Egy európai probléma

„Egy alkatrésszel ellentétben, amit évekkel a gyártása után is megvizsgálhatunk, az élelmiszert megesszük, az utólagos ellenőrzés rendszere ezért biztos kudarcra van ítélve. Ezt a hazai példa is jól illusztrálta. Magyarországra állítólag mindössze két tucat uborka érkezett a németek által veszélyesnek minősített szállítmányokból. Józan paraszti ésszel is belátható, hogy ekkora mennyiséget nem éri meg importálni, vagyis feltételezhető, hogy a többit feketén értékesítették, s csak a szerencsén múlott, hogy végül is nem bizonyultak az egészségre ártalmasnak.

Bár az áruk szabad áramlása fontos, nem mindenható alapelve az Európai Uniónak. A gyógyszerekre és a fegyverekre például nem vonatkozik, hiszen azok kereskedelme különleges figyelmet igényel. A sorozatos élelmiszerbotrányok azt mutatják, erre a területre is ráférne a kiemelt figyelem. Hiszen a profitéhség felülírta a játékszabályokat, így bármely országból meglephetnek minket egészségre ártalmas termékekkel. Ez valóban nem kelet vagy nyugat kérdése, hanem összeurópai probléma. Erre pedig végre közösségi szintű megoldást kell nyújtani. Miután emberi életekről és ezernyi munkahelyről van szó, az Európai Unió felelős vezetőinek ideje lenne elgondolkozni azon, hogy mekkora kárt okoznak azzal, ha továbbra is tabuként kezelik az áruk szabadpiaci mozgásának elvét.”