Szellemi rekonkviszta: óva intette valamitől a jobboldalt, de a baloldalba még inkább beleszáll a reakciós esszékötet szerzője

A Káoszból kozmosz: reakciós gondolatok (publicisztikák 2009-2023) című kötetet (melyről itt írtunk) Lánczi András filozófus, az MCC Politikai Filozófia Európai Centrumának vezetője és Megadja Gábor eszmetörténész, a Századvég Kutatóintézeti Központjának igazgatója mutatta be, a beszélgetést Kötter Tamás író, jogász, a Megafon influenszere vezette az MCC Scrutonban.

Fontos a műfaj kérdése: a bevezetőben a szerző azt írja, hogy publicisztika. Nekem meg az a véleményem, hogy nem biztos, hogy ez így van – szögezte le Lánczi András – sokkal inkább esszének mondanám, amivel tisztában van a szerző, mert megidézi egy ponton Michel deMontaigne-t. A publicisztika valamilyen napi politikai kérdéshez akar hozzászólni, és be akar avatkozni a politikába, tehát nem ártatlan műfaj: a publicisztikának primer politikai szándéka van – hangsúlyozta Lánczi. Mint mondta: az utolsó előtti fejezet ugyan inkább publicisztika, de amúgy a többi olyan, mintha egy-egy PhD-tézist fejtené ki a szerző, aki közben utazni akar, ezért nem ír PhD-t. Mindig nagyon koncentrált a dolog, mindig nagyon mélyre lefúr, aztán más következik. 

– jelentette ki a professzor, hozzátéve: az esszé fontos műfaj, és sok filozófus inkább esszét írt, mintsem valamit mást. Megjegyezte azt is, hogy a szerző úgy tesz, mintha az esszéírás az újságíró hobbitevékenysége lenne, úgymond „egyébként tud ilyet is” a fő tevékenysége mellett. „Na most: ilyet nem tud általában az újságíró. Ez egészen biztos.”

Szilvay a könyv szövegeinek műfajával kapcsolatban megjegyezte: az esszét manapság egyre kevesebben fogadják el érvényes műfajnak, pedig ha van a hétköznapi érdeklődők számára is befogadható formája a szisztematikus gondolkodásnak, akkor az az esszé, nem pedig az olyan tudományos tanulmányok, amelyek rangsorolt folyóiratokban jelennek meg, és a stílusuk olyan, mint a használati utasításoké, száraz és olvashatatlan. Egyáltalán: 

– jelezte a szerző, megjegyezve: téves az az elgondolás, hogy ami nem tudományos, az nem lehet igaz. Hozzátette: annak az elméletnek nincs sok értelme, amit nem lehet aprópénzre váltani.

A beszélgetés elején szóba került annak az „ifjúkonzervatív” nemzedéknek a 2006 utáni indulása, amelyhez Szilvay és Megadja is tartozik, s melynek főbb lapjai közt volt a Mandiner-előd Ufi (Utolsó Figyelmeztetés, később Reakció), valamint a Konzervatórium blog, a Békés Márton-féle Jobbklikk és a Kommentár folyóirat. Mint a résztvevők mondták: ekkor, 2006 és 2008 válságai után nyílt nagyobb tere a konzervatív gondolatnak Magyarországon. 

Lánczi szerint a rendszerváltás idején az volt a béke ára, hogy aki pozícióban volt, az nem szólt a hatalmukat átmentő kommunisták ellen. Csakis kitartó munkával lehet intellektuálisan átalakítani ezt a rendszert. A kétezres évektől kezdve megnőtt az igény, hogy legyen alternatíva. A marxista történészek szerint minden esemény szükségszerű volt, de egyre több konzervatív mondta, pl. az Ufi hasábjain, hogy mégsem magától értetődő ez, hogy így legyen. A kétezres évek közepén megjelent egy nemzedék, amely a mai konzervatív irányzatot kiadta. Lánczi szerint eddig a pillanatig inkább „néhány idősebb ember szólót táncolt, de azt is inkább szűkebb körben, már ami a konzervatív gondolkodás jelenlétét illeti”. Az ilyen kötetek mindig jól mutatják a tendenciákat, és az ember az ilyen munkák segítségével tud könnyebben véleményt formálni.

Az eszmetörténész kifejtette: ekkoriban „beleégett a retinánkba egy mondat”, ami Lánczi András Konzervatív kiáltványából származik, és úgy szól, hogy a 2002-es választások eldőltek, de a lélek nem nyugszik. Ami Láncziéknak volt a rendszerváltás, az volt nekünk 2006 – tette hozzá.

