Köszöntőféle sután, Nektek

2011. március 08. 09:59

Egész életemben Benneteket kerestelek. Benneteket, amikor fáztam, amikor éhes voltam, amikor féltem, amikor boldogságra vágytam.

2011. március 08. 09:59
„Még soha nem adtam virágot nektek. Most sem fogok. Nekem kiesik a kezemből a csokor, még ha szeretetből fűzném is össze. Nyamvadt, söröskorsóhoz szokott izületeimhez nem való a selymes pántlika. Ám ti ezt is tudomásul veszitek, mosolyogva, elnézőn, kedvesen: nem a pillanatnak vagytok, nektek az egész élet is kevés volna. Mindent akartok úgy, hogy közben lényegetek az adakozás.

Elnézitek önzésemet is. Nem szóltok, még ha úgy látjátok is, hogy kutakodásom öncélú és kizárólagos. Nem nehezteltek azért, mert Bennetek is önmagam keresem. Hallgattok bölcsen, hisz tudjátok: kettőn áll a vásár. Nélkületek úgysem menne. Elnézitek matatásom, és örültök az örömömnek, ha felfedezem magam bennetek. Az én bokrétám semmiség lenne az öltésekért, amikből a bölcsővászon lesz, meg a szemfödél.”
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 49 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Rózsaszín Párduc
2011. március 09. 08:55
komment- kommentelés- de jó, hogy mindig aláhúzza pirossal !
ZolieM
2011. március 08. 13:13
Meg nemzetközi Zoltán-nap is van ma. Úgyhogy éljenek a nők, éljenek a Zoltánok és éljek én is!
Trükkök Százai...
2011. március 08. 11:09
És mégis mindig a söröskorsó mellett kötött ki... Így megy ez.
Rózsaszín Párduc
2011. március 08. 10:56
„Még soha nem adtam virágot nektek. Most sem fogok. Nekem kiesik a kezemből a csokor, még ha szeretetből fűzném is össze. " Ottóka! -szép volt. Többet kéne edzeni a söröskorsóval, és akkor nem esne ki zsenge ujjaid közül a virág. "Elnézitek matatásom, és örültök az örömömnek, ha felfedezem magam bennetek. Az én bokrétám semmiség lenne az öltésekért, amikből a bölcsővászon lesz, meg a szemfödél.” Ez a mondatod a legszebb, amit az elmúlt órákban olvastam e nap kapcsán. Bekönyvjelzőztem, elmentettem. Eszembe jut egy pár évvel ezelőtti TV riport: egy riporternő megállított egy 16 éves lányt az utcán, Nőnapon, aki egy szál vörös rózsát vitt cellofánba csomagolva. Megkérdezte tőle mosolyogva: 'Kinek viszed ezt a gyönyörű rózsát, az édesanyádnak , vagy a nagymamádnak? " A lány: " Az édesanyámnak. De nem érdemli meg!" - és elkezdtek folyni a könnyei. Annyira meghatott ez a pár másodperces bejátszás, hogy ma sem tudom elfelejteni. Sok mindent el lehet mondani a nőkről, a rossz házasságokról, amiket a nők tettek tönkre, a rossz gyermeksorsokért, amit szintén egy anya tett tönkre...de soha se felejtsük el, hogy sokszor ez nem más, mint egy segélykiáltás valakihez, valakinek, valamiért... és mivel a gyengébb nem, tiszteletet, hálát, gyengédséget érdemel. Az év minden napján. Én most rettenetesen boldog lennék, ha virágot adhatnék az Édesanyámnak. Az év minden napján megtenném.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!