Elég Ukrajna pénzeléséből – követelik tömött sorokban a republikánusok

Nagy port kavart egykoron Donald Trump, a jövő évi republikánus elnökjelöltségért ringbe szálló amerikai exelnök, amikor kijelentette: egy nap alatt lezárná az orosz-ukrán háborút. „Nagyon jól ismerem Zelenszkijt, nagyon jól, még jobban ismerem Putyint. Jó, nagyon jó kapcsolatom volt mindkettejükkel. Azt mondanám Zelenszkijnek: Elég volt. Alkut kell kötnöd. Azt mondanám Putyinnak: Ha nem kötsz alkut, rengeteg mindent adunk nekik. Többet fogunk adni nekik, mint amijük valaha volt, ha kell.

– mondta akkor Trump.

Trump nem a levegőbe beszél

Az exelnök mondatai nem légüres politikai térben hangoztak el: Ukrajna katonai támogatásának az Egyesült Államokban az NBC News friss felmérése szerint már csak egészen szűk, 55 százalékos többsége van, a republikánusok körében pedig 35 százalékos kisebbségi állásponttá vált.

A Fox Newstől idén tavasszal elbocsátott sztárújságíró, az amerikai republikánus bázis kedvenc műsorvezetője, Tucker Carlson nyár végén lapunknak nyilatkozva szintén erős fenntartásokat fejezett ki az amerikai Ukrajna-stratégiával szemben. „Ukránok százezrei haltak meg, milliók menekültek el, a szemünk előtt pusztítják el a nemzetet. De ez nem érdekli őket. Hogy van bárkinek mersze kiállni a színpadra és azt mondani: Putyin Hitler, Zelenszkij Churchill, mi pedig a fény oldalán állunk?

Erőltethették volna a békét, de nem tették” – mondta akkor Carlson, aki szerint a háború „a Biden-kormány bűne. Ők akarták, ők nyújtották el, száz százalékig az ő saruk.”

Lázad a Képviselőház

A republikánus bázis szorítását elsősorban az alsóházi képviselők érzik, akiknek kétévente meg kell küzdeniük az újraválasztásukért. Nem véletlen, hogy a Képviselőházban bukott el az ősz folyamán Joe Biden összes Ukrajnával kapcsolatos segélycsomagja,

aki a republikánus bázis szerint lepaktált Bidenékkel Ukrajna ügyében. Most, egyszerű képviselőként már ő is óvatos hangot üt meg Ukrajnával kapcsolatban: „Akik Ukrajnára és nem a déli határra akarnak koncentrálni, azoknak fordítva vannak a prioritásaik” – nyilatkozta nemrég.

A republikánus párt háborúpárti szárnya létrehozott Republikánusok Ukrajnáért (Republicans for Ukraine) néven egy aktivistacsoportot, amely Ukrajna nagyobb támogatásáért lobbizik a párton belül. Ők az összes republikánus képviselőt „leosztályozták” Ukrajnához való hozzáállása szerint – megvizsgálták a szavazási magatartásukat hat Ukrajnával kapcsolatos törvényjavaslatnál, illetve a háború ügyében tett nyilatkozataikat. A 221 aktív republikánus honatyából 91 „bukásra áll”, további kilenc kettessel épp csak átcsúszik szerintük Ukrajna támogatásának ügyében, és tizenkilencen kaptak hármast.

Ezt mondják a képviselők

Az Ukrajna támogatását ellenző republikánus képviselők több csoportra oszthatók. Vannak, akik Ukrajnát amerikai támogatásra érdemtelen, korrupt vagy nem szövetségesi módon viselkedő államnak tartják. Vannak, akik – Orbán Viktorhoz hasonlóan – a tételes elszámolást hiányolják az Ukrajnának küldött pénzekről. Vannak, akik szerint addig nem szabad Ukrajnára amerikai erőforrásokat fordítani, amíg az USA képtelen megvédeni az illegális bevándorlóktól a saját déli határát, és orvosolni az ország szociális problémáit. És olyanok is vannak,

Texasból Brian Babin képviselő azt kérdezte idén februárban, Biden elnök kijevi látogatása után: „Gondolják, hogy Biden azért ment Ukrajnába, hogy tételes elszámolást követeljen arról, hogy Zelenszkij hogyan költötte el az adófizetők dollármilliárdjait, amit nekik adtak? Ez nem volt több annál, mint hogy egy America last-elnök America last-dolgokat csinál.”

A szintén texasi Wesley Hunt júliusban arra figyelmeztetett: „Az Egyesült Államok elfelejtett férfijai és női nem engedhetik meg maguknak a végtelen ukrajnai proxyháborút. Amerikát az első helyre helyezni annyit tesz, hogy újjáépítjük az országunkat,

Szeptemberben pedig arra volt kíváncsi, hgoy „miért küldött az Egyesült Államok 113 milliárd dollárt Ukrajna határának megvédésére, és egy vasat sem arra, hogy a saját határunkat megvédje?” Az oklahomai Josh Brecheen hozzá hasonlóan az amerikai déli határvédelem forrásait hiányolta.

