Mufurc

„Tetszett, amit Áder a nyugati polgárosodásról, az új magyar kiegyezés szükségességéről mondott, és magam is úgy gondolom: »Itt az ideje, hogy mi, magyarok kiegyezzünk végre önmagunkkal, mert csak ebből születhet meg saját lelki békénk.« Ebben a végletekig megosztott országban nem hirdethet ennél fontosabb, szelídebb, jóindulatúbb, normálisabb – ha tetszik: nemzetibb – programot egy hivatalba lépő államfő.

Lehet persze azt mondani, hogy ez csak kezdő és taktikus hangütés, hogy ez a mértéktartás és kiegyensúlyozottság csupán manír, vagyis csak annyi történt, hogy Áder »beleállt a szerepbe«, mert így akarja megformálni »az emberarcú orbánizmust«, de ha így lenne is, vannak szituációk, amikor jelen kell lenni, vannak kötelező kézfogások, amelyek nem maradhatnak el. Természetesen van indokolt távollét, amely a saját politikai tábornak azt üzeni, hogy ebben a vircsaftban nem veszünk részt, ám az MSZP-nek ez a távolmaradása akaratlanul is a Fidesznek üzent: már megint a ti forgatókönyvetek szerint viselkedünk.

Csupán azt kívánom jelezni a szocialisták parlamenti frakciójának: nem elég önérzetesnek lenni, okosnak is kell látszani. Ha egyszer azt kell majd tapasztalnia a demokratikus ellenzéknek, hogy Áder kizárólag a kétharmad köztársasági elnöke, akkor bátran tiltakozhatunk, fölléphetünk ellene, vagy hátat fordíthatunk neki, de ebben a helyzetben ne tévesszük össze a bátorságot a sértődöttséggel. A végrehajtó hatalomnak azt kell tudomásul vennie, hogy civil fogalmak és kritikus újságírók felfogása szerint a köztársasági elnök sem sérthetetlen. Az ellenzéknek pedig azt kell megtanulnia végre: a sértődöttség nem politikai kategória.”