Jogállamot akartatok, hát nem szórakoztok jól?

„Talán csak az európai néplélek sajátja– igazolja ezt több száz év végtelen számú véres háborúja–, talán az emberi természet velejárója, hogy ha túl jól mennek a dolgok, egyszer csak elkezdünk hülyeségeken filozofálni, önsorsrontó ideológiákat farigcsálni, amelynek a vége az lesz, hogy már nem is mennek olyan jól a dolgok. Egyesek még ad absurdum a baloldal politikájában is meglátják a szépet.
Ezeknek az időknek a sajátossága, hogy az empirikus érvek már nem elegendőek a társadalom meggyőzésére. Nem racionális döntést akarnak, hiszen azt már meghozták akkor, amikor leszavaztak a jó idők megteremtésére. Most már valami változás kell, akkor is, ha ez a változás rossz. Mint amikor a transz-aktivisták a Közel-Keletre utaznak, hogy ott propagálják tanaikat. Végül ők sem érzik jól magukat.

Így jártak a Lengyelek is. Lengyelország a kontinens sikertörténete volt. Az elmúlt 30 évben folyamatos volt a GDP növekedése, minden évben bővült a gazdaság. A PiS hatalomra kerülését követően olyan gazdasági és katonai potenciál épült ki az országban, amely középtávon már a Németországgal való rivalizálást tűzhette ki. 

A NATO-direktíva másfél- kétszeresét a honvédelembe forgató Lengyelország az ukrajnai háború ellenére– illetve éppen az orosz vélt, vagy valós fenyegetés miatt– mára az Unió legerősebb haderejévé vált. Legalábbis az olyan nevek által »fejlesztett« Bundeswehrhez képest, mint Ursula von der Leyen, Christine Lambrecht, vagy Boris Pistorius, akinek a kinevezéséhez a német politika is csak annyit fűzött, hogy »a hadügyminiszteri tisztség betöltésében már megint nincs szerepe a szakértelemnek«.Valahogy ez a helyzet a demokrácia feletti őrködés esetében is. Tusk megválasztása kapcsán a fenti idézetet helyesbítve úgy fogalmazhatunk, hogy a demokrácia felett őrködő miniszterelnöki tisztség betöltésében már megint nincs szerepe a demokratikus elveknek.”

Nyitókép: MTI/EPA/Olivier Matthys