2006-ban a meglévő értelmezési keretek, hogy az okos emberek a tévében, azaz a liberális értelmiségiek megmondják, hogy mi az igazság, megszűnt létezni. Ennek a világértelmezésnek volt az utolsó próbálkozása az az állítás, hogy Gyurcsány Ferenc 2006-os őszödi beszéde „szenvedélyes igazságbeszéd” volt. A fiatalok viszont keresték, hogy mi az igazság. Ekkor szökkent szárba a blogszféra, a konzervatív fiatalok ráértek és szerették volna az egyetemi világon kívüli körök gondolatait megmutatni. Talán majd ötven év múlva meg lehet mondani, hogy a mostani konzervatív irány mi volt, meddig tartott a kommunizmus meghaladására tett kísérlet. Megadja elmondta: több szerzőt felfedeztek maguknak, köztük magyarokat is, például magát Lánczit vagy épp Molnár Attila Károlyt. A megtalált szerzőkről, akik kívül álltak a baloldali értelmezési kereten, pedig elkezdtek írni. Olyan szerzőkről volt szó, akiket nem tanítottak az egyetemen.

Szilvay utalt rá, hogy maga is kint volt 2006-ban az utcán, a tévénél is és később is; antikommunista, nemzeti, katolikus családból származik, ezt hozta otthonról, és utólag átgondolván is ezzel a világszemlélettel ért egyet. Mint kifejtette: 2006 és 2008 után létrejött a jobboldali blogszféra, ez néhány lap és blog volt, amit ingyen, hobbiból és meggyőződésből írtak, mint a Konzervatórium, a Jobblikk, a Reakció-Mandiner. A baloldalon nagyon megijedtek, hogy az eddigi véleménymonopóliumba néhány fiatal beleszól. Mint mondta: a baloldalra jellemző módon egy technikai jellegű aggodalom volt a leghangosabb, miszerint a jobboldal nyeri a versenyt a technikai fejlesztések használata, azaz a közéleti blogolás terén. Ez így is volt, eme blogok több blogversenyt is megnyertek. Akkor a Mandiner-előd Ufi és Reakció magát „polgári undergroundnak” hívta, ami ma már hála az égnek nem stimmel, hiszen a konzervatívok Magyarországon felkerültek a felszínre.

Kötter utalt rá, hogy a cím a Behódolás c. könyvre hajaz, Houellebecq alakja is a kozmikus rend mögötti Istenre utal. 

 Mint Szilvay a címmel kapcsolatban kifejtette: A régi ember úgy gondolkodott a világról, hogy van egy Isten által teremtett világ, amelyet még régebben a görög ember kozmosznak nevezett. Eszerint az ember a világ része és tudja azt értelmezni, látja a szabályszerűségeket. Pár száz évvel ezelőtt pedig elkezdődött egy folyamat, melyet modernitásnak vagy felvilágosodásnak nevezünk.  A modern felfogás szerint a világ egy értelem nélküli anyaghalmaz, egy massza, az ember pedig nem az értelmes világ értelmes része, hanem idegen a káoszban, ezért értelmezni sem tudja azt igazán. A modern tételek szerint a világ nem megismerhető, „azt se tudom, itt van-e ez az asztal, mert a nyelv alkotja a valóságot, ha egyáltalán van valóság” – utalt a szerző a posztmodern elméletekre.

Így nem lehet értelmes állításokat tenni, a posztmodern próbál ugyan, de maga alól is kihúzta a talajt. Vissza kell térni azokhoz a szellemi hagyományokhoz, amelyek szerint a világ nem káosz, hanem kozmosz, amibe az ember beleteremtetett. Enélkül nincs értelmes gondolkodás, ez bármilyen értelmes elgondolás kiindulópontja – szögezte le a szerző.

Szilvay hangsúlyozta:

Pedig Platón, Arisztotelész, Szent Ágoston és Aquinói Szent Tamás talán elég is lenne ahhoz, hogy helyesen lássuk a világot. Ezek a szerzők sem kell, hogy elbújjanak a felvilágosodás utáni szerzők mellett – hangsúlyozta Szilvay, rámutatva, hogy a középkori gondolkodás is tudott igencsak racionális lenni. 

