Vice: megkésett film megy neki a Bush-neokonoknak

2019. február 24. 09:59

A Vice (Alelnök) c. új film az egykori alelnök Dick Cheney életén keresztül mutatja be – igyekszik leleplezni – több évtized republikánus ármánykodását és kamarillaharcát a hatalomért. Christian Bale nagyot alakít Cheney szerepében, de kérdés, milyen relevanciája van a filmnek 2019 valóságában.

2019. február 24. 09:59
Leimeiszter Barnabás
Leimeiszter Barnabás

Uszkve tíz évet késett Adam McKay a Dick Cheney volt amerikai alelnökről szóló életrajzi filmjével, Az alelnök-kel (Vice). 

A hatalmon levő, pénzéhes politikus ármánykodásait bemutató, szórakoztatóan demagóg mozipamflet műfajának megvan a maga létjogosultsága, a szókimondás viszont ugyebár csak akkor működik, ha vannak, akik tüzet okádva veszik védelmükbe a tárgyalt személyeket. Michael Moore azért tudott olyan ügyesen hergelni, mert volt kit: a lufifejű republikánus kommentátorok bele voltak szerelmesedve Bushba és a terror elleni harcába. 

Azóta jócskán megváltoztak a dolgok: a politika élvonalából végleg kisodródott

Cheney-t 2019-ben ugyanúgy utálja a demokrata szavazótábor meg a MAGA-sapkás, populista új jobboldal.

Épp ezért némiképp nehezen érthető, hogy a korábban A nagy dobás-sal bizonyító McKay miért tartotta fontosnak pont őt célkeresztbe venni. Ha pedig maradt még valami Cheney-ben, akkor tavaly Sacha Baron Cohen a Who is Americá-ban azt is kisajtolta belőle, amikor aláíratott vele egy vízbefojtogató készletet. 

A Vice-nak ezek után 2019-ben nagyjából akkora sportértéke van, mint egy maróan gunyoros Szabadi Béla-biopicnek – emlékszik még valaki a kisgazda botrányhősre? De ha különösebb tétje nincs is a filmnek, arra azért nem rossz, hogy borzongjunk egyet a washingtoni politikacsinálók praktikáin.

Meg persze a neokonzervatívok elvetemültségén. Hálás téma, nemde? 

A trailer

Egy Cheney-film esetében az is problémát jelenthet, hogy egy láthatatlan embert elég nehéz megrajzolni –

Cheney-t éppen a totális semmilyensége és a kiváló rejtőzködési képessége határozza meg. 

A Vice szerencsére nem nagyon próbálja megfejteni az alelnök személyiségét, a fölvázolt képlet egyszerű: a hatvanas évek elején a Yale-ről kiugrott, wyomingi duhajt egy ittas vezetés miatt lekapcsolja a rendőrség, a felesége pedig választás elé állítja: vagy lesz belőle valaki, vagy elhagyja őt.

Cheney az előbbi mellett dönt, rendíthetetlen szervilizmusa folytán pedig sorban megnyílnak előtte a hatalom kapui. Kongresszusi gyakornoksága idején csatlósul szegődik Donald Rumsfeld mellé, aki bejuttatja a Fehér Ház belső köreibe. Talán a Vice legerősebb jelenete az, amikor Cheney zsebkendőnyi irodát kap az elnöki hivatalban, és meghatódottan, könnyekkel küszködve felhívja a nejét – a becsvágynak és a csinovnyiklelkűségnek ez a különös keveréke repíti majd őt a hatalom csúcsaira. 

Ford elnököt már kabinetfőnökként szolgálja, 1978-ben beválasztják a Képviselőházba, az idősebb Bush alatt védelmi miniszter, az ő irányításával vívja meg Amerika az Öböl-háborút (ez volt a „kedvenc háborúja”, amint azt Sacha Baron Cohennek elmondta). A majdan főbíróvá avanzsáló Antonin Scalia tanácsát kikérve már ekkor a végrehajtói hatalom extrém kiterjesztésén töri a fejét.

2000-ban, amikor már a Halliburton nevű olajvállalat vezetője,

hosszasan körüludvaroltatja magát az ifjabb Bush-sal,

mielőtt elfogadná felkérését az alelnöki tisztre. Igaz, csak azzal a feltétellel, hogy az olyan prózai dolgokat, mint a hadsereg, az energia vagy a külügy, ő irányítja. A csirkecombot rágcsáló Bush gondolkodás nélkül elfogadja az ajánlatot.

Nyilván lehet vitatkozni azon, hogy a Vice történelmileg mennyire akkurátus, csak éppen egy olyan film esetében, ami nem is akar nagyon más lenni, mint egy liberális kirohanás a Gaz Republikánusok ellen, nem érdemes. McKayék néha kicsit túltolják az agitprop-biciklit (Cheney megkérdezi Rumsfeldtől, hogy miben hisznek, mire Rumsfeld görcsösen röhögni kezd), de a Vice vonalas hangvételét szerencsére lazítják az olyan metapoénok, mint például az, hogy a film közepén, az idősebb Bush elnöksége után elindul a stáblista, azt ígérve, hogy Cheney immár visszavonul a politikától, és boldog nyugdíjas éveit éli majd – haha.

