Kikényszeríthet-e olyasmit az EU, ami egy tagállam számára kirívóan káros?

„A közép-európai tagállamok számára az Európai Unióban való létezés az első perctől kezdve az előnyök és a hátrányok közötti lavírozást jelenti. Az EU előnyeit fölül-, a hátrányait alulbecsülték mind gazdasági, mind politikai tekintetben a csatlakozás előtt, a szakértők és a politikusok egyaránt.

A csatlakozási tárgyalásokat már a nagyon puha Medgyessy-kormány fejezte be, rengeteget engedtek az előző Orbán-kormány álláspontjához képest például mezőgazdasági kérdésekben. Ezért az MSZP–SZDSZ kormány meg is kapta jutalmát: 2010-ig minden gazdasági és politikai gazemberségüket elnézte az EU, valahogy akkor nem akaródzott nekik beavatkozni a magyar »belügyekbe«. Persze akkor ebből hatalmas gazdasági és politikai előnye származott a magországoknak; olyan gazdasági pozíciókat tudtak megszerezni, amelyek a kilencvenes évek rablóprivatizációja során valahogy kimaradtak.

Az EU-s és a német parancsok, na meg persze az amerikai parancsok szolgai követése és a kifelé látványos »becsicskulás« addig garantálta a Gyurcsány–Apró-klán személyes hatalmát, amíg az ország nem került túlságosan közel az összeomláshoz, illetve nem derült ki egyértelműen, hogy Gyurcsány nekik is össze és vissza hazudozik az éppen aktuális érdekei szerint. Amint a hitelek visszafizetése és az országban lévő nyugati gazdasági érdekek veszélybe kerültek, a kibontakozás esélye nélkül, azonnal intéztek egy miniszterelnök-váltást. Akkor még nem engedhették meg, hogy egy új tagország az EU-n belül álljon bele a földbe. De az emberi és politikai jogok tömeges megsértését egy baloldali–liberális kormánytól minden gond nélkül elviselték.”

Nyitókép: MTI/EPA/Olivier Hoslet