Tények, amik miatt már biztos, hogy költséges és elhúzódó hidegháború előtt állunk – véli egy ex-CIA elemző

Goodman szerint a „hidegháború 2.0” jövőbeli elhúzódását és a várhatóan rekordméretűre  duzzadó kiadásait több tény is alátámasztja:

1. tény

Antony Blinken külügyminiszter a Washington Postnak adott interjújában az „elrettentés hosszú távú céljának” fontosságát hangsúlyozza, valamint azt, hogy a Biden-kormányzat gondoskodni fog arról, hogy Oroszország „ne pihenhessen, ne csoportosíthassa át erejét, és ne támadhasson újra”. 

2. tény 

Az idei rekordmértékű amerikai védelmi költségvetés mellett, amely szerint a kongresszus 45 milliárd dollárral többet biztosított, mint amennyit a Pentagon kért, egy úgynevezett „sürgősségi” rendelkezés megalapozza, hogy a következő évben további forrásokkal egészítsék ki a védelmi kiadásokat a tengerentúlon. Ez a rendelkezés lehetővé teszi több éves, a szokásos beszállítói versenyen kívüli megállapodások megkötését olyan, fogyóeszköznek számító fegyverek gyártására, mint a rakéták és a lőszerek.

A Biden-kormányzat e friss  „ajándéka” a hadiipari komplexumoknak vetekszik azzal, amit a Reagan-kormányzat nyújtott az 1980-as években, és biztosítja az országban a fegyvereladások gazdag piacát. A rekordösszegű, 858 milliárd dolláros védelmi kiadások közel fele a hadiipari vállalkozókhoz kerül.

3. tény

A képviselőház és a szenátus fegyveres szolgálatokkal foglalkozó bizottságai gondoskodtak arról, hogy ezek a pénzcsapok nyitva is maradjanak, mivel fegyveriparhoz kötődő személyeket neveztek ki a Biden-féle nemzeti védelmi stratégiát felülvizsgáló bizottságba. 
A bizottság elnöke, Jane Harman volt képviselő, a Lockheed-Martin céget védte, amikor a Parlamentben dolgozott, és jelenleg is tagja egy olyan hadiipari nagyvállalat igazgatótanácsának, amely nemrégiben hétéves, 800 millió dolláros szerződést kapott a Pentagontól.

4. tény

A kétpárti kongresszusi közösség és az amerikaiszakértői közösség sem tud elszakadni attól a régi, berögzött gondolattól, hogy az egykori Szovjetunió – jelen esetben Oroszország – fenyegetést jelent az Egyesült Államok nemzetbiztonságára, ezért a Biden-politika erőteljes katonai jelenlétet biztosít az orosz határon, ami tovább rontja a hidegháború 2.0 gyors olvadásának esélyeit. Ennek eredményeképpen elhúzódhatnak a fegyverkezési előkészületek, és így szükségtelenül megnövekedhetnek a védelmi kiadások, miközben elmarad a diplomáciai párbeszéd azokon a fontos területeken, ahol egyébiránt régóta orosz-amerikai egyetértés van.

Ezek közé a területek közé tartoznak a fegyverzetellenőrzési és leszerelési kérdések, mint például a nukleáris fegyverek elterjedésének megállítása és az űr katonai versenyben való felhasználásának korlátozása, valamint a felkelések és a terrorizmus kezelése, a környezet pusztulása és a jövőbeli világjárványok – hogy csak a legfontosabbakat említsük.
Az egykori CIA elemzője ugyanakkor elismeri azt is, hogy „nehéz elképzelni, hogy bármely orosz kormány hajlandó lenne diplomáciai megoldásokat keresni egy olyan Egyesült Államokkal, amely támogatja a több mint 30 tagú NATO-t; egy lengyelországi katonai bázist; egy regionális rakétavédelmet Lengyelországban és Romániában; és az orosz erőkhöz és a Fekete-tengerhez közeli román katonai létesítmények működtetését is. ” 

(Címlapfotó: 123rf.com)