Migráció: a német rendőrség kicenzúrázott volna egy kieli újságot

2015. október 25. 09:33

A kieli rendőrség szeptember eleje óta készít helyzetjelentéseket menekültügyben: a nem hivatalos, belső használatra szánt dokumentumokban egyaránt feltüntetik a menekültek ellen és a menekültek által elkövetett bűncselekményeket. Mikor a Kieler Nachrichten nevű helyi újság cikket akart közölni a jelentésekről, a rendőrségtől szóltak a szerkesztőségnek, hogy inkább ne.

2015. október 25. 09:33

Szeptember 1. óta készít helyzetjelentéseket menekültügyben a rendőrség Schleswig-Holstein német tartomány fővárosában, Kielben. A belső használatra szánt, nem hivatalos dokumentumokban egyaránt feltüntetik a menekültek ellen és a menekültek által elkövetett bűncselekményeket. Nem csak bagatell bűncselekményekről van szó, hanem – a rendőrség saját megállapítása szerint – „releváns eredmények” is vannak a jelentésben.

Szeptember 1. és október 20. között 733 menekültekhez köthető bűncselekményt regisztrált a kieli rendőrség. Ezek közül több esetben a menekülttáborokban kitört tömegverekedésekről volt szó, de volt olyan is, hogy egy afgán migráns – a muszlim jog által megengedetten – többször arcon ütötte a feleségét az utcán. Ez 733 eset összességében tartalmazza azokat az eseteket, ahol a menedékkérők elkövetők, vagy áldozatok voltak – írja a Kieler Nachrichten.

A Kieler Nachrichten nevű helyi újság cikkét a rendőrségi helyzetjelentésekről a rendőrség megpróbálta informálisan letiltani. Egy rendőrségi szóvivő szerint a jelentések nem tükrözik a valóságot, mert még nem vizsgálták meg az adatok megbízhatóságát. Az egyik szerkesztőt a rendőrség informálisan felszólította, hogy ne közöljék a jelentéseket, mert ez feltüzelné az indulatokat.

A szerkesztőség és a kieli FDP is tiltakozott a rendőrség eljárása ellen: az FDP egyik helyi politikusa botrányosnak nevezte, hogy így megsértik a szólás- és sajtószabadságot. Wolfgang Kubicki hozzátette: elfogadhatatlan, hogy bárkit, aki a migránsáradattal kapcsolatban kritikát fogalmaz meg, vagy kritikus kérdéseket tesz fel, egyből azzal vádolnak, hogy uszít a migránsok ellen – foglalja össze a Meedia.

 

