Orbán egykor nem rendelt volna propagandariportokat

„Volt szó egyébként valaha arról, hogy benne lesz a Naplóban? 

Mindössze annyi volt igaz az egészből, hogy korábban Hajdú telefonon elújságolta, valószínűleg ő fogja gyártani az új Naplót és számítana rám a felálló stábban, beszéljünk erről. De ez soha többet nem került szóba közöttünk, pedig más ügyekben többször is találkoztunk. De az a bizonyos pohár elsősorban a TV2-höz frissen érkezett hírigazgatónő lejáratókampány-sorozatával kezdett betelni nálam. (…)

Visszatérve Vajnára, ő mit szólt a felmondásához?

Azt kérte, mielőbb üljünk le és beszéljük meg, hogyan tudnék mihamarabb visszatérni a TV2-höz. Először azt hittem, tréfál. De két-három hetente újra és újra telefonált, sőt, nem is egyszer találkoztunk, mert kitartóan nem tudta vagy nem akarta megérteni, hogy súlyos politikai és morális okai vannak a távozásomnak. Vajna a részletekkel nemigen foglalkozik, célorientált ember, akinek a szeme előtt leginkább egy szempont lebeg: a saját akarata. Április és szeptember között összesen 11 alkalommal beszéltünk telefonon vagy ültünk le hol ebédelni, hol vacsorázni, de csak nem akarta megérteni és elfogadni a döntésemet.

Én alapvetően nem vagyok túl udvarias ember, nem is szeretek értelmetlen dolgokra sok szót fecsérelni, de Vajnával a több évtizedes ismeretség miatt illett türelmesnek lennem. Sőt még műsorötleteket is adtam neki, hogyan tehetné sokrétűbbé és műfajilag is sokszínűbbé a TV2-t, hátha úgy könnyebben szabadulok. De mindez kevésnek bizonyult, rendre új egyeztetéseket kezdeményezett, mire én végső elkeseredettségemben három – természetesen magam is tudtam - teljesíthetetlen feltételt szabtam: 1., rúgja ki, mint teljes jogú tévétulajdonos a morálisan és szakmailag megbukott hírigazgatónőt, 2., adjon egy rakás pénzt, ha már elvesztem az arcomat egy esetleges visszamenetellel és 3., a tervezett szórakoztató mellé kérek egy politikai műsort, amibe senki nem szólhat bele. Csak mosolygott mindezeken. (…)

Ettől még egyikük sem lett Orbán-hívő.

A baj ezzel az egésszel természetesen nem Tilla vagy Hajós, hanem az, hogy míg a Kádár-rendszert nem lehetett pusztán közakaratból felszámolni, mert teljes arzenáljával ott állt mögötte a szovjet birodalom, Orbán rendszerét viszont nem elsősorban a hívek, hanem ezek az ürügykereső, gyáva és megalkuvó magatartások tartják életben. A legtöbb, a rendszer gátlástalanságával egyébként egyet nem értő embernek mindig akad egy »kézenfekvő« magyarázata a saját menthetetlen viselkedésére, megalkuvására: gyerekem van, idősek a szüleim, őket is én tartom el, tele vagyok adóssággal, stb., stb. De kétsége ne legyen senkinek, ezek az én szaktársaim nem átlagbérből és átlagfizetésből élő emberek, hanem sok milliót keresnek akkor is, ha éppen hónapokig nem dolgoznak egyetlen percet sem.

Orbán pontosan az ilyen emberekre számított, amikor kiépítette a rendszerét, tudta, hogy az emberek többsége behódol, ha egzisztenciális nyomásnak teszik ki, hiszen behódoltak a Kádár-rendszerben is. Nem hősöknek születünk, de a rendszerváltás épp azt ígérte, hogy a szabadság körülményei között nem kell többé megalkudnunk a hatalommal a tisztességes megélhetésért és életért. Orbán legelőször ezt vette vissza, azt, hogy az ember szabadon eldönthesse, mit áldoz fel és miért. Kádár János csak a zsarnoki rendszert ismerte, Orbán viszont a szabadságból lépett vissza oda, hogy hatalmi eszközökkel hódoltassa be a polgártársait. Itt tartunk ma.

Milyen a viszonya a miniszterelnökkel?

Ma már semmilyen. Valaha jóban voltunk, de az, akivel én jóban voltam, egy másik ember volt. A tudatmódosulás olyan esetével van dolgunk, amely a mából nézve megmagyarázhatatlan. Az egykori Orbán Viktor biztosan semmit sem fogadna el abból, amit és ahogy ez a mai tesz. Kizárt, hogy például olyan lejárató, az ötvenes éveket idéző propagandariportokat, amilyeneket a TV2 rendszeresen produkál, ő korábban megengedett vagy eltűrt volna.”