiába a sok jószándékú fehérember, ha ezek a retkek opni hiján és cselédsorok hiján köztünk élnek és minden jónak keresztbe tesznek. Mérhetetlenül felháborit a legutóbbi eset, ahol a hombárfejű patkány hónapokon át mérgezgette a szomszédja öreg, Illatos útról befogadott kutyáját, és amikor úgy tünt, hogy a kezelés eredményre vezet, valahogy átjuttatott egy hatalmas adag mérget, amitől a kutya többé nem állt fel. A cinikusokat megkérdezném, hogy éreznék magukat, ha a kaputól a házig mindenütt vérben tocsognának és minden erőfeszitésük ellenére a szemük láttára hal meg egy szép, hűséges, kedves, barátságos állat.

Az állatmentők munkája előtt le a kalappal! Azonban hiába találnak szerető gazdit a sintértelepről befogadott kutyának, ha otthonukban sem tudják garantálni a biztonságát. Környékünkön egy hombárfejű, jó kapcsolatokkal - security, rendőrség, önkormányzat - rendelkező személyiségzavaros - utcai harcos - proli évtizedek óta mérgezgeti azoknak a kutyáit, akik nem akarnak neki behódolni. Lehet az menhelyről befogadott kutya, családi kedvenc vagy véreb. A mérgezés mindig alattomos, sunyi munka: soha nincs más bizonyiték, mint maga a megmérgezett állat. Bár mindenki tudja, ki csinálja, a rendőrség soha nem marasztalja el. Itt felmerülnek kérdések: miért vásárolhat bárki gyilkos mérget szabadon, nyilvántartás nélkül? Miért nem lehet ciánkálit vásárolni - ha már. Miért nem tartja be a rendőrség a törvényt, ha egyszer a méreggel visszaélést a btk üldözi. Miért facsarodtak ki úgy az emberi jogok, hogy egy közveszélyes pszichopatát erősebben védenek, mint az ártatlan áldozataikat? Miért a Balkánhoz közelitünk állattartás ügyében harminc éve, nem a nyugathoz, ahonnan számtalan állatvédő jön segiteni és el vannak képedve az itteni állapotokon?