Fotó: Imago/Westend61

Összesen 78 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
tango47
2016. február 09. 12:22
A fékek már működnek a németeknél. Már csak az ellensúlyok kellenének.
szamossy dezső
2015. november 28. 14:16
A modern sajtószabadságról A sajtó a modern korban akkor tekinthető szabadnak, ha a szabadság legfőbb értékeit kellően kifejezésre juttatja. A szabadságnak legmaradéktalanabbul a liberalizmus ideológiájában kifejtett értékei feltétlen tiszteletet érdemelnek, amelyeket csak a sovén és intoleráns eszmék képviselői mernek nyíltan kétségbe vonni. A társadalmi progresszió eszméje megköveteli, hogy kíméletlen harc folyjék minden olyan ideológiával és azok képviselőivel szemben, akik az eddig elért eredményeket kétségbe vonják. A társadalom nem csekély része sajnos merő konformizmusból és az ésszerű érvek iránti érzéketlenség okán hallgatva áll ellen a szabadság új és legújabb eszméinek. Ezek a rétegek azonban legalább olyan veszélyesek, mint azok a nyíltan sovén és intoleráns erők, akik leplezetlenül juttatják kifejezésre retrográd nézeteiket. A szabadság eszméinek mihamarabbi győzelme érdekében be kell, hogy lássuk, a mai kor túlhaladt a sajtószabadságnak azon a felfogásán, hogy mindenki azt ír, azt beszél, amit helyesnek tart. Ha ugyanis széles körben elérhetőek azok a hagyományos eszmék, amelyek a korlátlan szabadság megkérdőjelezését jelentik, a reakciós eszmék igazodási pontot jelenthetnek a konformista, racionális érvek iránt érzéketlen tömegek számára. A legjobb tehát, ha ezek a retrográd eszmék egyáltalán nem jelennek meg a sajtóban, vagy csupán olyan szövegkörnyezetben, ami egyértelművé teszi ezeknek az eszméknek a korlátlan szabadság kiépítése szempontjából káros voltát. A sajtó akkor szabad, ha a szabadságot szolgálja. A sajtószabadságnak egy merőben formalista megközelítése a különböző nézőpontok megjelenítése és ütköztetése. Sajnos ugyanis nagy a veszélye annak, hogy a konvencionális megközelítések rokonszenvesebbeknek tűnnek fel a konformista tömegek előtt. A szabadság kérdése sokkal fontosabb annál, hogy azt kiszolgáltassuk a tömegek tetszésnyilvánításának. A szabadság ugyanis elvi és filozófiai kérdés. Olyan kérdés, amihez az elvek és a filozófia iránt kevéssé fogékony tömegeknek nincs affinitásuk. Kiemelt felelőssége van tehát a liberális értelmiségnek abban, hogy a valódi szabadság és a demokrácia problematikáját egymástól ne csupán elhatárolják, de ki is menekítsék a szabadság eszméjéről szóló diskurzust az avatatlan állásfoglalások befolyásának közegéből. Ebből a szempontból a szabad sajtónak kitüntetett szerepe van. Határozottan állást kell foglalniuk a szabadság képviselőinek abban a kérdésben, hogy a szabadság ügyében kizárólag a korlátlan szabadság feltétlen hívei fogalmazhatnak meg autentikus véleményt. Ehhez azonban ki kell küszöbölni a formális sajtószabadság még mindig meglévő csökevényeit, és a tartalmi sajtószabadság irányába szükséges határozott lépéseket tenni. A tartalmi sajtószabadság pedig nem más, mint a korlátlan és korlátozhatatlan szabadság eszméjének szolgálata. Ennek érdekében a sajtó olyan irányítást igényel, amely a rendszerbe épített mechanizmusokkal eleve lehetetlenné teszi a szabadság eszméje elleni támadásokat, illetve az ilyen támadásokat azonnal, határozottan és kíméletlenül leleplezi, rámutatva azok retrográd, kirekesztő, sovén, reakciós jellegére. A szabad sajtónak egyúttal az is a feladata, hogy kritikailag viszonyuljon a szabadság eszméjétől eltérő nézeteket közvetítő orgánumokkal szemben. Az ítéletalkotásban nem lehet eléggé határozottnak lenni. Mindazok, akik a szabadság ellenében beszélnek, írnak és tesznek, nem árt, ha tartanak a szabadság eszméjét szem előtt tartó orgánumoktól. Ne vonakodjunk beismerni, a szabadság ellenségeinek félelme szükségképpen segíti a szabadság ügyének előmozdítását. Mindent összevetve, a modern sajtószabadság nem demokratikus, irányított és a szabadság eszméjének ellenségeivel szemben szükségképpen intoleráns. Eljött egyúttal az idő annak a kérdésnek a feltételére, hogy mi a cél és mi az eszköz. Vajon a demokrácia, vagy a szabadság-e a legfőbb társadalmi cél. A demokrácia legfeljebb eszköz lehet a nemesebb célok érvényre juttatása érdekében. Mivel a szabadságnál nemesebb cél aligha képzelhető el, adott esetben mellőzni szükséges a demokráciát is, amely csupán eszköze a szabadság érvényesítésének. Ha azonban alkalmatlan eszköznek mutatkozik, a szabadság híveinek kellően bátornak és határozottnak kell lenniük ahhoz is, hogy a demokráciát, mint alkalmatlan eszközt félretegyék. Annak felismerése ugyanis, hogy a szabadság a legfőbb érték, fokozott felelősséget ró a szabadság híveire, akiknek a történelem és az emberiség színe előtt egyaránt számot kell majd adniuk arról, hogy mit tettek és mit mulasztottak el a legfőbb jó érvényre juttatása érdekében. A „szabadság, egyenlőség, testvériség” jelszavának régi, az értékeket egymás mellé rendelő értelmezése ugyancsak a múlté. A legfőbb érték ugyanis vitathatatlanul a szabadság. Testvériségünket tehát annak érdekében kell létrehoznunk, hogy a szabadság immár egyenlően, mindenki osztályrésze legyen. Azoknak, akik kívánják, és azoknak is, akik nem.
Antigoné
2015. november 27. 14:01
Csak egy név:Udo Ulfkotte
Apáczai
2015. november 06. 16:08
A liberális demokrácia (liberálfasizmus) már csak ilyen. A cenzúra lételeme a rendszernek. Akár édestestvérének, a bolsevizmusnak.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!