Jonathan Strahan (szerk.): Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2017

„Pedig akad még bőven hatásos, érzelmekben gazdag és szép novellából – ami azt illeti, ez a stílus került túlsúlyba az antológiában. Lavie Tidhart például én nagyon szoktam szeretni, most is simán elkápráztatott érzelmi és gondolati foszlányokból összeálló, végtelen magányt és szomorúságot sugárzó írása. Pedig látszólag alig történt benne valami, de annyira gyönyörű a szöveg, annyira megragad ez a kavalkád, hogy ez nem igazán érdekel. Ian R. MacLeod műve sem a cselekmény miatt fog megragadni, hanem azzal, ahogy az univerzumról, az élet értelméről mesélt: szimpatikus szereplőduója sokvilág-elméletet és az emberi érzelmek rejtélyét kutatja, és még könyvek is helyet kapnak az életükben. De említhetném Carolyn Ives Gilmant is, aki a tudatosságot, az emberi létet vizsgálja egy sofőrön és egy furcsa idegenen keresztül. Szerethető hangulatú novellája kicsit talán hosszú, de szépen van megírva: nem harsány, egyszerűen csak jó olvasni.

Akármennyire is szeretem azonban a hangulatos szövegeket, azért egy picit több eredeti, káprázatos ötletre vártam, legalábbis azután mindenképp, hogy tavaly főleg ilyen írások kaptak helyet az antológiában – idén ezt a vonalat talán hárman képviselték a legjobban. Seth Dickinson (akinek nemrég jelent meg magyarul az első regénye) brutálisan erős érzelmeket zúdít az olvasóra, túlcsorduló, szuggesztív prózája darabokra szabdal, miközben egy gyermekek kihasználására épülő mágiarendszer áll a háttérben.Alyssa Wong már tavaly is nagyon különleges és furcsa írással került be a kötetbe, idén sincs másként: westernes hatású, sejtelmes (egyes szám második személyben írt) műve holtakat helyez a középpontba, amit az egyedi prózája remekül kiegészít. Végül pedig muszáj megemlítenem Yoon Ha Lee-t, akinek a rókaszellemes-mechás kalandtörténete üde színfoltja a kötetnek, akár regényterjedelemben is el tudtam volna képzelni ezt a világot.”