Az elhülyülés forradalma felé

„Amiért Magyarországnak lőttek, egyszerűen az, hogy az ellenzék a nemzeti szocializmussal nem akar és nem tud semmi érdemlegeset szembeállítani. A döntőnek vélt érv az, hogy az egyetlen vállaltan nemzeti szocialista párt – a Jobbik – rasszista. Csak hát nem ez az irányzat megkülönböztető jegye. Az Alaptörvény szerinti hézag kezdete (1944) előtt utoljára 1939-ben tartották választást. Ekkor – erősen a kormány javára cinkelt törvény alapján is – öt-hat nemzeti szocialista párt került be a parlamentben, az összes szavazat több mint 20 százalékával. Semmivel nem voltak rasszistábbak a kormánypártnál, és a kormányzat egy-két éven belül minden jogfosztó javaslatukat megvalósította. Ezek a tömörülések akkor a szocializmusuk miatt voltak népszerűek. Ahogy – riasztó módon – a Jobbik is. (...)

Nem, Magyarországon nincs diktatúra, félni sem kell tőle. Amitől félni lehet, az a következő: a nyolcvan éve tartó elhülyülés odáig jut, hogy demokratikusan diktálja a kormányzást. A legjobb szándékkal. Hogy ez – a minőség forradalma helyett a szellemi lepusztultság forradalma - a mostani kormányoldal és a mostani ellenzék erőinek milyen kombinációjával következik be, mellékes. Máris csak az tartja vissza a teljes hatalomátvételtől, amit nemcsak Ángyán professzor és társai, hanem józan elemzők is maffiának neveznek. A politikai életben kizárólag neki fűződnek érdekei a kapitalizmus fennmaradásához és ahhoz, hogy ne szakadjon meg a kapcsolat a külvilággal. Drukkolnunk kéne a maffiának, hogy ne bukjon meg? Ahhoz is késő már.”