Arizonából Andy Biggs májusban leszögezte: „Ukrajna nem az 51. államunk”. Szeptemberben pedig jelezte: „Republikánusok és demokraták is elismerték, hogy Ukrajna Oroszország támadása előtt a világ egyik legkorruptabb országa volt. Sosem kapunk elszámolást arról a pénzről, amit nekik küldtünk. Miért dobja ki a Biden-kormány az adófizetői pénzeinket?” Hasonlóan az elszámolás hiányát panaszolja fel Dan Bishop Észak-Karolinából.

Szintén Arizonából Elijah Crane júniusban azt javasolta: 

Szeptemberben pedig kritizálta a háborúpárti demokrata szenátorokat: „A Szenátus vezetői eszkalálni szándékoznak egy olyan világháborút, melynek kezelésekor már nem is fognak élni.”

Ukrajna támogatásának egyik legszigorúbb kritikusa az az arizonai Paul Gosar, aki idén a budapesti CPAC Hungaryn is felszólalt. „Ukrajna nem a barátunk, Oroszország pedig nem az ellenségünk” – mondta februárban Gosar, aki szerint „a Kongresszusnak nem kellene több pénzt pazarolnia Ukrajnára, és Amerika szükségleteire kellene koncentrálnia”.

A coloradói Lauren Boebert Volodimir Zelenszkij őszi amerikai látogatásakor arra volt kíváncsi: „Azért jött Zelenszkij, hogy begyűjtsön még egy csekket?” 

A Tennessee állambeli Tim Burchett képviselőt az háborította fel szeptemberben, hogy „Ha a kormányzat leáll, annak hatását minden képviselő érzékelni fogja. A Pentagon mégis külön kivételeket akar, hogy biztosítsa: Ukrajna ne legyen érintett??? Undorító.” Szintén Tennessee-ből Andrew Ogles leszögezte: „Az elnök hatalmas mennyiségű pénzt és eszközt küldött feltételek nélkül

Ohióból Warren Davidson képviselő már tavaly májusban jelezte: azzal, hogy az USA addig 14 milliárd dollárnyi segélyt küldött Ukrajnának, messze többet tettek, mint bárki más, s az akkor épp terítéken lévő új törvényjavaslattal „ötször többet költenénk Ukrajna megsegítésére, mint a világ összes többi országa összesen. Bár támogatom Ukrajna népét és az önvédelemhez és önrendelkezéshez fűződő jogukat, ez nem a mi háborúnk.”

A floridai trumpista Matt Gaetz képviselő az ukrán hadisegélyek elbuktatása mellett Kevin McCarthy leváltásában is kulcsszerepet játszott. Neki – amellett, hogy szerinte „Ukrajna korruptabb, mint azt a vezetők bevallanák” – stratégiai kifogásai vannak az amerikai megközelítéssel szemben. „Miért választanánk Ukrajnát?

– kérdezte júliusban. Hasonló stratégiai problémái vannak a szintén floridai Gregory Steube-nak, aki úgy látja, „az ukrajnai stratégia tisztázatlan, és a Kongresszussal nem közöltek célt”. Oklahomából Kevin Hern ugyanezt kérdezi: „Az amerikai nép megérdemli, hogy nagyjából tudja, mi a tervünk. Csak az, hogy tovább küldjük a pénzt Ukrajnába, vagy lesz valami megoldás is felkínálva?”

Marjorie Taylor Greene georgiai képviselőnél nagyon kevesen ütnek meg keményebb hangot a Kongresszusban Ukrajnával kapcsolatban. Ő márciusban még nácizott is. „Sokkoló a számomra, hogy a Kongresszus ilyen könnyen hajlandó 14 milliárdnyi katonai felszerelést csatornázni Ukrajnába újra és újra, és felvetődik a kérdés: ez a pénz és ez az amerikai hadieszköz nem kerül Ukrajnában nácik kezébe?”

Thomas Massie Kentucky állambeli képviselőt az zavarja, hogy „az amerikai adófizetőket besorozták arra, hogy ennek a külföldi kormánynak jóléti segélyeket fizessen”. Szeptemberben felhívta a figyelmet arra is, hogy vannak olyan emberek, akik nem tudnak megszavazni támogatást „egy olyan háborúra, amelyet morálisan elleneznek”.

Illinois államból Mary Miller szeptemberben felhánytorgatta: „Biden hazudott, amikor azt mondta, hogy Ukrajnában nincsen korrupció. Most pedig a Hawaii és Florida számára folyósítandó katasztrófasegélyt hozzá szeretné kötni Ukrajna további finanszírozásához, amit ellopnak majd az ukrán oligarchák. NEM!”

„Amerika nem folytathatja egy nyílt végű európai konfliktus finanszírozását, amely leapasztja lőszerraktárainkat és kincstárunkat idehaza, miközben a világ körül a kínai kommunisták agresszióját bátorítja. Európának kell átvennie a vezető szerepet egy békés megoldás szorgalmazásában.”

Nyitókép: MTI/EPA/Peter Foley