Az értelmezési pluralizmus konstruktivitásra és stabilitásra törekszik
Davies cikke szerint elfogadhatatlan az az álláspont, miszerint az Európai Unió Bírósága végleges értelmező hatáskörrel rendelkezik az uniós jog felett. Az EU és a tagállamok törvényhozásai, valamint utóbbiak bíróságai – hivatalukból fakadóan – jogszerűen képesek vitatni az Európai Unió Bíróságának (EUB) értelmezéseit. A szerző úgy látja, hogy az EUB monopol helyzetét – ezzel együtt „túlalkotmányosításra” való hajlamát – biztosító megközelítéssel szemben az értelmezési pluralizmus sokkal konstruktívabb és demokratikusabb lehetőséget biztosít Európa számára. Eszerint az értelmezési pluralizmus elfogadja és hangsúlyozza azokat az alapvető elveket, amelyekben a tagállamok megállapodtak – például a szerződésekben – ugyanakkor lehetővé teszi azt is, hogy képviselőik és alkotmányos szerveik is részt vegyenek mindezek jelentésének meghatározásában. A nemzeti bíróságok gyakran megpróbálják figyelmen kívül hagyni az uniós jogot, mivel azt nehezen értelmezhető, a hazai kulturális alapelvektől távolálló, elkülönült jognak tekintik. Ezzel szemben az értelmezési pluralizmusban a tagállami bíróságoknak az uniós jog alakításának valódi résztvevőjévé kell válnia. Ez a nézet szemben áll azzal a felfogással, amely a tagállamok szereplőire csupán úgy tekint, mint az Európai Bíróság meghosszabbított, végrehajtó szerveire. Davies megállapítja, hogy az erős központ a periféria gyengeségeit teremti meg, valamint az intézményekkel szemben a szerződések elsőbbségét hangsúlyozza.
Az értelmezési pluralizmus mint alternatíva
Davis felhívja a figyelmet arra, hogy a valódi feszültség az Európai Unió Bíróságának szerepe és a jog szerepe között húzódik – az intézmény erősödésével párhuzamosan csökken az utóbbi funkciója. Ezzel szemben az értelmezési pluralizmus egyik lényeges eleme a decentralizált értelmezés. Az értelmezési pluralizmus nem arra törekszik, hogy a bíróságok funkcióit értelmező (jogalkotási) és alkalmazási területre bontsa szét, hanem elfogadja, hogy ezek a szerepek átfedésben vannak egymással, emiatt lehetővé teszi a nemzeti bíróságok mérlegelési jogkörét. Természetesen mindez konfliktusokhoz vezethet, ugyanakkor a bíróságok bevonása nyomást gyakorolhat a bírákra, ezzel kikényszerítve, hogy a bírók konszenzusra törekedjenek.
Az értelmezési pluralizmus az alkotmányos pluralizmus alternatívája. Az alkotmányos pluralizmus célja az uniós jog és a nemzeti alkotmányos rendek közötti kapcsolat közvetítése és magyarázata. Az alkotmányos pluralizmus elmélete a két jogrend különválasztására, az önmeghatározás képességére támaszkodik. Ezzel ellentétben az értelmezési pluralizmus integratívabb és kevésbé hierarchikus. Az értelmezési pluralizmus kiindulópontja, hogy mind az uniós jog, mind pedig a nemzeti alkotmány része a nemzeti jogrendnek. Célja, hogy a nemzeti szereplőket arra ösztönözze, hogy az uniós jogra ne úgy tekintsenek, mint előírt vagy külső jogra, hanem mint a sajátjukra. Mindezt az értelmezés lehetőségének megadásán keresztül biztosítja. A cikk szerint az előzőek megvalósulásának esetén olyan integráció jöhet létre, amelyben az európai jog jobban tükrözi az európaiak értékeit és preferenciáit, valamint a nemzeti bíróságok is „európaiabbá” válhatnának – olvasható a cikkben.