Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet szakértőjének írása a Makronómon.
Ritkán esik szó a világjárvány globális egyenlőtlenségeket növelő hatásáról, ami főként a társadalmak szegényebb rétegeit érintette hátrányosan. A pandémia begyűrűzésekor, 2020-ban a fejlett világban elsősorban az egy főre jutó GDP nagyobb mértékű csökkenése volt tapasztalható hiszen ezekben az országokban a társadalmak legszegényebb rétegeit különböző gazdaságélénkítő csomagokkal védték.. Ezzel szemben, a szegényebb országok ezt nem engedhették meg maguknak, így náluk a GDP csökkenése kisebb méreteket öltött. Ahogy azonban a járvány elhúzódott és egymást követték az újabb hullámok, a globális egyenlőtlenségek tekintetében is újabb változások voltak érezhetőek. A koronavírus elleni oltóanyagok elérhetővé válásával a gazdagabb államok sokkal könnyebben hozzáfértek ezekhez, mint a szegényebb országok, mindemellett sokkal inkább képesek voltak finanszírozni az olyan programokat, amelyek célja a bevételek, valamit a koronavírusból való felépülés ösztönzése volt. Ezek a különbségek idővel annyira markánssá váltak, hogy az országok közti egyenlőtlenségek a 2010-es évek eleji szintre emelkedtek.
A pandémia növeli a szakadékot
A pandémia ezzel a hatásával mintegy három évtizedes fejlődést akasztott meg, hiszen az 1990-es évek óta folyamatosan csökkenő pályán volt a globális egyenlőtlenség szintje. A pandémia okán a gazdagabb és a szegényebb országok között ismét nőni kezdett az különbség, hiszen utóbbi országcsoportnak tényszerűen tovább tart kilábalni a pandémiából szűkebb pénzügyi mozgásterük révén.
Viszont, amikor globális egyenlőtlenségekről beszélünk, el kell választani két dolgot, hogy tisztán lássuk a helyzetet. Globális egyenlőtlenség esetén egyrészt beszélhetünk az országokon belüli, másrészt az országok közötti szakadékok alakulásáról.
Az 1980-as évektől egészen a 2000-es évekig elsősorban az országokon belüli egyenlőtlenségek növekedéséről beszélhetünk, beleértve a feltörekvő gazdaságokat is. A fejlődés üteme az egyes országokban különböző volt, értelemszerűen azok eltérő vagyona végett. Viszont a szegényebb országok gyorsabban voltak képesek növekedni egyszerűen azon oknál fogva, hogy egy alacsonyabb fejlettségi szintről egyszerűbb megugorni egy közepes fejlettségi szintet, mint egy eredendően magas fejlettségi szintet tovább növelni. A szegényebb gazdaságok közül Kína és India különösen felívelő fejlődési pályát írt le. A szegényebb gazdaságok gyorsabb fejlődése az akkori világgazdasági nettó hatásokkal párosulva a globális egyenlőtlenségek meredek csökkenését eredményezte.