Miközben Szilvay azt hangsúlyozta, hogy az előző háromszáz év egy szellemi szétesést hozott magával, de vissza lehet térni az akkori alapokhoz, aközben Megadja Gábor máshová tette a hangsúlyt: szerinte épp az a baj a modernitással, hogy szabályozási mániában szenved, jobban beszabályoz minket, mint korábban, a célja a túlzott rendezettség, minden konfliktus elrendezése; a posztmoderné pedig a túlzott szétesés, ami szerint csak a hatalom van, és semminek sincs értelme. Megadja leszögezte: 

Kötter megjegyezte: Fukuyama pont erre gondolhatott A történelem vége és az utolsó ember megírásakor.

Lánczi rámutatott: a szerző meg van áldva egy filozófiai érdeklődéssel, ami kiderül a kötetből is. Ő a címről a görög teremtésmítoszokra gondol, ami más, mint a keresztényi. A könyvön végigvonul egy pici dilemma, ami nincs kiugrasztva: a szerzőnek van egy erős keresztény elkötelezettsége, de sok más gondolkodóra is utal, akik nem feltétlen keresztények. Ránézésre szerinte nem lehet tudni, miről szól a könyv. Mivel utólagos szerkesztésről van szó, figyelni kell a szerkesztésre, a fejezetcímekre és minden apróságra. Ezután már nincs meglepő a címben.

Az írások nagyrésze vitahelyzetben született, a szerző vitatkozik valakivel – tette hozzá a professzor. – Sosem személyeskedik, de mindig vitatkozik. Van benne egy polgári, intellektuális hozzáállás, hogy a vitának van értelme, az visz a kozmosz felé. „Én ezért csodálom, mert erről én régen lemondtam, nem látom értelmét” – tette hozzá. – „Félve nézek a szerzőre, hogy hogy bírta mindezt lelkileg.” De a szerzőt „végig az az intellektuális tisztesség vezeti, hogy érveim vannak, ráadásul még gondolataim is vannak, és mindezt le is tudom írni. 

Olvastatja magát a szöveg.” 

Az alcím is szóba került: A reakció értelme a reagálás, de a kommunistáknak köszönhetően van egy olyan éle, amiért csak azért is használjuk, az általuk lenézőnek és negatívnak tartott jelzőt magunkra véve – mondta Szilvay. A kötetben általában reagál, azaz baloldali szerzőkkel vitatkozik, s ennek értelméről kifejtette: az embernek hiába van zsigeri meggyőződése a világ alapvető dolgaival kapcsolatban, könnyen el tud bizonytalanítani okos, de gonosz érvekkel, és ezért érdemes felvértezni magunkat bizonyos érvrendszerrel, hogy meg tudjuk védeni az álláspontunkat. Ő eme kötettel ehhez kíván segítséget nyújtani.

Kifejtette: sok konzervatív hiszi, hogy mi nem lehetünk politikai akcióban, de ha nem teszünk ilyet, akkor minek foglalunk el bármilyen politikai pozíciót? Persze, hogy lehet egy konzervatív pro-akciós.

Megadja szerint a reakciós azért jó jelző, mert utal arra, hogy előttünk is voltak emberek, és ők is éltek valahogy. Inkább az azzal szembeni szkepszist erősíti, hogy lehetséges nulláról újra kezdeni, hogy tudunk a semmiből új rendet teremteni. Az elképzelés, hogy minden generáció újrakezdheti, a legradikálisabb elképzelések egyike, és nem sok jót ígér.

Lánczi szerint a rend kérdéséről van szó. 

Az utolsó embernek is ez a tétele Nietzschénél: a tét nélküli élet. De ez nem tét nélküli reagálás, vagdalkozás, ez a felfogás abból indul ki, hogy van valami, ami minket megelőz. Minden baloldali gondolkodás lényege, hogy a saját eszünket részesítjük előnyben, és magában elégnek tartjuk. A konzervatív gondolkodás szerint viszont ez nem igaz. A konzervatív szerint a világnak van egy természetes, teremtett rendje, ami nem véletlenül van így. Ha mindent mi, emberek hozunk létre, akkor előbb meg kell ölnünk minden mást. A rendről alkotott kép terén való különbségben van a lényeg. Ez egy komoly vita, de a jobboldal mindig az ideológiák ellen volt, mert az élet az egész, az élet teremtett, van természetes kiszögellési pont, és az ember nem tehet bármit csak azért, mert megteheti.

A Koszmoszból káosz: reakciós gondolatok 2023 őszén jelent meg az MCC Press gondozásában, és Szilvay Gergely politikai esszéit tartalmazza a 2009-2023 közti időszakból. Ez a szerző hatodik kötete.

Fotó: MCC Press