A XXI. századnak nem volt nagyobb tömeggyilkosa, mint az ifjabb Bush

„Sokan szeretnek valami mesterséges mázat vonni a nyugati világ bűntettei köré. Jaj, mondják, mi soha nem követhetünk el igazán komoly szörnyűségeket, hiszen mi vagyunk a Jó Emberek! Hogyan is lehetne elképzelhető, hogy az egyetlen valamirevaló, fejlett, mindenki által kívánt világ letéteményesei bármilyen bűnt is elkövethetnek?

És persze, sokszor körbejártuk már ezt a problémát, én magam is nem egy alkalommal – itt, ezen a felületen is –, de soha nem árt újra és újra mindenkit emlékeztetni arra, hogy semmivel sem különbek azok, akik zászlajukra a demokrácia szavakat hímezték fel, mint azok, akik talán már szavakban is elnyomást hirdetnek. Megjegyzem, szavak szintjén mindenki, mindig nagyon demokrata. Ki tudja, talán én sem lennék ennyire finnyás erre a kérdésre, ha idejekorán nem olvasom el Lovas Istvánnak egy kiváló gyűjteményét, amely a XX. században elkövetett népirtásokról szólt.

Mert annak idején, kamaszként – igencsak rég volt már ez, bevallom –, legalábbis amennyire emlékszem, én is osztottam a szokásos beidegződéseket. Igen, mi vagyunk a jók, mindig mi hoztuk el a világ számára az egyetlen lehetséges, csodálatos, élhető világot – mi, értve ezalatt a nyugati világot, à la Fukuyama, ami egyszersmind a történelem végét is jelenti, hiszen mi lehet csodálatosabb, magasztosabb, fenségesebb és fennköltebb, mint a liberális demokrácia –, ehhez kétség sem férhet. Igen ám, de én már annak idején is egy fokkal jobban érdeklődtem az úgynevezett nagy kérdések irányába. És arra már végképp nem emlékszem, hogyan és miként, de így került kezembe az első könyv Lovas Istvántól. Még az is megvan, hogy mindezt egy nyaraláson olvastam, ahol elvileg szórakozni kell, kikapcsolódni, élvezni a gondtalan pillanatokat.”

***

Nyitókép: HECTOR MATA / AFP