Szóvicc = MENŐ

2011. augusztus 10. 19:57

Egy egészséges nemzet egészen biztosan nem tagadná meg nyelve szóvicceit, csak mert egy Geszti Péter megpróbálta mindet bekebelezni, a farosszériától a kankurenciáig.

2011. augusztus 10. 19:57
Bede Márton
Index

A magyar nyelvű szóvicceket Geszti tette normális társaságban vállalhatatlanná. Aki szóviccel próbálkozik, minimum azt kapja meg, hogy vicceskedő idióta, rosszabb esetben kiközösítéssel és veréssel is fenyegetik – tehát pont úgy bánnak vele, ahogy Gesztivel tennék, függetlenül a konkrét szóvicc minőségétől. Szegény szóvicc a poénok páriája lett, tréfák közt a tökutolsó, és esélye sincs szerencsétlennek a sok internetes mém meg az ironikusan kétszer és háromszor megcsavart okoskodások közt.

Miért kellene egy egy szép szóvicc-hagyományokkal rendelkező országban lemondani erről a szórakozási formáról? Ha Karinthynak jó volt, nekünk már Geszti miatt ne legyen jó? Miért hiszik itt sokan, hogy a szavak kifacsarása alacsonyabb rendű a képek megerőszakolásánál? A photoshop- és animgif-varázslatok miért elismertebbek ezek nyelvi megfelelőinél? A jó szóvicceléshez műveltség, gyors ész és jó adag gátlástalanság kell – plankingolni például minden idióta tud.

A szóvicc pont azzal a két tulajdonsággal rendelkezik, amivel a ma legprogresszívebbnek számító humor: fizikai fájdalmat okoz, és olyan rossz, hogy az már jó. Aki látott az Office-sorozat bármelyik szériájából egyetlen részt, az pontosan ismeri a vicsorító mosoly és az összerándult gyomor különös keverékét, amit a mindannyiunk életéből ismert hétköznapi patkányságok viszontlátása vált ki. A jó szóvicc hiába egészen más jellegű humor, ugyanezt váltja ki a célszemélyből: eltorzult grimaszt, görcsbe ugró belső szerveket, elakadó lélegzetet. Hogy lehet nem szeretni egy ilyen erős fegyvert?

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 27 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jancsipapa
2011. augusztus 11. 11:01
Talán nem kéne a Gesztit a Romhányival együtt említeni.Romhányi egy őstehetség volt,Geszti meg egy indokolatlanul,és számomra érthetetlenül sztárolt ripacs.
atila68
2011. augusztus 11. 09:34
A trollnak meg nyomjatok lájkot! Lécci!
drieno
2011. augusztus 11. 09:12
ha valakinek csak szóviccei vannak, azt hívják erőlködésnek, ezt csinálja petike Szilágyi Györgynek humora is volt a szóvicceihez, Karinthyról nem is beszélve, de ő se csak szóvicceket írt tudjátok, az "X faktor", a tehetség na ez az, ami a bedének sincs
Para Celsus
2011. augusztus 11. 09:07
Marci bazzeg! Az a gáz Geszti-Esztivel, hogy azt képzeli magáról, hogy zenész. Romhányi operett- és operalibrettókat fordított. Az azért kicsit komolyabb az "ujjonganak az ujjaim"-szintű nyögvenyelős megoldásoknál.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!