Az alelnököt játszó Christian Bale szokás szerint teljesen beleolvad (-hízik) a figurába,

de figyelemreméltó Amy Adams is Lynne Cheney, a céltudatos, számító feleség szerepében, Steve Carell pedig Rumsfeld mérhetetlen gátlástalanságát villantja meg. A filmre azonban ráfért volna némi húzás. Éppen annál a pontnál kezdünk elfáradni, ami a legizgalmasabbnak ígérkezne. Cheney befolyása a tetőpontjára ér: szeptember 11. után Rumsfelddel és a stratégiai fontosságú pozíciókba betolt háborús héjákkal, valótlan titkosszolgálati információkat lobogtatva belevezénylik Amerikát az iraki háborúba, miközben a terror elleni harcra hivatkozva soha nem látott mértékben növelik meg a kontrollt az állampolgárok élete felett.

Christian Bale, az átalakulóművész

A film végén ledől a negyedik fal, és Cheney a kamera felé fordulva kijelenti: nem fog bocsánatot kérni, hiszen ő csak azon dolgozott, hogy mi biztonságban éljünk. „Megtiszteltetés volt önöket szolgálni” – teszi hozzá.

Marad azonban a kérdés: milyen üzenete lehet a Cheney-sztorinak napjainkban?

A rendező interjúkban valami olyasmit fejtegetett, hogy a Cheney által képviselt politika hozta létre azt a társadalmi környezetet, ahol Donald Trump elnök lehetett – a film is próbálja finom utalgatásokkal összekötni az ingatlanmágnást a régifajta republikánus elittel. Tegyük hozzá, nem minden alap nélkül: ma a Fehér Házban – Trump minden deep state-ellenes tirádája dacára –

jórészt ugyanazok a figurák mozgatják a szálakat, mint Reagan vagy a Bushok idején. 

Persze abban, hogy az elnök az általa megvetően csak „Bushie”-nak nevezett tanácsadókkal és tisztségviselőkkel övezi magát, nagy szerepet játszik a kényszer is: nincs mese, a jobboldalon ők bírnak több évtizedes kormányzati tapasztalattal.)

Ha azonban Trump csak a szavak szintjén küzd is a washingtoni mocsár ellen, attól még az a forradalom, amit a neokon dogmák megkérdőjelezésével a republikánus szavazótábor gondolkodásában hajtott végre, nem lesz kevésbé valós. A Cheney-film különös időszerűtlensége erre emlékeztet bennünket.

Összesen 57 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Mr.Falafel
2019. február 24. 17:40
A filmelőzetes szánalmas dramaturgiáról árulkodik. A "sosem nézném meg" kategória.
catalina9
2019. február 24. 17:05
Nem véletlen a "késés"... "Érdekes megemlíteni, hogy az alapvetően protestáns amerikai szellemi alapjai mellett a neokonzervatív gondolat specifikusan zsidó intellektuális gyökereit. ... A főként az egykori Trockij-hívekből az 1960-as (és nem az ötvenes) években az amerikai demokratapártiak körében alakult mozgalom Reagan elnök idején (1981 és 1989 között), akkor már a republikánusok és így az antikommunizmus tántoríthatatlan híveiként, beleolvadtak a hidegháború politikájába, erőteljes támogatóknak bizonyulva. Komoly befolyásra a két Bush, George H. W. Bush és fia, George W. Bush elnöksége idején tettek szert, elsősorban Irak hamis indokokkal megindított 2003-as inváziójában játszott szerepükkel. Kulcsembereik ott ültek az ifjabb Bush elnök kormányában, mint Paul Wolfowitz, John Bolton, Elliott Abramas, Richard Perle, Robert Kagan (Victoria Nuland mai külügyi államtitkár férje) vagy Douglas Feith. A neokonzervatívok befolyása felmérhetetlenül nagy. Mindenütt ott vannak, ahol sürgetni kell, hogy az Egyesült Államok a „demokráciát” és a „szabadságjogokat” fegyverrel terjessze. A Wall Street Journal szerkesztőségi véleményoldalai hűen tükrözik a neokonok álompolitikáját: bombázni mindenkit és mindent – elsősorban Iránt – akit és amit az Egyesült Államok és főként Izrael az ellenségének tekint. Nem véletlen, hogy sokan a neokonokat úgy tartják számon, mint akiknek Izrael érdekei fontosabbak az amerikai érdekeknél, ha a kettő netán ütközne...."
duzur
2019. február 24. 15:16
Szegény Cheney, addig dühöngött a homoszexuálisak ellen, míg kiderült, hogy a saját lánya is leszbikus...
Világpanoráma
2019. február 24. 15:13
Az USA lépéseket tervez a venezuelai helyzet miatt: https://vilagpanorama.hu/2019/02/24/az-usa-lepeseket-tervez-a-venezuelai-helyzet-miatt/
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!