„Ha ezt el is fogadjuk, az mégiscsak a sajtószabadság valamilyen foka, hogy az egyik oldal megírta a másik, a másik pedig az egyik disznóságait, nem? Bárki írhatott bármit, ami végső soron sajtószabadság.
Bárki bármit?! Mondjuk úgy, hogy valamit mindenki írhatott. De nem, ez még így sem igaz. Én 2004-től kezdtem dolgozni a médiában, rádióztam, írtam, blogoltam, tévéztem, a legkülönfélébb médiumoknál működtem. És mindenhonnan kirúgtak – kifejezetten tartalmi okokból. Ebből soha nem lett ügy, egyszer sem szólalt fel senki, hogy akkor itt és most vége van a sajtószabadságnak. Nem tartoztam egyik táborba se, így a kirúgásom soha senkinek sem fájt. Sorra szűntek meg a műsoraim, kifejezetten politikai és gazdasági nyomásra, ugyanis cégeket és pártokat kritizáltam. Kívül álltam a kétpólusú rendszeren, ezért senki sem volt, aki megvédjen.
Sokat szapulja a bulvárt – ezek a médiumok, köztük a kereskedelmi csatornák azonban teret adhatnak a politikától független hangoknak is. Miért nem használja ki ezt?
Ezt nem hiszem, hogy komolyan gondolják! A bulvár maga az új cenzúra. Ha régen nem akarták, hogy egy állítás elhangozzon vagy megjelenjen, azt nagyon keményen szankcionálták, vagy utólag kihúzták, letiltották. Ma ilyesmire már nincs szükség. A bulvár folyamatosan szorítja le a befogadás küszöbét. Az a funkciója, hogy ha bárki bármi érdemlegeset mond, azt a bulvár túlharsogja. Mondjuk előveszek egy jól átlátható és logikus grafikont arról, hogy hogyan süllyed a hazai közgondolkodás nívója. Szemléltetem rajta, hogy 1990-ben még itt volt, 2010-re ide került, 2015-re pedig még lejjebb. Szép diagram, érthető és világos. Csakhogy ha mellettem megáll a Való Világ-os Aurelio, és előveszi a péniszhelikoptert, kit fog érdekelni az én szemléltető ábrám? Engem se érdekelne.
Nemrég Berki Krisztiánnak, az egyik kereskedelmi adó rongyrázó műsorvezetőjének fejéhez vágta, hogy a tevékenységével hergeli a népet, és a sok kivagyiságnak az lesz a vége, hogy a feldühödött tömegek a Rózsadombra vonulnak felgyújtani a gazdagok villáit. Nem értékeli túl a bulvár jelentőségét, hatását?
Nem, mert azt lehetetlen túlértékelni. A bulvár nem más, mint a kultúramentes kultúra. Olyan kultúra, amelyből kilúgoztak minden értelmet, érvényt és jelentést. Sokkal ártalmasabb, mint a hazugság. Azzal szemben mindig ott áll az igazság. A bulvár ellenében viszont nem lehet állítani semmit. Elmossa a hazugság és az igazság közti határt, mert érvénytelen. A hazugság önmagában érvényes, megáll a maga jogán. A hazugság vége mindig az, hogy kiderül a vele szemben álló igazság, és beüt a katarzis. Huzamosabb ideig ugyanis egyetlen hazugság sem áll meg. A bulvárt azonban nem lehet cáfolni. Az emberi érdeklődés olyan, mint a víz: mindig a kisebb ellenállás felé folyik. Ha valaki a péniszpörgető Aurelióval bármilyen érdekes és tényleg érdekes, a lehető legpopulárisabban és legérthetőbben előadott, érvényes ingert állít szembe, menthetetlenül elbukik. A péniszpropellerrel nem lehet szembemenni. Az emberi figyelem mindig a helikopter felé gravitál majd. A bulvár gépezetének üzemeltetői rendszerint azzal védekeznek, hogy ennek a műfajnak nem szerepe a kultúra közvetítése. Nem ez a dolga. Ez még rendben is lenne – csak éppen hazugság. A bulvárral ugyanis nem az a baj, hogy nem közvetíti, hanem hogy tűzzel-vassal irtja és pusztítja a kultúrát. Mindennap emberi pszichéket szigetel el az értelemtől, míg nem marad a világon egyetlen ember sem, akivel érdemes lenne szót váltani. (...)
És ha azt állítjuk: a miniszterelnöknek vagy bármilyen politikusnak egy ilyen műsor csak eszköz, hogy az üzenetét eljuttassa a tömegekhez?
Ezzel bárhol a világon lejáratná magát. Bármelyik konzervatív miniszterelnök elmenne ilyen műsorba? Nem hiszem. Ha mégis megtenné, annak valamilyen következménye lenne. Felkapnák a fejüket az emberek, hogy: te jó ég, mi zajlik itt?! Ehhez persze kellene értelmiség – amely nálunk rég visszavonult a késő esti képernyős szociológiai kerekasztalok mellé. Azt mondják, a Frizbi csak eszköz. Platform, ahol a miniszterelnök megmutatja magát. De hát hol írtuk alá, hogy a miniszterelnök egy szavazatszerző gép? És úgy működik, mint egy szoftver: ami hoz, az jó, ami visz, az rossz? Hát az úgynevezett értékek? Nem választás, deklaráció önmagában az is, hogy egy kormányfő milyen műsorba megy el?”