„Te mitől félsz?” – mutatjuk a legkíméletlenebb fóbiákat

Mindannyiunkat a félelmeink és vágyaink vezérelnek, olyannyira, hogy bizonyos esetekben képesek vagyunk ezeknek még a „rabságába is esni”, amiből akár fóbia is lehet.

A 19. században a pszichiáterek egyre összetettebb képet alakítottak ki a fóbiák témakörben, amelyeket evolúciós és személyes történelmünk hátborzongató nyomainak, állati ösztönök és elfojtott vágyak megnyilvánulásainak tekintettek. Utóbbi gondolat Sigmund Freudtól származott.

Mit érdemes tudni a fóbiákról?

A fóbiáknak jelenleg több mint 100 változatát különböztetjük meg, és három nagy csoportba sorolhatók: agorafóbiák, a szociális fóbiák és egyéb, speciális fóbiák. Ezekhez gyakran társulnak szorongásos rosszullétek, ilyenkor a fóbiás beteg bepánikol.

Ha ilyet tapasztal, mindenképpen érdemes segítségért folyamodnia!

Melyek a legelterjedtebb fóbiák?

Az agórafóbiák alatt a nyílt terektől, a tömegtől való szorongást értjük. Szorosan kapcsolódhat a pánikbetegséghez. Fő tünete a nem biztonságosnak vélt helyeken – például mozi, színház, lift, híd, alagút – előtörő pánik, ami miatt az érintettek félnek az utcára is kilépni.

A szociális fóbia esetén súlyos és tartós szorongás jelentkezik, ha az érintetteknek másokkal kell beszélni, találkozni, beszédet, előadást tartani vagy ügyeket intézni. A kezeletlen szociális fóbia elszeparálhatja a beteget társaitól, tönkreteheti a kapcsolatokat és a munkahelyen való helytállást is nehezítheti.

A specifikus fóbia csak egyetlen helyzetre, tárgyra vagy élőlényre – bohócok, apró rovarok, 4-es vagy 13-as szám – terjed ki. A köztudatban részben a média és a mozifilmek hatására ezek váltak a legismertebbekké.

A hivatalos álláspont szerint ahhoz, hogy valakinél fóbiát diagnosztizáljanak, a félelemnek túlzónak és ésszerűtlennek kell lennie, legalább hat hónapja fenn kell állnia, és akadályoznia kell a mindennapi életvitelt is. Bár ezek a fixációk jobban kezelhetők, mint más szorongásos zavarok, a legtöbb ember nem fordul velük orvoshoz, inkább igyekszik elkerülni a félelmének a tárgyát. Ezért nehéz meghatározni, hogy a társadalom mekkora rétege érez irracionális rettegés bizonyos tárgyak, jelenségek iránt. De akadnak olyan kutatások, amelyek szerint

Pennywise „mosolya”, bőrünk alá hatoló rovarok, 13-as szám, lyukacsos dolgok

A következőkben a speciális fóbiák közül ismertetünk meg néhányat. A bohócoktól való félelem például, az úgynevezett coulrofóbia az 1980-as években terjedt el az Egyesült Államokban, miután az újságok képeket közöltek a bohócjelmezes sorozatgyilkos, John Wayne Gacy-ről.

A képsorok valóságos hisztériát váltottak ki az országban: Massachusettsben, Rhode Islanden, Kansas Cityben, Omahában, Nebraskában és Coloradóban is „zaklató bohócokról” érkeztek sorra a bejelentések. Erre tett rá egy lapáttal Stephen King Az című regényének 1986-os megjelenése.

Másokat ugyanakkor a pókok, bolhák és tetvek kapcsán kínoz fóbia. Az akarofóbia az apró rovaroktól – görögül akari – való szélsőséges félelem, néha odáig fajulhat, hogy a fóbiás azt hiszi, a parányi lények behatoltak a testébe. Egyes akarofóbiások még saját magukban is képesek kárt tenni, a húsukat is képesek tépkedni, hogy megszabaduljanak a „bennük tanyázó” rovaroktól. A festőgéniusz Salvador Dali is szenvedett ettől a fóbiától.

– olvasható Luis Buñuel visszaemlékezésében.

De akadnak olyanok is köztünk, akiknek a 13-as számhoz kötődő babonák kínoznak. Ezt triszkaidekafóbiának nevezzük. A 13-as számtól való rettegés egyébként több kultúrában is fellelhető. A keresztény vallás szerint a péntek 13-a két okból kifolyólag is szerencsétlen nap. Egyrészt mert ezen a napon feszítették keresztre Jézust, másrészt az utolsó vacsorán 13-man ültek az asztalnál, köztük Júdás, aki 30 ezüstpénzért árulta el Isten fiát. Ha valaki csak a péntek 13-ától tart, azzal még vélhetően nem kell orvoshoz fordulnia, de ha még a 13-as számú házakat vagy a 13 fős társaságokat is kerüli, akkor ott segítségre is szükség lehet.

Nyitóképünk illusztráció. Fotó: Képernyőfotó