Égitestek körforgásától a forradalomig

2010. október 23. 09:32

A szovjet szocializmusnak nagyon kevés híve volt 1956-ban, a szocializmusnak, pláne magyar szocializmusnak, úgy tűnik, elég sok.

2010. október 23. 09:32

„1956 már hasonlított Bibó elképzeléséhez. Ugyanakkor mérlegre tehető a forradalom másik paradigmája szempontjából is. 1956 egy nagy zsarnokság, a szovjet típusú rendszer klasszikus, sztálini változata ellen lázadt, amelyet Nagy Imre első reformtörekvései módosítottak, de nem alapvetően. Ez a rendszer nem volt akut válságban, a birodalom központjában – úgy tűnt, mérsékelt reformer hajlandóságok uralkodnak. Programalkotásra viszont csak erősen korlátozott nyilvánosság és igen rövid idő állt rendelkezésre.

Tulajdonképpen a robbanást megelőző néhány napban, órában lépett csak ki a rendszer megreformálásának nyelvi és fogalmi keretei közül. Ez változott át hirtelen a szovjet típusú politikai rendszer teljes lebontásának erős negatív programjává. Ez egészült ki szervesen a nemzeti függetlenség XX. század közepi formájával, a semlegességgel. Hogy ez milyen típusú legyen – finn? osztrák? jugoszláv? –, az jobbára nyitva maradt. Az alapvető demokratikus szabadságjogokat, a többpártrendszert és a szabad választásokat valamiféle lebegő harmadikutas »vízió« egészítette ki. Képviseleti demokrácián alapuló (esetleg közvetlen, „önigazgató” formákat is tartalmazó) politikai rendszert és széles köztulajdonon alapuló szociális (állam)gazdaságot jelentett.

A munkástanácsok a rendkívüli helyzetből adódó feladatokra szerveződtek. Hogy ez a köztulajdon valódi társadalmasítása felé nyitott volna-e utat, vagy az aktivisták viszszatértek volna a munkapadhoz – nem tudjuk. November 4. után, a forradalom második szakaszában mindenesetre ők álltak ellen az intervenció kormányának, hálózatuk alternatív politikai centrumot képzett. A szovjet szocializmusnak nagyon kevés híve volt 1956-ban, a szocializmusnak, pláne magyar szocializmusnak, úgy tűnik, elég sok. Nem csoda: amikor a magyar forradalom résztvevői politikai tapasztalataikat szerezték (a második világháború előtt és alatt, majd 1945–46-ban) a közvetlen demokrácia, a kollektív tulajdonlás vagy a tervezőgondoskodó állam kérdései sokakat foglalkoztattak. Nem is feltétlenül nyugati típusú demokráciával párosítva őket.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 47 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
marko11
2010. október 23. 22:59
Kapitalizmust nem akart a forradalom. Munkástanácsok alakultak. Sokan voltak még, akik emléketek a munkanélküliségre, a kilakoltatásokra stb. Most már újra megismerhettük!
mép
2010. október 23. 20:44
A lényeg valahol ott van, hogy a magyar szocializmus időszakának teherviselő rétege 1945 előtt kapta neveltetését, és életében eszerint is viselkedett. Az elmúlt nyolc év uralkodóosztálya (is) a magyar szocializmus idején kapta neveltetését, és eszerint is viselkedett.
miloka
2010. október 23. 16:09
A szocializmusnak volt sok híve??? A szovjet tankok, katonák árnyékában már nagyon sokan meg sem mertek megszólalni!! Csak próbálta volna meg nem elfogadni!! Még 67-68-ban ott voltak mindenütt a téglák, s aki csak kétértelmű megjegyzést, s főleg kritikát mert tenni a szocialimusra ( mely ugye a kommunizmus alapja) az rögtön a bíróságon találta magát, s államellenes izgatásért, lázításért kapásból kapott 3-4 évet.
quetzal
2010. október 23. 15:57
Nem a szocializmusnak volt sok híve 56-ban, hanem valamiféle 'harmadik útnak': felismerték, hogy sem az individualizmus-mániás liberalizmus, sem a kollektivizmus-őrült szocializmus nem az emberért van. Ezek helyett olyan államfelfogást szorgalmaztak, amely egyaránt megbecsüli az egyént és a közösséget; az eredmény ismert...
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!