A politikai elit hülyesége időnként kitermel Magyar Pétereket – Schmuck Andor a Mandinernek
Harcba száll az V. kerület polgármesteri székéért Schmuck Andor, aki szerint ha Horn Gyula élne, már mindenkit kirúgott volna az MSZP mostani vezetéséből.
Az MSZP talán egy második Népszavát szeretne, a Ringier pedig egy „politikai Blikket”, bármit is jelentsen ez.
„A 25 éves, jól-rosszul, de valahogy mindig működő tradíciót szeretnék most felszámolni. Az MSZP talán egy második Népszavát szeretne (ne kerüljön pénzbe, koncentráljon a belpolitikára, és soha ne írja le Bajnai nevét), a Ringier pedig egy »politikai Blikket«, bármit is jelentsen ez. Egyikük sem hajlandó tudomásul venni, hogy ha az elképzelésük valóra válna, a Népszabadság azonnal elveszítené az olvasói legalább felét. Akik még mindig veszik a lapot, azok aligha csak a párthírekre kíváncsiak – azok megvannak ingyen az interneten –, és nem is a bulvár-tartalomra: abból is elég széles a kínálat máshol, olcsóbban vagy ingyenesen. A Népszabadságnak ma még országos tudósító-hálózata, a kultúrától a gazdaságon át a sportig minden fontos terület lefedő rovatstruktúrája és szakújságírói gárdája van.
A jelenlegi szerkesztőség hírtermelő és önálló tartalomgeneráló kapacitása Magyarországon csak az MTI-hez mérhető. Erről mondanának most le a szocialisták, megtörve a szerkesztőség függetlenségét, szélnek eresztve az újságírók jelentős részét, alig néhány hónappal a választási kampány előtt. Ráadásul egy olyan befektetőnek (Vienna Capital Partners) játszanák át a többségi részvénycsomagot, amelyet a szakmában mindenki strómannak tart, és amely mögött a magyar sajtó tényfeltárással is foglalkozó része visszatérően a Fideszt sejti (hogy az új vevő jobboldalira fazonírozni, vagy megszüntetni akarja a lapot, az a végeredmény szempontjából tulajdonképpen mindegy is).
Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a szocialisták az utóbbi időben két valódi, és a magyar belpolitikához semmilyen szálon nem kötődő szakmai befektetőt már elhajtottak az újság háza tájáról (úgy tudni, korábban a HVG-t tulajdonló német WAZ, mostanában pedig egy szlovákiai magyar kiadóház akarta megvásárolni a Népszabadság részvénytöbbségét), tényleg érdemes feltenni a kérdést: mit akar az MSZP valójában, mi az igazi célja a Népszabadsággal? És miért asszisztál mindehhez Európa egyik legnagyobb, svájci hátterű kiadóvállalata? Merthogy most nagyon erősen az a látszat, mintha itt a kartellpártok megállapodása – talán csak a sajtó függetlenségének maradékáról, talán másról is – már rég megszületett volna. Hazai szokás szerint az olvasók, és persze a választók feje fölött.”